Bizonyára mindenki ismeri az alábbi gyermekdalt:
Bújj, bújj, zöld ág,
Zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu,
Csak bújjatok rajta.
Rajta, rajta,
leszakadt a pajta,
bent maradt a macska!
Mégis, miről énekelnek? Az ágacska végén meredező rügyről, mely csillog az életnedvektől, és alig várja, hogy kipattanjon, szinte robbanásszerűen tör belőle elő az élet. Ez a zöld ág, amelynek bújnia kellene már végre, hiszen „nyitva van az aranykapu” és még sürgetést is kap: „csak bújjatok rajta.” Azaz nyitva a magot befogadni kész kapu. Eszünkbe juthat egy másik dalocska is, mely ezt készítette elő: „Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hogy kerüljem váradat, váradat.”
Mindkét dal a virágvasárnapi körtáncokhoz tartozik. Mi valósul meg e tánc által? A csoport párokba rendeződik, és a párok megfogják egymás kezét. Egy páros összekulcsolt kezeit fölemelvén, szabálytalan rombusz alakú nyílást hoz létre, és azon az egész csapat együtt, kézenfogva átbújik. Aztán egy másik kettős emel kaput, és azon is átbújnak, aztán egyszer csak lecsukódik a kapu, befogva egy éppen átbújás közben lévő párt, azaz magot. „Leszakadt a pajta, bent maradt a macska.” A macska a szűziesség megidézője, amely a pajtafödél, mintegy védelmező hártya beszakadásával benn marad. Ezek után hogy lehet még kérdéses, hogy miről szól ez a játék?
Hiszen most írtam le fehéren-feketén. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Nem lehet a mai fejjel és lelkülettel értelmezni egy más alapokon nyugvó kultúra emlékeit. Ehhez mélyebbre kell ásnunk, és megérteni azt a logikát, azt a lelkületet, amivel ezt a „termékenységvarázsló” játékot játszották.
Mit jelent a termékenység? Ez az élet létrehozásának a képessége. Csakhogy életet nem csak önmagunk szaporodása révén hozunk létre. Sőt, a régi világban – még ha jellemzőek is voltak a nagy családok – ez eltörpült a temérdek növényi és állati élethez képest, amit egy-egy ember életre keltett. Hiszen ez volt a legfőbb feladatuk. Az életet teremteni, fenntartani és néha visszametszeni.
Ebben a játékban bármennyire is „szépítésnek” tűnik, nem a szexualitáson van a hangsúly, hanem a szűziesen tiszta teremtésen. A kapu nem csak a női nyílás, hanem a két ember összekapcsolódása által felépített templom jelölője is. Az égbe emelt kezek a tornyai, az egymásra szegeződő tekintetek pedig az oltár, ott, ahol a két tekintet, a két lélektükör találkozik. Az ő tisztító, szűzies tekintetükön kell átvonulnia az egész játszó közösségnek. Így „tisztult” minden átbújó, de tisztult, fontossá és értékessé vált a templomot adó pár is. A játék addig nem ért véget, míg minden páros sorra nem került, azaz míg mindannyian nem részesülnek a tiszta szűziességben, majd „áldott állapotba” nem kerülnek. És itt a lényeg. Az élet létrehozásának állapotát áldottnak élték meg, semmiképpen nem tehernek… mint a mai szóhasználatban. Ez az áldott állapot az, amiben az életmagot el lehet ültetni, nevelgetni és világra segíteni, úgy a kertben, a gazdasági udvarban, mint önmagunkban.
Mindebből levonhatjuk tanulságul, hogy a szavak csak szavak, melyek a végletekig lecsupaszíthatják a megfoghatatlan mindenséget, de ha hittel, lélekkel töltjük meg őket, akkor általuk akár közelebb kerülhetünk magához a teljességhez is.
Ajánljuk még:
Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk
„A tárgyak élnek, könnyük van, emberkéz formálta őket, visszanéznek ránk” – az abroszok története
Szegénység gyúrta lepénykenyerek: bodag, punya, vakarék, én így szeretlek!
