Fűszer vagy gyógyszer? – Növények, amik mindkét módon működnek

Az ételek ízének jellegét, minőségét alapvetően meghatározza, hogy milyen fűszereket adunk hozzá. Még egy teljesen átlagos konyha polcán is számos olyan fűszert találhatunk, melyeket nem csupán ételízesítésre, de gyógyításra, betegségek megelőzésére is használhatunk.

Sokszor nem is gondolnánk, hogy mindennapi fűszereinknek milyen erős gyógyító hatása lehet!

Nem véletlen, hogy egy betegség által legyengített szervezet azt az ételt fogja kívánatosnak találni, melyben a fűszerek nem csak ízélményt, de gyógyulást, erőt is jelentenek számára.

Alapvetés, hogy a gyógynövényeket nem csak akkor célszerű használni, amikor már jelentkeznek a betegség tünetei, hanem érdemes mindennapjaink részévé tenni őket, és akár pusztán jó érzésből, kedvtelésből is fogyasztani a belőlük készült jóízű készítményeket. Amilyen jól tud esni télen egy forró menta-kakukkfű tea, olyan frissítő lehet nyáron egy citromfüves bodzaszörp!

A gyógy- és fűszernövényekre egyaránt igaz, hogy fogyasztásuk tisztán, frissen, de legfeljebb egy éven belül feldolgozott állapotukban javasolt. A legerősebb gyógyhatással, a legkarakteresebb ízvilággal azok a növények bírnak, melyek tiszta gyűjtőhelyükről, szakmailag hiteles kertészetből vagy feldolgozótól, de legjobb esetben saját kertünkből kerülnek asztalunkra. Az áruházak pultjain itt-ott elhelyezett, hormon- és növényvédő permetek által hirtelen nagyra növesztett, látszólag tökéletes növények jól mutatnak ugyan, de beltartalmi értékük legfeljebb a február környéki üvegházas paradicsom ízével vetekedhet…

Nagyon fontos, hogy

a fűszerek gyógyhatását könnyen gyengítheti vagy akár meg is semmisítheti az ételek készítésének folyamata,

ezért amennyiben a gyógyhatást is szeretnénk érvényesülni hagyni, kíméletes módon kell a sütést-főzést végeznünk! Könnyen belátható például, hogy egy több órás, magas hőmérsékleten történő sütés során a gyógyhatásért felelős összetevők a hő hatására könnyen sérülhetnek. Amennyiben lehetséges, ilyen esetben érdemes alacsonyabb hőmérsékleten dolgozni, vagy a gyógyhatásért felelős fűszereket a sütés-főzés vége felé az ételhez adni.

Vegyünk sorra tehát néhány olyan fűszert, amelyek segítségével egy betegség esetén valódi gyógyító ételt tehetünk az asztalra:

Erőspaprika

A mostanában divatba jött különféle chili paprikák mellett a régi, jól bevált „hegyes erős” is nagy mennyiségben tartalmaz kapszaicint, amely nem csupán a paprika csípősségéért felelős, de rendkívül erős gyulladáscsökkentő is. A régiségben az erős paprikát elsősorban gyomorbetegségekre, valamint a felső légúti problémák kezelésére alkalmazták: baktericid hatása mellett enyhíti a torokgyulladás tüneteit, valamint fokozza az orrnyálkahártya működését, ezáltal hígítja az orrüregekben letapadt váladékot is.

Szervezetet melegítő hatásának köszönhetően nem csak nyáron, de télen is érdemes fogyasztani. Lokálisan serkenti a vérkeringést, ezért belsőleges használata mellett ma már különféle tapaszok és kenőcsök formájában is találkozhatunk vele. Mindezek mellett a csípős érzésre válaszul szervezetünk endorfint („boldogsághormont”) termel, ezért – egy határig – a csípősség érzése élvezetesnek is tűnhet!

Szurokfű

Bár nálunk is honos, a legtöbben mégis oregánóként, mediterrán ételek fűszernövényeként ismerik a szurokfüvet. A bozótos erdőszélek, száraz gyepek növénye már az ókori Egyiptomban is ismert volt, az ételek ízesítése mellett – olaja fertőtlenítő hatásának köszönhetően – megfázásos betegségek gyógyítására, sebek fertőtlenítésére használták.

A növény relatív nagy mennyiségben tartalmaz baktericid hatású karvakrolt és timolt, melyek a lepárolt illóolajban is nagy arányban vannak jelen – nem véletlen, hogy

a szurokfüvet sokan a „természet antibiotikumaként” tartják számon!

Forrázata (értsd: tea vagy leves formájában) köhögéscsillapító, fertőtlenítő hatású.

Rozmaring

Az egyik legszélesebb körben használt fűszernövény a népi gyógyászatban is évszázadok óta ismert és elismert alapanyag. Alapvető alkotóeleme az úgynevezett „magyar királynévíznek” (franciául: eau de la Reine de Hongrie), amely nem csupán egyike az első európai parfümöknek, de egyúttal széles körben alkalmazott orvosság is volt. A XIV. század végén megjelent készítmény receptúrájában a rozmaring mellett a kakukkfüvet és a levendulát is megtalálhatjuk.

A rozmaring illóolaja serkenti a vérkeringést, enyhe fájdalomcsillapító hatású.

Antioxidáns és antibakteriális hatásának köszönhetően forrázata kiválóan alkalmas meghűléses betegségek kezelésére, megelőzésére.

Amellett, hogy báránysültek kiváló – és nélkülözhetetlen – fűszere, a növény emésztésjavító hatásai is bizonyítottak. Teája étvágyserkentő, valamint hozzájárul a zsíros ételek könnyebb emésztéséhez is.

Zsálya

A fűszerként sültekhez, vagy akár tésztákhoz is javasolt növény gyógyhatásainak köszönhetően a felső légutak megbetegedéseinek egyik leghatékonyabb gyógynövénye. Jellegzetes, kesernyés íze markánsan jelenik meg az ételekben, míg összehúzó és gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően teáját öblögetve íny- vagy torokgyulladásra, lemosóként izzadáscsökkentő szerként is használhatjuk.

Amennyiben nagyobb mennyiségben áll rendelkezésünkre, fürdőt is készíthetünk belőle: az illatos vízben való elmerülés segíthet a különféle bőrproblémákon, de egyúttal aranyérbántalmak esetén is javasolt.

Ételek, sütemények ízesítésére kis mennyiségben használhatjuk a zsálya illóolaját is,

amely párologtatóba csepegtetve segíthet a megfázásos betegségek megelőzésében, gyógyításában is.

Borsikafű

Az Erdélyben inkább csomborként ismert növényt már a török időkben is használták, fűszerként éppúgy, mint gyógynövényként. A jellegzetes ízű, illatú növény erős, de a borsnál szelídebb ízt adhat az ételeknek, ezért az érzékenyebb nyálkahártyával bíró, vagy

éppen diétán lévő emberek is könnyebben fogyaszthatják.

Csökkenti a felfúvódást, ezért kiválóan alkalmas hüvelyes ételek (bab, borsó stb.) ízesítésére. Gyomorerősítő hatású, de a népi gyógyászatban bélférgek elűzésére is alkalmazták. Erős aromájának, valamint illóolajtartalmának köszönhetően teáját megfázásos tünetekre is javasolják.

Kamilla

A fertőtlenítő hatásáról ismert gyógynövényt kevesek alkalmazzák fűszerként, holott jellegzetesen

aromás íze, ragyogó sárga színe az ételekben, salátákban való használatát is lehetővé teszi.

A szembetegségek ismert gyógynövénye erős fűszer, csak keveset használjunk belőle!

Teája izzasztó hatású, ezért megfázásos betegségek idején javasolt fogyasztani, de a gyomor és a bélnyálkahártya gyulladásos megbetegedései esetén is érdemes lehet használni.

Egzotikumok

Végezetül essen szó egzotikus tájak fűszereiről is. A korábbi századokban nem, vagy csak nagyon nehezen elérhető fűszerek közül sok, ma már elengedhetetlen része minden hazai konyha fűszerkészletének.

A trópusokon őshonos fekete bors évszázadokig elérhetetlen volt az európai ember számára, mára azonban az egyik legelterjedtebb fűszerré, a disznóvágások és a magyar konyha nélkülözhetetlen összetevőjévé vált. Az ételek ízesítése mellett (sok mézzel) teát is készíthetünk belőle, melyet megfázás esetén gyulladáscsökkentőként, köhögéscsillapítóként fogyaszthatunk.

A kurkuma sárga színéért felelős kurkumin nem csupán ételeinket színezheti, de gyulladáscsökkentő hatása miatt a kínai orvoslásban is nagyon régóta használják. Belsőleg és kenőcsök formájában külsőleg is alkalmazhatjuk.

A gyömbér szárnyasok, kekszek és sütemények fűszere, egyúttal az influenzás, megfázásos betegségek egyik legerősebb gyógynövénye is. Fokhagymával keverve rendkívül ízes köretek, mézbe sűrítve köptető szirupok is készíthetők belőle. Gyorsítja az emésztést, serkenti a bélrendszer működését.

Fentiekből is jól látszik, hogy a gyógynövények és a fűszerek közti átjárás jóval nagyobb, mint azt az átlag ember gondolná. Igazán jó ételt csak minőségi alapanyagokból, örömmel, szeretettel készíthetünk. Ha egy ilyen ételt egy beteg, gyöngélkedő ember asztalára, ágya mellé teszünk, a jól megválogatott fűszerezés nem csak a testet, de a lelket is vidítja!