Eltart a föld, csak legyen mit enni – közmondások az evésről

Elhatároztam, hogy írok egy cikket az étkezéshez köthető közmondásokról, szólásokról, de mikor nekifogtam, megkordult a gyomrom, és mivel éhes disznó makkal álmodik, gondoltam, bekapok valamit. Mivel csak kenyér volt otthon, hamar be kellett látnom, hogy magam is kenyérrel eszem a cipót. Na de nem ferdítek, só is volt, így hát megsóztam, végtére is jó fűszer az éhség! Talán most úgy tűnik, hogy én is bolondot etetek, mikor eszem, de kérem, ez nem teljesen igaz. Noha rest voltam leülni, dülve ettem, akár a marha. De végtére is jól ettem, csak rosszul laktam jól.

Azért milyen sok bölcsességgel voltak megáldva a régiek! Tudták, hogy a beszédet nem lehet megenni.

Na meg azt is, hogy nem érdemes másnak beleköpni a levesébe. Amúgy is, aki főzte, egye meg. Ha együtt tették a tűzhöz, együtt egyék meg. Nem érdemes mindenbe beleütni az orrunkat, különösen sokfelé hízelegni, mert amely malac sok vályúból eszik, azt sem tudja, melyiktől csömörlik meg. Az urakkal meg különösképp nem jó egy tálból cseresznyézni. Tudták ők, hogy mitől lettek amazok gazdagok. Kígyó kígyót eszik, hogy sárkány lehessen! Na de az uraság ellen nem lázadoztak, hiszen az ember nem pisál abba a tálba, amelyikből eszik.

Amilyen az ember, olyan a sorsa, vagyis amit eszik, arra iszik úgyis. Meg egyébként is, ki minő kovászt tesz, olyan kenyeret eszik! Persze az igazságérzete néha mégis előbújik az embernek, amikor az ökör szánt a zab alá, de a lovak eszik meg, s elkáromkodja magát, különösen, ha szalonnát evett, s megcsúszott a szája. Elfogad az ember sok mindent, hiszen eltart a föld, csak legyen mit enni.

Hitelt, kölcsönt viszont igen óvatosan vegyél fel, mert a kölcsönvett pénz egy tálból eszik az emberrel.

De ha már a koncát megetted, a levét is hörpöljed! Pedig jobb a fokhagymát sülttel enni, mint anélkül! Így vagy úgy, de az embernek meg kell dolgoznia mindenért, hiszen ki keveset gyúr, kevés kalácsot eszik. Persze az sem árt, ha megfelelően állunk hozzá a munkához, ki levest akar enni, annak kanál legyen a kezében!

Vendéget kínálni csakis szívélyesen lehet: egyél csak, nem sajnálom, úgyis a kutya enné meg! Bezzeg apám akárhol járt, a vízben nem tett kárt, evet-ivott, sok kínálást nem várt! De a pacallal csak óvatosan vendégségben, hiszen aki pacalt akar enni, vagy özvegyasszonyt elvenni, az ne tudakolja, mi volt benne! Ha kínálnak, tudd, hogy esznek urak disznómódra, szegény ember ökörmódra, azaz a gazdag evés közben is szürcsölheti bort, de a szegény csak a végén hajtsa fel poharát.  Egyébként is, ha sokat akarsz enni, keveset egyél, merthogy csak akkor ehetsz sokat, ha sokáig élsz.

Több embert öl meg a rendetlen eszem-iszom, mint a kard!

Sok jóízűt kell az embernek megenni, hogy megkövéredjék! Egészséges és a beteg, nem egy ételt szeret! De ha már egyszer beteg lett az ember, akkor különösképp mértékkel egyék, hiszen a kutya is füvet eszik, mikor beteg! Étel, ital, álom, szükséges mindhárom!

Végezetül egy találós kérdés: a legjobb, legédesebb étel, de soha asztalra nem teszik. Mi az?

(Anyatej)

 Nyitókép: Fortepan / Bauer Sándor