„Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, miért nem virágoztál minden fa tetején?” – a nyári szerelemvarázsról

Szent Iván-éj

„Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, miért nem virágoztál minden fa tetején?” – a nyári szerelemvarázsról

A szerelem az élet egyik központi eleme, mióta ember él a Földön. Sőt, mondhatjuk, hogy lételeme. A szerelem mágia, a szerelem varázs, olyan kötelék, ami túl van a testiségen, túl az értelmen. Forrása a lélek területére esik. A szerelem egy olyan erő, mely képes életet létrehozni, de akár elvenni is, ha nem uraljuk magunkat. A Szent Iván-éji szokások egyik fontos motívuma a szerelemvarázslás volt. Mit jelent ez a szó, milyen formái voltak hagyományainkban, miért veszélyes, hogyan formálhatott életeket? Ennek eredünk most a nyomába.

 Szent Iván-éj rovatunk támogatója a Magyar Turisztikai Ügynökség.

A szentiváni énekek között főleg párosító dalokat találunk, amik nem is annyira a szerelemvarázslás részei, hanem a közösség „segítsége”, hogy többek által észrevett kapcsolat, szerelemcsíra mindenki előtt nyilvánossá váljon. Éppen ezért ezeket az összeénekléseket akkor végezték, ha mindkét fél, de legalább az egyik jelen volt. A kimondott szó ereje volt az, ami a két fiatalnak adott egy többletet. A földi élet minden anyagi megnyilvánulását  egy-egy égi minőséghez kötötték, így nyertek az életképet elmesélő versszakok valódi varázserőt. Például:

„Ez a kislány tejfölt visz, mind ellotyogtatja,
utána megy egy legény, mind fölnyalogatja.”

Biztosra veszem, hogy ma kevesebbeknek jut eszébe a Tejút, a lelkek útja e sorok hallatán, mint ezen életképi jelenet erotikus töltete. Pedig nem a „nyalogatástól” válik e két sor varázserejűvé, hanem a képnyelvtől, azaz, hogy a leány a tej föléből, a legértékesebb, legtisztább szeretetből hagy nyomot, mintegy megidézvén a Földön a Tejutat, amit követhet a legény, hogy együtt érjenek föl a lelkek útjára.

A szerelemvarázslás másik szelíd formája a jóslás. Ez főleg az év körén éppen a Szent Ivánival ellentétes időszaknak, a téli hónapoknak a mágikus rituáléja. Ilyen volt például a lányoknál az ólomöntés, amikor a felolvasztott, s kiöntött és kihűlt ólom alakjából próbálták a jövendőbelire jellemző jegyeket kiolvasni. De ilyen volt a legutóbbi időkig a gombóc vagy derelye főzése, ahol 13 gombócból 12-be egy-egy férfinevet tartalmazó cetlit tettek, s ki melyiket választotta, olyan nevű párra számíthatott. Aki az üres gombócot választotta, annak abban az évben még nem kellett ezen törnie a fejét.  

A legényeknél a jóslás egyik formája az ereszrázás volt, amikor a szalmatetőből kihulló magok formájából igyekeztek következtetéseket levonni. Persze ezeken a módszereken ma csak könnyedén mosolygunk egyet, pedig talán érdemes lenne odafigyelni rájuk. Hiszen mi történik, amikor egy leány próbálja az ólom, vagy egy legény a gabonaszem formájából kiolvasni a jövőjét? Elképzeli a majdani párját, képet alkot, létrehoz egy belső olvasatot, ami irányt ad neki és életben jó eséllyel megjelenik ennek a képnek a képviselője. Hogy működött-e a módszer?

Ma spirituális tanítók gazdagodnak meg ennek az egyszerű elvnek a folyamatos újracsomagolásából.

Vannak azonban olyan varázslások is, amelyek már a mágia területére esnek. Ezek közös jellemzője, hogy a kiszemelttől szerzett bármilyen apró dolog – amely érintkezett testével – az magát az embert idézi meg. Így annak birtoklása magának a jelöltnek a magához kötését eredményezi. Ehhez persze sokféle rítus is tartozott. Elég volt egy hajszál, egy kendő, egy rongy, elhullajtott vércsepp, de még a lábnyom is. Igen a sárban, porban hagyott lábnyom helyéről felszedett maréknyi föld is elég volt ahhoz, hogy mágikus úton láncolják magukhoz a kiszemeltet. De ha sikerült megszerezni egy legény kapcáját (azaz a lábára zokni híján csavart rongyot), vagy bocskorát, akkor azt megfőzték – így, ahogy mondom – , ha gatyamadzaghoz jutottak, azt elégették. Gyakori volt a megétetés, amikor valamilyen testnedvet, vagy hajszálat sütöttek például a pogácsába, vagy ejtettek a borba. Bizony ezek már olyan eljárások voltak, melyeket az úgynevezett boszorkányperek fennmaradt anyagaiban is fellelhetők. Azok a fiatalok, akiket a szerelem, vagy annak a képzete elvakított – hiába voltak tisztában a mágia veszélyeivel – éltek ezekkel az eljárásokkal, hogy befolyással legyenek a sorsukra.

Ma elterjedt nézet, hogy régen nem szerelemből házasodtak az emberek, hanem csak elfogadták a rájuk szabott párt. Ezt csak az hiheti el, aki nem hallott még ezekről a szerelemvarázslásokról, vagy aki nem hallgatott még népdalokat. Mert ha burkoltan is, de tíz dalból legalább nyolc a szerelemről szól. Nemhogy nem volt a szerelem központi helyen az életükben, hanem épp ellenkezően, sokkal nagyobb súllyal volt jelen az életükben, mint ma, a gyors szerelmek világában. De ha a világ változik is, a szerelem örök.

***

Szent Iván-éj rovatunk szakmai partnere a Magyar Turisztikai Ügynökség. Éld át idén otthonról az ünnep csodáit, fedezd fel és próbáld ki velünk legszebb hagyományait! Magyarország, a csodák forrása.

***

Ajánljuk még:

VESZÉLYES-E A NETES FLÖRT, AVAGY MIT ÜZEN A MIKROMEGCSALÁS?

PÁRKAPCSOLATI PUZZLE – A NAGY KIRAKÓS, AMIT EGY ÉLETEN ÁT ÉRDEMES JÁTSZANI

BÚJJ, BÚJJ ZÖLD ÁG – AVAGY RÉGEN TÉNYLEG MINDEN A SZEXRŐL SZÓLT?

 

Már követem az oldalt

X