Középső gyerekként nőttem fel. Talán már ez is elegendő magyarázat arra, miért volt tinédzser korom óta nagy vágyam, hogy végre egyedül éljek. A szokásos „testvérek közötti dolgokon” kívül persze nem történt velem, velünk semmi különös, mégis vágytam arra, hogy otthon azt csinálhassam, amit akarok úgy és ahogy azt én akarom, és akkor, amikor szerintem ideje van – anélkül, hogy bárki is figyelne, kérdéseket tenne fel, csúfolna vagy gúnyolna miatta, vagy egyszerűen bárkit is zavarna.
Viszonylag sokáig kellett várnom: az egyetem után jött el az a pillanat, amikor beköltözhettem életem első olyan albérletébe, amit egyedül én béreltem. Mondanom sem kell, nagyon izgatott voltam miatta: végre a magam ura lehettem úgy, hogy senki máshoz nem kellett alkalmazkodnom! Mit szépítsem, imádtam egyedül élni. Főleg azért, mert amikor becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, bármit csinálhattam, de tényleg bármit, senki nem látott, senki nem ítélkezett. Persze
nem kell nagy dolgokra gondolni, már ha az ordítva éneklés nem nagy dolog.
Vagy az, ha nem csukom mindig kilincsre a vécéajtót, éppen csak behajtom, mert úgysem zavar(ok) senkit.
Van egy barátnőm, három gyermeke van. Mindig ámulatba ejt, ahogy megszervezi a családjuk életét úgy, hogy nem őrül bele. A gyerekei értelmesek és nagyon cukik, a férjét is szereti, de mintha titkot osztana meg, úgy lehalkította a beszédét, amikor arról mesélt, hogy az egyik nap egyedül volt otthon körülbelül két óra hosszat. (Ez még jóval a mostani, rendhagyó helyzet előtt volt.) Tudta, hogy nem lesz otthon senki, máskor is volt már ilyen, egyszer-egyszer úgy jön ki a lépés, hogy anya egyedül van az egész házban. Elhatározta, hogy végre kitakarítja a konyhát (mi másra gondolhatott volna), de ehelyett mit csinált? Pizzát rendelt és sorozatot nézett két egész órán keresztül! Nagyot nevettem rajta, és tökéletesen megértettem, ahogyan azt is, hogy azóta, ha úgy alakul, már eszébe sem jut, hogy takarítson vagy főzzön, azt a kis időt inkább magának szenteli.
Pucéran flangál otthon, sőt, még úgy is főz egy másik barátnőm, aki történetesen két kisfiú édesanyja, és viszonylag ritkán teheti meg, hogy egyedül legyen. Elárulta, hogy
számára az jelenti a legnagyobb szabadságot, ha otthon ledobhatja magáról az összes ruhát
és „a la nature” létezhet egy kicsit. Nem naturista, nem hippi, egyszerűen csak szereti a levegő érintését a bőrén érezni, olyankor úgy érzi, feltöltődik, erőre kap. Nem tud minden nap hódolni ennek a titkos szokásának, de ettől csak még nagyobb élményt nyújt neki, ha végre pucérra vetkőzhet.
Az egyedül élő barátnőm igencsak sokáig gondolkozott a kérdésen. Számára ez az egész nem újdonság, ő minden nap átéli a szabadság ezen örömét. Ezért is lehetett neki nehéz eldönteni, hogy mi az, amit más előtt nem csinálna. Végül kiderült: alkalmanként enne a szobában akkor is, ha mással lakna, persze, ez nem olyan nagy kaland, de amikor senki sem látja, nemigen érdekli az etikett. Akár kézzel is belenyúl a tányérba, a maradékot kipiszkálja a fogai közül, és ha úgy alakul, hangosan büffent egyet. És sminkel. De nem csak úgy, természetes módon, hanem kipróbál mindenfélét. Új színeket, új technikákat.
Olykor úgy néz ki, mint egy bohóc, máskor meg mint egy koreai horrorfilm mellékszereplője.
Napközben mindig visszafogott sminket visel, és szerinte, mintegy terápiaként, ilyenkor jön elő belőle a feltűnést kedvelő, lázadó énje.
Amikor egyedül vagyunk otthon, szeretjük felrúgni a szabályokat, mert senki nem lát. Hisszük, hogy mások is így tesznek, de mivel nem vagyunk ebben biztosak, nem beszélünk róla. S talán éppen a szabályok áthágása miatt lehet olyan érzésünk, mintha valami bűnös dolgot csinálnánk.
Ezeknek a szabályoknak a nagy részét azonban éppen mi alkottuk az alapján, amit láttunk, hallottunk, ahogyan szocializálódtunk. Illik–nem illik, szabad–nem szabad. Ártalmatlan dolgok, mégis hallgatunk róluk. Pedig mondhatom, felszabadító volt a barátnőimmel beszélgetni ezekről. Kicsit olyan, mintha titkos szövetséget kötöttünk volna.
Ajánljuk még:
Ismered a francia nők legnagyobb szépségtitkait?
Messze földön híresek a francia nők a stílusukról, az alkatukról, a megjelenésükről. Bárhol tűnnek is fel, óhatatlanul magukra vonják a figyelmet. Magabiztosak és csábítók, amiben nemcsak a génjeik játszanak fontos szerepet, de az életmódjuk és életszemléletük is. Utánozni lehet őket, de franciának születni kell.
Nagymamám konyhája, avagy átjáró a mértékletes, egyszerű életbe
Nehézből még nehezebb – Az otthonápolás viszontagságai koronavírus idején
A Máltai Szeretetszolgálat laikus, hétköznapi embereknek szóló webnover.hu oldala azoknak nyújt segítséget, akik az otthonápolás alapvető ismereteit sajátítanák el. Az ingyenesen elérhető oldal ápolási feladatokkal, lelki támogatással, szolgáltatási térképpel, illetve táplálkozási- és életmódtanácsokkal nyújt gyakorlati segítséget a gondoskodásra szoruló emberek, sérültek ellátásához.
