1. Hagyj magadra és a semmittevésre is időt!
Bár elsőre talán kissé ellentmondásosan hangzik, de ha időnként tudatosan szánunk időt arra, hogy csak magunkban legyünk, az nem csak ránk lesz pozitív hatással, de a kapcsolatainkra is! Természetesen nem kell lemondani minden közös programot, és elvonulni egyedül egy sötét szobába. De az egyedüllét nem jelent feltétlenül magányt.
Rohan a világunk, rohanunk vele mi is, és néha elég ijesztő tud lenni, amikor hirtelen ránk szakad a teendők és programok között egy „üres járat”. Ha éppen nem csinálunk valamit, akkor rögtön lemaradunk másról, és ha nem vagyunk elfoglaltak, már nem is vagyunk értékesek. Meg amúgy is, sokszor örülünk neki, ha tudunk időt szakítani a barátainkra és a családunkra. Tehát a szeretteinkre, akikkel az együtt töltött idő ajándék. Nem fér bele, hogy csak magunkkal legyünk, mert akkor másokra nem marad időnk.
Érdemes megpróbálni saját magunkra is úgy gondolni, mint egy szerettünkre.
Akinek szüksége van arra, hogy meghalljuk a gondolatait, teret adjunk az érzéseinek. Ha nem úgy fogjuk fel az egyedüllétet, mint egy kényszerhelyzetet, amiből menekülni kell, szépen lassan meg fogjuk tapasztalni a pozitív hatásait. A vizsgálatok szerint az egyedüllét segíthet rendszerezni a bennünk kavargó érzéseket, megnyugtathat minket és ezáltal felkészíthet arra, hogy jobban tudjunk kapcsolódni másokhoz. Kevésbé leszünk kiélezve a stressz és konfliktushelyzetekre. Vagy például a kiégésre. Ez pedig ugye nemcsak nekünk, de a környezetünknek is jó!
A semmittevés felszabadító ereje
2. Szerezz alkalmi barátokat!
A zöldségest, akihez minden másnap benézel. A szomszédot, akivel egyszerre viszitek le a kutyát a parkba. A kollégát, akivel véletlenül egy helyre jártok edzeni. Az alkalmi barát kifejezés talán nem hangzik olyan jól, de tulajdonképpen csak arra utal, hogy
próbáljuk meg emberszámba venni azokat a személyeket is, akik csak mellékszereplők az életünkben. Visszatérő mellékszereplők.
Kicsit olyan ez, mintha függetlenül attól, hogy mekkora településen élünk, úgy tennénk, mintha egy faluban laknánk. Természetesen képtelenség lenne minden emberrel, akivel érintkezünk, mély kapcsolatot kialakítani. Az ugyanakkor nagyon is megvalósítható, hogy ha csak érintőlegesen is, de valamilyen formában közel kerüljünk a körülöttünk lévőkkel. Megkérdezhetjük, hogy érzi magát, mi történt vele mostanában, mit vár, mitől fél. Kellemes meglepetésként, valószínűleg azt fogjuk tapasztalni, hogy a megelőlegezett kedvesség visszatalál hozzánk. A vizsgálatok szerint ezeknek a „kevés energiabefektetésű” kapcsolatoknak a száma ugyanúgy hozzájárul az általános jóllétünkhez, mint a mély barátságaink mennyisége. Ha ugyanis azt érezzük, hogy olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akiknek feltűnik, hogy vagyunk, vagy egyáltalán törődik vele, hogy mi a helyzet velünk, az megerősíti a valahova tartozás érzését bennünk. Úgy érezzük, hogy egy közösség tagjai vagyunk, és nem csak egymás mellett robotoló emberek.
3. Akkor élvezd ki a dolgokat, amikor azok éppen jók!
Végtelen mennyiségű rossz dolog történhet velünk a nap bármely pontján. És habár a legtöbb valószínűtlen – mert általában nem törik el semmink, nem rabolnak ki minket és nem esik ránk egy tehén, még ha statisztikailag esélyünk is lenne rá – számtalan apróság felbosszanthat.
Otthon hagyjuk a bérletünket vagy a telefonunkat, akivel találkoznánk késik, kiöntjük a kávét. Éppen emiatt létezik az az igazán frappáns hozzáállás, hogy „mindig a lehető legrosszabbra kell számítani, mert akkor csak pozitívan csalódhatunk”. A probléma ezzel csak az, hogy ha megpróbáljuk követni ezt a tanácsot, hamar meg fogjuk tapasztalni, hogy még ha történnek is velünk rossz dolgok, azok sosem azok lesznek, amikre számítottunk. Egészen egyszerűen amiatt, mert nagyon rosszak vagyunk a jövendőmondásban. Sajnos. Az egyik tudatalatti oka, amiért szeretünk előre aggódni a dolgokon az, hogy úgy érezzük ez segíthet.
Valójában azonban el kell fogadni, hogy egyszerűen képtelenség előre felkészülni minden létező kihívásra.
Ameddig pedig így áll a helyzet, felesleges minden bosszúságon előre aggódni. És nem csak felesleges, hanem káros is, ugyanis sokkal több időnket emészti el, és nem vesszük észre mellette a működő dolgokat. Legalábbis a kutatók szerint, akik a negatív elvárásainkat kár-haszon szempontból vizsgálták. Azok a diákok például, akik úgy érezték, gyengén teljesítettek a vizsgán, már napokkal az eredmények előtt rosszul érezték magukat. Az előrestresszelésük viszont semmiféle hatással nem volt a csalódásukra, amit a jegyek láttán éreztek. Tehát akármilyen hülyén hangzik, ha elszakad a cipőfűzőnk, nem érdemes azon bosszankodni, hogy mikor megy tönkre a másik is, inkább örüljünk neki, hogy egy ép!
4. Hódolj a „bűnös” élvezeteidnek!
A sorozatok, amikről pontosan tudjuk, hogy rosszak. A ponyvaregény, amit egyszerűen nem bírunk letenni. A dal, ami már akkor is kínos volt, amikor frissen jött ki, de mi mégis évek óta titokban imádjuk. Pontosan ezek azok a bűnős élvezetek, amik úgy rondítanak bele médiafogyasztási szokásainkba, mint diétánkba a gyorskaja. De miért kéne bűntudatunk legyen azért, mert esetleg nem a jó minőségi dolgok esnek jól olykor-olykor?
Mindenkinek meg van a joga, hogy azt a filmet, zenét vagy műsort hallgassa, fogyassza, nézze, amit neki jól esik, még akkor is, ha az nyilvánvalóan gagyi.
Ráadásul a vizsgálati eredmények alapján ezek az úgynevezett „guilty pleasure” tartalmak még jót is tehetnek nekünk – persze ha kordában tartjuk őket. Sokszor ugyanis még a pihenésre szánt időben sem tudjuk kikapcsolni a problémamegoldó gondolkodásunkat, és szinte rosszul érezzük magunkat, hogy nem vagyunk produktívak. Az, hogy mindig résen vagyunk, valószínűleg evolúciósan hasznos lehetett valamikor – segített túlélni –, de manapság egészen biztosan nem hasznos a boldogságunk szempontjából. A kutatások szerint ugyanis, ha kikapcsoljuk a tudatosságunkat és élvezettel átadjuk magunkat valaminek, amiben nincs intellektuális kihívás, az nemcsak feltölt, de segít a stresszel való megküzdésben is.
5. Tanuld meg elfogadni a dicséretet – még akkor is, ha saját magadtól kapod!
Dicsőíteni saját magunkat egy elért siker után kicsit furcsa. Persze sokszor jólesne a dicséret egy-egy nehezen megszerzett eredményt követően, de hát az ember nem akar arrogáns lenni. A határ pedig nagyon vékony saját érdemeink csendes elismerése és a beképzelt bunkóként való dicsekvés között. Annak ellenére, hogy akár kínossá válhat,
a dicséret elképesztő pozitív löketet ad az agyunknak, és fokozza a teljesítményünket.
Nem véletlenül használják olyan tudatosan a különböző multik a dolgozók serkentésére. A vizsgálatokból az derül ki, hogy ha pozitívan tudjuk értékelni a teljesítményünket az csökkenti a szorongást valamint a rossz szokások kialakulásának esélyét és a képességeink jobb kihasználásához vezet, valamint javítja az általános egészségi állapotunkat. Szóval még annak is érdemes elismernie önmagát, akinek egyébként rosszul megy a bókok és dicséretek fogadása vagy akinek egyszerűen elmaradnak a környezetéből érkező visszajelzések. Ugyanis a kutatók szerint akkor is élvezhetjük a dicséret pozitív pszichológiai hatásait, ha szépen csendben, a magunk módján tesszük!
