5 Jane Austen adaptáció, ha már unod a Büszkeség és balítéletet!
Ideje, hogy a „nagy testvér” mellett ők is kapjanak egy esélyt!
A semmittevés felszabadító ereje
Élhetnénk bűntudat nélkül a figyelemgazdaságban?
A test nem hazudik – hogyan olvassunk a kimondatlan jelekből?
Néma igazságok.
Szakítani tudni kell, mutatjuk hogyan: tíz film szívfájdalomra
A szakítások hozzátartoznak az élethez, de még akkor is fájdalmasak tudnak lenni, ha szükségesnek érezzük. A szakításon való túllépés sosem egyszerű, és bár „az idő a legnagyobb gyógyító” típusú közhelyek érvényességét nem vitatjuk, összeraktunk egy válogatást szakítós filmekből! Szakításban lévőknek, szakítás előtt állóknak, vagy akik épp túl vannak rajta!
A legfrissebb lélekzavar: hallottál már az alonely érzéséről?
Gondolkodtál már valaha azon, hogy mi lehet a magány ellentéte? Talán furcsa kérdésnek tűnhet egy olyan világjárvány kellős közepén, amikor gyakorlatilag meg vagyunk fosztva a társas kapcsolatoktól. De ha egyike vagy annak a több millió embernek, akinek az otthona egyszerre tölti be az utóbbi hónapokban az iroda, a tanterem, az edzőterem és kávézó szerepét, lehet, hogy téged is érint az „alonely” fogalma!
Így gyógyulj mozizással – filmterápia a gyakorlatban
Érezted már úgy egy jól megválasztott film kapcsán, hogy rólad szól? Volt olyan, hogy ráébresztett, mit csinálsz rosszul vagy éppen jól? Azonosultál már kedvenc sorozatod valamelyik karakterével? Ha a válasz bármelyik kérdésre igen, akkor valószínűleg neked is érdemes megismerkedni a filmterápiával! Pszichológusként és reménybeli filmkészítőként számomra hosszú ideje nyilvánvaló, hogy a filmek nemcsak szórakozást vagy kikapcsolódást nyújthatnak, de segíthetnek is az önismeretben, elakadásokban! Szóval jöjjön egy kis kedvcsináló ehhez az itthon még kevésbé ismert módszerhez, a filmterápiához!
„Sajnálom, hogy nem próbáltam jobban megérteni az apámat, mielőtt meghalt” – itt a világ megbánástérképe
Mindannyiunknak van olyan az életében, amit szeretnénk, ha másképp csináltunk volna. Vagy éppen arra vágyunk, hogy valamit egyáltalán ne tettünk volna meg. Nem véletlenül, ugyanis a megbánás az egyik leggyakoribb emberi érzés. Döntéseink néha negatív érzelmeket váltanak ki belőlünk akár azért, mert utólag belátjuk, hogy tévesen hoztuk meg őket, akár amiatt, mert nem vagyunk elégedettek az eredményekkel, ahova vezettek minket. De mit kezdjünk a megbánással? Jobb nemet mondani az önmarcangolásnak és eltemetni a múltat, vagy éppen a döntéseink elemzésén és átgondolásán keresztül kapunk esélyt a tanulásra?
Visszatérés Epipóba – egy emblematikus gyerektábor kis híján eltemetett titkai
Volt egy tábor a nyolcvanas években, ami más volt, mint a többi. Az egyik budapesti elitiskola körülrajongott magyartanára szervezte, minden évben három hét Szendrődön. Akiknek a várólisták ellenére sikerült bekerülniük, azokra egy külön világ várt. Neve is volt: Epipo. Saját vallással, dalokkal, himnusszal, külön nyelvvel. És titkokkal, amikkel a résztvevőknek még húsz-harminc év távlatából is nehéz szembenézni. A visszaemlékezésre és a szembenézésre tesz kísérletet az HBO-n nemrég debütált Visszatérés Epipóba című dokumentumfilm.
Mind kísérleti patkányok vagyunk, és a vezetőknek fogalma sincs, mi lesz a kutatás eredménye
Egy film, amitől törölni akarod magad a közösségi médiáról.
Újrafogalmazott női igények – mi az a femtech?
A világ népességének több mint ötven százaléka nő, ennek ellenére az orvostudomány hosszú történetének nagy részében a férfitestet tekintették kiindulópontnak. A menstruációval, termékenységgel, terhességgel vagy szoptatással kapcsolatos nehézségeket – ha nem is lettek teljesen figyelmen kívül hagyva – némiképp tabuként kezelték. Aztán jött a femtech, amivel új iparág épült a nők digitalizált egészségére. Női igények szerint, többnyire nőktől.
„Ha nem látod, hogy létezik, nem is válhatsz olyanná” – Több és jobb női szuperhős kellene
Az utóbbi években igencsak elszaporodtak a női szuperhősök. Persze alapból jóval több szuperhős/képregény film készül az utóbbi években, mint azt megelőzően, de mostanában olyan karakterek is címszereplőként kerülhetnek a vászonra, akik korábban szinte soha. Ennek okán mondhatnánk, hogy nem olyan nagy szám, hogy ezek között női hősök is vannak. Mégis nagy szám, mivel a képregényfilmek műfaján belül évtizedekig csak csinos kiegészítők lehettek a nők. De miért kellenek az „erős női főhősök”, és mit várhatunk még tőlük?
„Nem fogyatékosság, hanem szupererő” – miért káros, ahogy a bipoláris zavarról beszélünk?
Aa történtek rávilágítanak arra, mennyire nem tud a társadalmunk mit kezdeni a mentális betegségekkel.
