Sapka vs. frizura: ti melyiket választjátok, amikor hidegebbre fordul az idő?

Stílus

Sapka vs. frizura: ti melyiket választjátok, amikor hidegebbre fordul az idő?

Hosszú évek teltek el az életemből, mire megbarátkoztam a sapkával. De talán pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy mire elfogadtam a külsőmet sapkával és azután is, miután levettem azt a fejemről. Mert hát elnyomja a hajamat, de nem szeretnék (meg)fázni – kénytelen voltam dönteni. A sapka vs. frizura kérdésben nálam végül a sapka nyert. És nálatok?

Alapvetően nincs semmi bajom a sapkával. Már nincs. Hosszú évek kellettek hozzá, de megbarátkoztam vele. Gyerekkoromban nemigen volt választásom: anya a fejemre húzta a sapkát, nehogy megfázzak, és kész. Nem volt helye vitának. Még azt a furcsa űrhajós sapkát is hordtam (talán szerettem is?). Praktikus volt, többféle színben lehetett kapni, némelyiket csíkos bojttal, és mindenki ilyenben járt – lehet, hogy a maga nemében még menőnek is számított… Amikor nagyobbak lettünk, olyan belebújós csősapkát húztunk a fejünkre, ami a sálat is helyettesítette. Hosszú bojtja már nem volt, viszont jellemzően egy horgolt kisvirág jelezte a halántékunk környékén, hogy melyik az „eleje”, pontosabban, hogy melyik a jobb vagy a bal oldala.

Aztán jött a serdülőkor és ciki lett minden, a sapka is: éveken keresztül hagytam szabadon a fejemet. Fázott? Igen. De semmi pénzért nem vallottam volna be. Rájöttem ugyanis, hogy egyszerűen nem gyártanak olyan sapkát, amelyik jól állna. Mind összenyomta a hajamat, kerek lett tőle a fejem, hangsúlyos az arcom, s mivel nem gondoltam magam valami szépnek, kifejezetten ódzkodtam attól, hogy pont arra hívjam fel a figyelmet. Maradt a kapucni (ha volt a kabátnak olyanja), amiben jól el lehetett rejtőzni, megvédett a hidegtől és a széltől – vagyis igazából nem is tűnt fontosnak a sapka.

Fiatal felnőttként sem találtam magamnak megfelelő darabot, pedig akkoriban újból nekiálltam keresni az igazi sapkát. De nem állt jól még mindig – egyik sem.

Mindig ámulattal néztem azokat a lányokat, akiknek viszont az összes sapka illet a fejükre,

divatosak és/vagy sportosak voltak benne, bármilyen fazonnal vagy színnel próbálkoztak, mintha rájuk öntötték volna. Nekem meg még mindig az volt a dilemmám, hogy

a) vajon melyik fazon állna jól;

b) mit csináljak, hogy a frizurám ne sérüljön (értsd: ne legyen borzasztó) alatta;

c) miképp őrizzem meg az összenyomott hajam ellenére is a magabiztosságomat.

Eredményhirdetés

Végül a húgomnak köszönhetem a megoldást. Sokáig ő is hasonló cipőben járt, mint én, viszont sokkal akaratosabb a természete, és nem állt meg addig, amíg meg nem találta azt a sportos fazont, ami tökéletesen passzol az arcához és a stílusához. Felpróbáltam a sapkáit és találtam egyet közöttük, amiben végre jól éreztem magam!

Nem lett tőle „golyófejem”, illett az arcomhoz, a színe pedig a ruhatáramba. Nekem adta. (Szív!)

Persze ez is lenyomta a frizurámat, ha levettem, néhány másodpercig biztosan eltartott, mire vállalhatóvá varázsoltam (legalábbis reméltem) a hajamat, vagy összefogtam, mert az volt a legegyszerűbb megoldás. Pontosabban a mai napig így teszek. Mert ma már nemigen tudom elképzelni, hogy a hidegben ne vegyek sapkát – gondolom ez is olyasmi, amit – bárhogyan is álltunk korábban a kérdéshez – idővel, illetve a korral elfogad az ember. Mint például azt is, hogy a derekam mindig minden körülmények között a ruha alatt maradjon. Huszonévesen cseppet sem érdekelt, hogy „kint van-e a derekam” vagy sem, jó ideje azonban kínosan ügyelek arra, hogy ne fázzon egyetlen testrészem se.

Kezdhettem volna azzal a kutatást, hogy megnézem, milyen fajta sapka állna jól az arcformámhoz, de ez csak később jutott eszembe. Eszerint létezik többek között kerek, ovális, szív- vagy háromszög alakú és szögletes arcforma. A szögletes arcot kerekíteni kell, például egy barett sapkával, vagy usánkával, de az úgynevezett „lapos sapka” is jó választás lehet számukra. A kerek arc nyújtására alkalmasak lehetnek a nagy bojtos fejfedők, de a már említett barett és a múltszázad eleji újságos fiúk öltözékére jellemző, úgynevezett „rikkancssapka” is szóba jöhet.

Az ovális arcúaknak érdemes olyan fejfedőt választaniuk, ami egy kicsit aszimmetrikus, mint például egy turbán, vagy azok a nőies kalapok, amiknek az egyik oldalán valamilyen díszítés (például egy virág) van, valamint a sportos, kötött sapkák is jól állhatnak nekik. A szív alakú arcformához pedig jó választás lehet egy jól eltalált kalap (például karima nélküli, és/vagy aszimmetrikus fazonú), ahogyan az usánka, a barett és a szőrmebojtos sapka is megfelelő választás lehet attól függően, hogy milyen stílust keresünk, melyik passzol leginkább a ruhatárunkhoz. 

Nálam a sapka nyert a frizurával szemben. Egyrészt mert nem akarok fázni és megfázni (olyat is hallottam, hogy ha megfázik a fejbőrünk, fokozottabban hullhat tőle a hajunk), másrészt talán már levetkőztem a fiatal(abb)kori énem frusztráltságát és bizonytalanságát a külsőmmel kapcsolatban. Többféle sapkám van, sportos és elegáns is – a visszajelzések alapján pedig nyugodtan állíthatom, hogy jól állnak és jól érzem bennük magamat. A hajam meg… olyan, amilyen!

Nyitókép: Juli KosolapovaUnsplash

Ajánljuk még:

PELENKÁS ÖVTÁSKA VS. A NADRÁGZSEBEK MINIMALIZMUSA – FÉRFIAK ÉS TÁSKÁK
AMIT 12 ÉVESEN IS JÓ LETT VOLNA TUDNI A SZEMÜVEGRŐL – EMLÉKEZÉS A LÁTÁS VILÁGNAPJÁN
FÉLTEM, HOGY NEKEM NINCS STÍLUSOM, DE A GYEREKEIM SZERINT AZ ANYJUK EGY HIPPI