12 szabály, amit követve kigyógyultam a turkálófüggőségből

Stílus

12 szabály, amit követve kigyógyultam a turkálófüggőségből

Azt talán tudjuk, hogy milyen módon lehet gátat szabni általában a vásárlásnak. De az olyan típusú vásárlásokról, amikről olcsóságuk miatt úgy gondoljuk, nem is számítanak, már nehezebb lemondani. Nekem úgy sikerült, hogy teljesen személyre szabtam a vásárlási tilalmakat ezen a területen is.

Az olyan ruhaboltokat, ahol új ruhákat lehet vásárolni, régóta kerülöm, nem az én terepem a fast fashion. De a turkáló teljesen más kérdés. Használt ruhát vásárolni fantasztikus kincsvadászat, izgalmas örömforrás. Volt egy gyenge időszak az életemben, amikor szinte mindennap bementem a kedvenc turkálómba és füllentenék, ha azt állítanám, hogy általában üres kézzel távoztam onnan. Szinte mindennap találtam valamit, amivel gyarapíthattam egyre csak terebélyesedő, átláthatatlanná vált ruhagyűjteményemet. Hogy mit pótoltam ezzel a szenvedéllyel, milyen hiány miatt kapaszkodtam ebbe az örömforrásba, most nem taglalnám, de azt őszintén megosztom, hogy akármennyi ruha is vándorolt haza, az alapprobléma nem ennek a szenvedélynek a segítségével oldódott meg.

Mindezt csak azért mesélem el, hogy határozottan alátámasszam: nekem szükségem volt egy magam számára felállított szabályrendszerre, ami megakadályozta, hogy ne úgy menjek be egy turkálóba, mint a vadászeb, ami éppen szagot fogott: csillapíthatatlan izgalommal és éhséggel. Ezáltal pedig segített, hogy ne hatalmasodjon el rajtam a gyűjtés. 

Nem biztos, hogy másnak ugyanezek a szabályok lesznek érvényesek és hatásosak, de nálam végső soron jól beváltak. Ma már nem járok ha kell, ha nem turkálni, és ha be is térek egy használtruha-boltba, töredék mennyiségű zsákmánnyal távozom, mint korábban.

Az én szabályaim a következők:

  1. Az aktuális fogyásom-hízásom okán nem vehetek új farmert és semmilyen nadrágot. Ahhoz túlságosan sokszor áll be ez a súlyváltozás az életembe, felesleges lekövetni azt új darabokkal, elő kell venni a „régebben is jó volt nadrágokat” a szekrény mélyéről.
  2. 1000 forint felett nem vásárolok ruhát, sőt, igazából ötszáz forint nálam a lélektani határ. Igen, én azokat a turkálókat látogatom, amelyek ennek a kívánalomnak meg tudnak felelni. Ha „drága” vállfás használtruha-bolt esik útba, inkább be se nézek. Egyszerűen nem lépek be, még akkor sem, ha jó a híre.
  3. Az akciós napok nem hozhatnak lázba, csak azért nem megyek, mert leértékelés van.
  4. Tilos megvennem az olya ruhát, ami egy csipetnyit is feszül rajtam, vagy a szabása nem passzol teljesen az alakomhoz. Soha nem fogok beleférni, vagy ha igen, addigra elfelejtem, hogy egykor megvettem ezt a ruhát.
  5. Nem veszem meg, aminek nem tetszik a színe, vagy most már sokkal inkább szempont az, hogy aminek a színe nem az én színem. Egyetlen esetben teszek kivételt ez alól a szabály alól: ha a ruha olyan anyagból van, hogy átfesthető, és olyan árnyalat, amit át lehet egy általam preferált színre festeni.
  6. Amit javítani kell, például kicserélni a cipzárt, vagy egy kisebb cérna felbomlást levarrni, esetleg jöhet, de a nagy átalakításokat igénylő ruhákat már igyekszem otthagyni, legalábbis nem feltétlenül veszem meg őket.
  7. Tilos bármilyen jellegű, színű vagy fazonú kabátot vennem, mert annyi van, hogy sose hordom el őket.
  8. Ugyanez igaz a blézerekre is. Nincs kivétel akkor se, ha a világ legszebb színű és mindenféle módon hozzám passzoló blézerről van szó. Mert ha az adott darab olyan is, egészen biztosan ott van már a testvére a szekrényemben, csak elfeledkeztem róla.
  9. Tilos hosszú, tilos mini és tilos midi szoknyát vennem. A lehető legritkábban hordok szoknyát, és amikor azt a 78 kiló ruhát kidobtam, amiről cikket is írtam, annak egy jókora része bizony sose viselt szoknya volt.
  10. Csak olyan kardigánt vehetek, aminek van zsebe és gombokkal záródik. Az öveket ugyanis elhagyom, a cipzáras fazonok meg nem simulnak úgy, ahogy azt az én alakom szereti. Lyukacsos, lazán kötött-horgolt kardigán nem opció, mert az bármennyire csinos, semmire se jó.
  11. Egy alkalommal maximum három ruha kerülhet a kosárba, és ha azt a hármat megvettem, másik háromtól meg is kell szabadulnom, tehát otthon mehet a dilemma, mi kerül ki a szekrényből, hogy az új darabok beférjenek.
  12. Hetente maximum egy alkalommal nézhetek be a turkálóba, és ha eltelik úgy egy hét, hogy egyáltalán nem tértem be, akkor beülhetek a cukrászdába egy sütire. Egyetlen darab sütire, mert természetesen ott is vannak rám szabott szabályok.

Ajánljuk még: