A tíz évvel ezelőtti balatoni nyaralás örökre megváltoztatta Berkes Gergő életét. Bogláron nyaralt, fejest ugrott egy medencébe, a víz azonban mindössze 30 centi mély volt. Legközelebb a kórházban tért magához, ahol két évet töltött. Eltört a nyakcsigolyája. „Két lehetőségem volt: vagy azt nézem, hogy mit nem tudok csinálni ezentúl, vagy azt, mit tudok kihozni mindebből. Az utóbbit választottam, és idővel megbékéltem a helyzettel. Elkezdtem az egyetemet földrajz szakon, épp most írom a diplomamunkámat” – osztja meg történetét Gergő. A fiú aktív életet él, rendszeresen kirándul, a természetben és Pécs belvárosában egyaránt, emellett a mindennapokban azon dolgozik, hogy más sérüléssel élő emberek is szívesen mozduljanak ki otthonról minél többször. Gergő folyamatosan monitorozza a környezetét, hova és hogyan tud eljutni, hiszen kerekesszékkel ez nem is olyan egyszerű – a kutatásuk eredményeit összegző listát mára elérhetjük a People First Egyesület honlapján.
A nemzetközi hálózat Svédországból indult a 60-as évek végén, lényege, hogy a fogyatékossággal élők segítik saját magukat, a pécsi egyesület az önálló életvitelért dolgozik mindenféle formában. „Számunkra az ember az első. Hogy ne azt nézzük, hogy itt van egy kerekesszékes srác, hanem hogy ő Gergő, aki mellesleg kerekesszékben ül, ugyanolyan ember mint te. Az egyesületben fogyatékossággal élők – akik leginkább a saját életük szakértői –, családtagok, segítők, valamint szakemberek alkotják a tagságot” – részletezi Pataki Veronika, az egyesület elnöke.
Almádi Evelin is tagja a csapatnak. Evelin klinikai szociális munkás szakon végzett, egy éve kapott diplomát mesterszakon, tapasztalati szakértőként járja a megyét, érzékenyítő foglalkozásokat tart iskolákban, hogy minél többen megismerjék, mit jelent fogyatékossággal élni. Ezt Evelin maga nagyon jól tudja, ugyanis születése óta látássérült: koraszülött volt, inkubátorba került, ahol nem takarták le a szemét, az erős kékfény okozta a látássérülését. Ez egész életére hatással van, ugyanakkor közel sem ez határozza meg mindennapjait.
„Speciális, kifejezetten látássérülteket oktató általános iskolába jártam, ahol megtanultuk a Braille-írást, később a tízujjas gépelést és a számítógép kezelését. A laptop számomra minden: könyvtár, jegyzettár, a mindennapokban folyamatosan használom úgy, hogy a képernyőn megjelenő szöveges tartalmakat egy képernyőolvasó szoftver felolvassa” – mondja. A városban járva
őt az úgynevezett taktilis jelzések, a vezetősávok segítik, amiket sokan utcadísznek néznek.
Ugyanakkor előfordul, hogy egy-egy vezetősáv bokorba visz, és az is, hogy az éttermek teraszait rápakolják, így a használó beleütközik az asztalokba. Helyes használat esetén azonban a vezetősávok a látássérültek számára fontos tájékozódási pontok, főleg a tereken, ahol nincsenek állandóan követhető támpontok (oszlopok, házfalak stb).
Evelin is részt vesz a People First Egyesület munkájában: ők matricával jelölik meg azokat a helyeket, amelyek valóban akadálymentesen megközelíthetők. Ő a látássérültek oldaláról vizsgálja a városban található szórakozóhelyeket és közintézményeket. „A Café Frei országosan is példaértékű, egy látássérültekkel foglalkozó egyesülettel együttműködve Braille-írásos, illetve nagybetűs síkírású étlapokat készítettek, amiket kiválóan tudunk használni gyengénlátó sorstársainkkal együtt. A másik ilyen példás hely számomra a kertvárosi rendelőintézet, amely minden szempontból akadálymentes, mindenhol vannak vezetősávok, amelyek egyértelműen megmutatják, hova érkezünk. Az ajtókra ki van írva Braille-írással, hogy milyen rendelő előtt tartózkodunk és a liftben is Braille-írás segít.”
Az egyesület azon dolgozik, hogy épek és fogyatékossággal élők az élet minden területén együtt éljenek, megszokott dolog legyen, hogy közösen sportolnak, együtt mennek moziba. Két fő programjuk a „matricás projekt” és az akadálymentes turizmus program.
Gergő egyik legjobb élménye az orfűi túra volt, ahol „körbesétálták” a tavat. „Szívem csücske még a Rejtett város belvárosi akadálymentes Tor-Touránk is, ahol a fogyatékossággal élők szemével mutatjuk be Pécs belvárosát. Kötetlenül, vidáman” – magyarázza. Evelin a Tettyei Mésztufabarlangban tett kirándulást említi kedvenceként.
Ezek mellett negyedik éve annak, hogy szeptemberben megrendezik az Akadálymentes Turizmus Napját. Ezen a programon arra törekszenek, hogy a fogyatékossággal élők mindenféle olyan vágyuknak, szenvedélyüknek eleget tehessenek, amire az év többi napján nincsen esélyük. Ilyenkor jöhet az autóvezetés, a horgászat, sárkányhajózás, vitorlázás, lovaglás. Ugyanakkor ezeken az alkalmakon nem csak a fogyatékossággal élők profitálhatnak, az ép embereknek is egy remek fesztivállehetőség ez. A program önkéntesek segítségével valósul meg, ami azért nagyon jó, mert a többségi társadalom tagjai látják, hogy „a fogyatékossággal élő társaik ugyanolyan emberek, észreveszik az értékeiket, illetve rájönnek, hogy ők is tudnak segíteni, mert segíteni jó érzés” – mondja Veronika. Tapasztalataik szerint fontosak ezek a programok, mert itt látszik, hogy
az elfogadással nincs alapvető gond, de az információhiány döbbenetes mértékű.
Ezért is jó, hogy „az akadálymentes turistautak feltérképezésén bárki részt vehet. Akik velünk tartanak, jobban megismerhetik a fogyatékossággal élők mindennapjait, és megtudhatják, hogyan tudnak a legjobban segíteni. Azt fontos tudni, hogy mi nem a problémát keressük, hanem a megoldást. Ha akadályba ütközünk, megpróbáljuk lazán, akár néha kicsit tréfásan is ráirányítani a figyelmet arra, miképp lehet helyrehozni, áthidalni az adott gondot.”
Másik, matricás projektjük keretében a szervezet felkutatja Pécsen és környéken a valóban akadálymentes helyszíneket, amihez a felmérést egy fogyatékossággal élő és egy ép kolléga közösen végzi. Az adatokat kategóriákba rendezik, majd a honlapon fotókkal, leírásokkal együtt elérhetővé tesznek minden tudnivalót. Többek között akadálymentes éttermeket, hoteleket, boltokat, közintézményeket, kulturális és sporthelyszíneket, turistautakat, parkolókat, mosdókat találunk, de még a járdákat, gyalogátkelőket is jelzik.
„Fontos észben tartanunk, hogy egy fogyatékossággal élő embernek nagyon alaposan meg kell terveznie az útját, hiszen ha elmenne például egy étterembe, vagy rendelőbe, de az nem akadálymentes, akkor nem tud bejutni. Számukra sajnos nincs B-terv” – teszi hozzá a szervezet vezetője. A leírásokat angol nyelvre is lefordították, hogy az idelátogató turisták előre meg tudják nézni, hová és hogyan tudnak eljutni.
És hogy mivel tudnának leginkább segíteni az ép emberek? A People First szerint egyértelműen a kommunikációval. Azzal, hogy meg merjük szólítani a fogyatékossággal élő társainkat. Megkérdezzük, szükség van-e a segítségre, és ha igen, milyen módon. Mert ha szívesen segítenénk, de nem tudjuk hogyan kezdjünk neki, csak egy dolgunk van: kérdezzünk!
Fotók: People First Egyesület - Pécs
Ajánljuk még:
