Mind egy, az otthonka és a kosztüm közötti spektrumon mozgunk: ti miben vagytok otthon?

Stílus

Mind egy, az otthonka és a kosztüm közötti spektrumon mozgunk: ti miben vagytok otthon?

Mind tudjuk: régen minden jobb volt. (Nem, nem hiszem.) Viszont bizonyos dolgok tényleg egyszerűek voltak. Az otthonka például nagyban megkönnyíthette a nők dolgát: rengeteg fajtából válogathattak, akár mindennap másikban tölthették otthon a szabadidejüket. Jó kérdés persze, hogy valóban kényelmes és kellemes volt-e a nejlon háziruha... És akkor esztétikai érték(telenség)éről még nem is beszéltünk!

A barátnőm egyszer azt mondta, nem találkozott még nálam gyorsabban átöltöző emberrel: ahogy hazaértünk, pillanatok alatt vettem le az utcai gönceimet és bújtam bele az otthoni ruháimba. Valóban alig vártam, hogy végre lecserélhessem a nadrágot, már nagyon kényelmetlenül éreztem benne magamat. Ezért volt a villámgyors váltás, máskor azért nem sietek vele ennyire. Bár tényleg jellemző rám, hogy hazaérve, ha nem is azonnal, de amint lehet, átöltözök – még akkor is, ha egyébként kényelmes volt az a ruha, amiben az egész napomat töltöttem. Talán azért is, mert nemcsak még kényelmesebb, de akár még tisztább is, mint azok a ruhadarabok, amikben a villamoson, közértben, postán, utcán, munkahelyen töltöttem az időmet.

Általában egy kényelmes leggingsben (cicanadrágban) és nagyobb méretű pólóban vagy trikóban vagyok otthon, ha lehet, zokni nélkül. Vannak otthoni (amolyan „játszós”) ruhadarabjaim, rövidnadrágok, pulóverek – ezekben akár még leszaladhatok a közeli kisboltba, de dolgozni vagy kávézni már nem mennék el bennük.

Leválogatott nadrágok és kinyúlt vagy divatjamúlt felsők kerülnek a „játszós” kategóriába,

s amikor már onnan is kiöregedtek, jellemzően portörlőként, olajos, koszos rongyként fejezik be pályafutásukat.

Emlékeztek még az otthonkákra?

Nem minden ruhadarab lehet házi ruha. Hogy azzá váljanak, meg kell felelni a kritériumoknak, amelyek közül az első és legfontosabb a kényelem. Ez pedig nagy mértékben függ többek között attól is, hogy milyen anyagból készült az adott ruha. Elgondolkoztatott, hogy a régi, nejlon otthonkák vajon mennyire lehettek komfortosak, bár amilyen szép karriert futottak be, nem lehettek annyira borzalmasak… Az egyik nagymamámat szinte mindig csak ilyen kisvirágos, színes, mintás otthonkákban láttam, amikor nála töltöttem a szabadidőmet.

Az otthonka egyébként egy általában ujjatlan háziruha volt, főleg az 1960-1980-as  években volt népszerű hazánkban. Többnyire valamilyen mesterséges (főleg nejlon vagy poliészter) anyagból varrták, de előfordult pamut vagy pamut-poliészter keverék is közöttük. Egyenes vonalú, zsákszerű szabással és nagy zsebekkel készültek, a leggyakrabban apró virágok, absztrakt nyomott minták és élénk színek díszítették.

Az otthonka elődei minden bizonnyal az 1950-es évek gyárainak munkaruhái voltak. S bár Nyugat-Európában, például az NSZK-ban és Portugáliában is árultak ilyen ruhadarabokat, a legnagyobb népszerűségre mégis az egykori KGST országaiban tettek szert.

A kapitalista világot követve a szocialista tervgazdálkodás az 1960-as években fokozni akarta a fogyasztási cikkekben a műanyagok felhasználását. Sikerült.

Magyarországon is a hatvanas években kezdték az otthonkákat gyártani. A Kőbányai Textilművek (KÖBTEX) az 1968-as BNV-n mutatta be új, „műszálas” női felsőruháit. A női magazinok pedig közölték több, részben oldalt megkötős, részben hátul gombos, 3/4-es és mini változatú, ujjatlan női „háziruha” szabásmintáját.

Az otthonka sikerének egyik oka az lehetett, hogy ez az új termék találkozott a korabeli kelet-európai nők többségének igényeivel. Gyorsan elterjedt, mert átvette a kötény vagy köpeny helyét a ruhatárakban. Ráadásul praktikus volt, hiszen elfedte a testet mindehol, ahol kellett, könnyű volt mosni, gyorsan száradt, vasalni nem kellett, és a nagy zsebekben rengeteg dolgot el lehetett rejteni.

Az 1980-as évek után főleg vidéken maradt meg ez az otthoni viselet. Olykor még ma is felbukkanhat kisebb falvakban, fejkendős asszonyokon.

Csak nehogy valaki becsengessen…

Nem hiszem, hogy valaha is hordanék otthonkát. Hordok helyette túlméretezett pólókat, amik pont olyan hosszúak és egyenes vonalúak, mint az egykori nejlon háziruhák, de pamutból vagy lenvászonból készültek, jobban szellőznek és az anyaguk érintése is természetesebb, kellemesebb. Szerintem ugyanis ez az egyik legfontosabb tulajdonsága a „játszós” ruháknak: a kényelem, hogy jól szellőzzön és hogy ha esetleg valaki becsengetne hozzánk, ne essünk kétségbe, hogy gyorsan magunkra kapjunk valamit, amit más is láthat

Legyünk olyan ruhában otthon, amiben jól érezzük magunkat, de azért a futár vagy a postás előtt sem szégyelljük, esetleg még a boltba is leszaladhatunk benne. Azt pedig mindenki maga döntse el, hogy hol húzza meg a határt.

Ajánljuk még:

12 szabály, amit követve kigyógyultam a turkálófüggőségből

Azt talán tudjuk, hogy milyen módon lehet gátat szabni általában a vásárlásnak. De az olyan típusú vásárlásokról, amikről olcsóságuk miatt úgy gondoljuk, nem is számítanak, már nehezebb lemondani. Nekem úgy sikerült, hogy teljesen személyre szabtam a vásárlási tilalmakat ezen a területen is.