Természetes, hogy olykor egyedül szeretnénk lenni – a feltöltődés fontosságáról beszélgettünk a pszichológussal

Az egyik barátnőm arról panaszkodott a minap, hogy sosincs egyedül. Reggel elindítja a gyerekeket az iskolába, de már rohan ő is a munkahelyére. Dolgozik egész nap, aztán megy a gyerekekért, viszi őket ide-oda, vagy csak haza, de ahol vár rá a házimunka, főzni kell a vacsorát, segíteni a házi feladatban. Pillanatok alatt eljön a fürdés és az alvás ideje, hogy aztán másnap minden folytatódjon ugyanúgy.

A férje is sokat dolgozik, de neki valahogy mégis van ideje aludni, tévézni, a barátokkal sörözgetni. A barátnőm meg úgy érzi, ha éppen nincs is fontos tennivalója, akkor vagy a férje, vagy a gyerekek, vagy valamilyen vendég mindig ott ül a mellette a kanapén, a konyhaasztal mellett. Jellemzően nincs különösebben baja ezzel, de olykor jólesne neki eltűnni a világ elől.

Igen, még a családja elől is, mert egy részt egy sorozatból nem tud úgy végignézni, hogy ne szóljon hozzá valaki, ne kelljen félbehagynia valami miatt. A férje időnként besegít, esetleg taktikázva olykor sikerül úgy alakítania a programokat, hogy a mosás, a vacsora elkészítése a párjára maradjon, ha úgy alakul a beosztásuk, akkor ő menjen a gyerekekért, ő vigye őket a zeneiskolába és karateedzésre. De hiányzik neki a rendszeres egyedüllét: elmélázott azon, hogy a szülei üresen álló házában

kialakít magának egy amolyan „happy place”-t, egy saját kis menedékhelyet,

ahol titokban el tudna tölteni akár csak egy-egy órát hetente – de tudja, ez csak egy álom, ami megvalósíthatatlannak tűnik. Meg egyébként is, neki elég lenne két-három naponta egy árva óra otthon is, csak egyedül lehessen, teendők nélkül, teljes nyugalomban.

Szabadságra mentem

Mindenkinek van igénye egy kis szabadságra. Legyen szó párkapcsolatról, a családról, szükségünk van hosszabb-rövidebb időre, amikor nem kell senki kedvére, nyűgjére tekintettel lenni, hanem külön programot csinálunk alkalmazkodás- és kötelességmentesen, csak azzal foglalkozhatunk, hogy mi jól érezzük magunkat.

„Az embereknek természetes igényük van az egymáshoz való kapcsolódásra, ugyanakkor arra is, hogy időnként egyedül lehessenek. Változó, kinek milyen hosszú időtöltésre van szüksége és milyen formában, nem is biztos, hogy mindenkinél fizikailag fontos az egyedüllét, lehet, valakit nem zavar, ha mellette van a család, tévét néz, csak ne szóljon hozzá senki, ne kelljen problémát megoldania, amíg a kanapén olvasgat vagy magában van a gondolataival” – magyarázza megkeresésünkre Mráz Katalin pszichológus.

Hozzáteszi, egy párkapcsolatnak több szakasza van, és

az első fellángolást követően eljön az az időszak, amikor a párok szívesen lennének egy kicsit külön,

szívesen szerveznének külön programokat, mert mindenkinek megvan a saját hobbija, a saját baráti köre, vagy egy-egy programot nem a párjával, hanem például egy barátjával szeretne megvalósítani. Ez nem azt jelenti, hogy már nem szereti a másikat, a megvalósítás pedig nem feltétlenül jelent egy háromnapos elvonulást, vagy egy magányos erdőjárást, lehet egyszerűen annyi is, hogy a lakásban két külön helyiségben töltenek a felek néhány órát, miközben a saját dolgukkal foglalkoznak.

Mondani könnyű

Gyakran megesik azonban, főleg a gyerekes családokban, hogy akár az egyik, akár mindkét szülő úgy érzi, képtelen az egyedüllétre vonatkozó igényét megvalósítani. Különösen azokra a családokra igaz ez, akik kissé elszigeteltebben élnek, nincs vagy kevés segítségük van a gyerekek felügyeletében. „Ezekben az esetekben a szülőknek jól megszervezetten kell együttműködniük ahhoz, hogy mindkettejüknek legyen alkalma a pihenésre, az egyedüllétre. De a pár mindkét tagjának fel kell ismernie a másik igényeit és támogatniuk egymást a kikapcsolódás megvalósításában. Tény, hogy ez nehéz, de fontos törekedni rá” – mondja a szakértő.

Érdemes ilyenkor végiggondolni, mi miatt nem tudunk egyedül lenni, és igyekeznünk kell azon változtatni. Például listát is írhatunk azokról a családtagokról, barátokról, akiket alkalomadtán meg lehet kérni, hogy vigyázzanak a gyerekekre. Vagy ha a sok házimunka, az intéznivaló, akkor megbeszélni, hogyan osszuk fel egymás között a teendőket, és fontos, hogy tartsuk is magukat a megbeszéltekhez. Ha azonban végképp megoldhatatlannak tűnik az ilyen jellegű kikapcsolódás, mindenképp érdemes külső segítséget kérni.

Belebetegedhetünk

Hosszú távon meglehetősen káros lehet az egyén lelki egészségére nézve, ha nem tudja kielégíteni az egyedüllétre vonatkozó igényeit. „Sajnos akár hónapok vagy egy kis túlzással még évek is eltelhetnek úgy, hogy valakinek nem jut elég ideje saját magára, nincs módja feltöltődni.

Erre különösen azoknak van nagyobb igényük, akik introvertáltak, befelé fordulóbbak, számukra szinte létkérdés, hogy időnként csend legyen körülöttük,

tudjanak a saját gondolataikkal foglalkozni. De bárkire igaz, hogy ha ez tartósan nem jön össze, az olyan, mintha szinte folyamatosan stressznek lenne kitéve az illető, ami a mentális problémákon túl akár még a fizikai egészségére is káros lehet. Sőt, szélsőséges esetekben pótcselekvésekhez, káros szenvedélyek kialakulásához is vezethet. Aki nem tud segítséget kérni, vagy a párja nem érti meg az igényeit, az gyakran keresi a megoldást például az alkoholban” – mondja Mráz Katalin pszichológus.

A tapasztalatok szerint főleg az anyukák esetében sokszor előfordul, hogy mivel még kicsi a gyerek, otthon vannak vele, a külvilágból pedig nem érkezik inger számukra. Az apa pedig nem érti, miért lenne szüksége egyedüllétre, amikor naphosszat egyedül van otthon a gyerekkel… Pedig pont akkor van az embernek igénye a mókuskerékből való kiszakadásra, amikor minden napja egyforma és szeretne egy kicsit mást csinálni, feltöltődni. Ezt kivitelezni azonban képtelenség, ha ez nem találkozik a kapcsolaton vagy a családon belül megértéssel, támogatással és együttműködéssel.

Őszinteség és bizalom

A párkapcsolati egyedülléttől sokan megijednek. Arra gondolnak, hogyha nem akarnak folyton együtt lenni, biztosan nem szeretik már egymást, kihűlőfélben van a kapcsolat, pedig a külön töltött idő segíthet még jobban megismerni, megérteni a másikat és hozzájárulhat a kapcsolat mélyüléséhez. Ha az ember egy kicsit feltöltődött, el is kezd neki hiányozni a másik – ha valaki folyton mellettünk van, nem tud hiányozni. Az egyedüllétre való igény teljesen természetes, viszont az ezzel kapcsolatos eltérő igények próbára tehetik a felek összecsiszolódását. Viszont ennek mentén mélyülhet az őszinteség és a bizalom a felek között, ha ilyen értelemben szabadságot adunk egymásnak, az kiváló alapja lehet egy hosszú távon fenntartható és egészséges párkapcsolatnak.