Pszicho

Szakítani tudni kell, mutatjuk hogyan: tíz film szívfájdalomra

A szakítások hozzátartoznak az élethez, de még akkor is fájdalmasak tudnak lenni, ha szükségesnek érezzük. A szakításon való túllépés sosem egyszerű, és bár „az idő a legnagyobb gyógyító” típusú közhelyek érvényességét nem vitatjuk, összeraktunk egy válogatást szakítós filmekből! Szakításban lévőknek, szakítás előtt állóknak, vagy akik épp túl vannak rajta! 

500 nap nyár

Az 500 nap nyár azon kevés filmek egyike, ami nem is kecsegtet a nagy betűs szerelem ígéretével: már a bevezetőben felhívja rá a figyelmet, hogy egyszerűen egy szerelem történetét meséli el. Ez pedig már önmagában egy olyan üzenet, amire jólesik ráébredni szakítás során. Amikor benne vagyunk valamiben, önkéntelenül romantizáljuk, amit átélünk, és idealizáljuk a másik felet. Egy adott ponton azonban rá kell jönni, hogy nem kényszeríthetünk senkit olyannak, amilyennek mi szeretnénk látni és néha az elengedés vezet a boldogsághoz. 

Nem kellesz eléggé

Ez a több szálon futó film abból a fajtából való, ahol még a mellékszereplők is ismertek. A legklasszikusabb értelemben vett romantikus vígjáték, de azáltal, hogy nem egy történetet boncolgat, hanem egymás mellett futó, néha összeérő életeket figyelünk meg, többféle kapcsolati típusba kapunk betekintést. Alapvetően a randizásról mesél, de arról is, hogy miért érdemes küzdeni, honnan lehet tudni, mikor kell továbblépni és miért kell néha egyszerűen egyedül maradni. 

Házassági történet

A címével ellentétben tulajdonképpen ez nem egy házassági, hanem egy válási története. Van úgy, hogy bár két ember szerelmes, szereti egymást, valahogy mégsem sikerül úgy alakítani az életüket, hogy a kapcsolat működjön. A legtöbb szakításban éppen az a nehéz, hogy egy részünk nem akarja, hogy vége legyen. A Házassági történet pont erről szól. Hogyan lehet az elválás még akkor is nehéz döntés, ha tudjuk, hogy a kapcsolat minden résztvevője számára egy boldogabb élet lehetőségét tartogatja. 

Blue Valentine

Egy lassan tíz éves mozi, de azóta sem készült ennyire fájdalmas és ennyire valódi film a kapcsolatokról. Kevés film tud sablonok és sallangok nélkül bemutatni egy annyira elcsépelt témát, mint a szakítás, de a Blue Valentine pont ezért emelkedik ki a sok hasonló alkotás közül. A szemünk előtt épül fel és hullik darabjaira Ryan Gosling és Michelle Williams kapcsolata, miközben egy kicsit mi magunk is szerelmesek leszünk, aztán pedig megéljük a kétségbeesést. Ahogy a lassú, néhol gyönyörű, de biztos szétesését nézzük a kapcsolatuknak, megélhetjük, hogy valaki ugyanazon megy át, mint mi. Szakítás során pedig néha csak erre van szükség. 

Szólíts a neveden! 

A Szólíts a neveden! egyszerre emlékeztet minket az első szerelem érzésére és a felnőtté válás nehézségeire. És, hogy hogyan segíthet ez egy szakítás során? Egyrészt emlékeztet minket, hogy mindnyájan jártunk már itt. Átéltük már, hogy mennyire szép a szerelem, de arra is emlékeztet, hogy a kapcsolatoknak általában vége lesz és bár fáj az elmúlása, az emléke megmarad, és azzá tesz minket, akik vagyunk. 

Pop, csajok satöbbi

Egy szakítós filmes lista sem lehet teljes a szakító filmek alfája, a Pop, csajok satöbbi nélkül.



A mozi kerettörténete, hogy a John Cusack által alakított főhős egy aktuális szakítás miatt végigveszi élete legrosszabb szakításait, és mivel lemezboltos, természetesen remek szakítós számokkal kíséri mindezt. Bár a történet romantikus kanyarulatot vesz a végére, a központi üzenete minden összetört szívű ember számára gyógyító lehet: rengeteg szakításod lesz az életben, ami fájni fog, mégis rendben leszel. 

Egy makulátlan elme örök ragyogása

Bármennyire is jó ötletnek tűnik egy adott ponton, hogy az exünknek még az emlékét is töröljük az emlékezetünkből, érdemes hagyni, hogy ez a film meggyőzzön minket az ellenkezőjéről. Nem számít, mi lett a vége, minden kapcsolatnak voltak szép időszakai, amikből maradtak szép emlékek. Ezek az emlékek pedig hozzánk tesznek, velünk maradhatnak miután már a sérülés elmúlt. Az Egy makulátlan elme örök ragyogása megmutatja, miért nem érdemes elfutni annak az érzése elől, hogy valaki egy időben sokat jelentett nekünk. 

La la land, Kaliforniai álom

Remek választás, ha musicalre vágyunk, romantikus komédiák vagy édesbús drámák helyett. Persze az alaptörténet azért itt is részben romantikus, részben édesbús, dehát mégiscsak szakításról van szó! Ez a film egyrészt színes-szagos-dalos mivoltából adódóan remek figyelemelterelés is lehet, másrészt pedig komolyan megmutatja, hogyan járul hozzá minden kapcsolatunk a felnőtté válásunkhoz, a fejlődésünkhöz – még akkor is, ha nem örökkönörökké tart. 


Napos oldal

A Napos oldal leginkább azoknak való, akiket annyira megviselte a kapcsolat vége, hogy elkezdtek saját magukban is kételkedni. Akár érzelmileg, akár emberileg. Bár a film alapvetően azt mutatja be, hogyan talál egymásra a két nehéz hátterű főszereplőnk, arra is kiváló, hogy ráébresszen minket, mennyire nem érdemes másokhoz igazítani elvárásainkat. Egy párkapcsolat sem határozhatja meg helyettünk, kik vagyunk, mit keresünk az életben. Erre nekünk kell rájöjjünk és csak utána lehetünk készek valami újra. 

Fehér éjszakák

Listánk utolsó darabja annak ajánlott, akinek nincs kedve se könnyed limonádékhoz, se fájdalmas balladákhoz. A Fehér éjszakák az a fajta horror, ami alapvetően nem a véres jelenetekkel és a hirtelen kameramozgásokkal hozza ránk a frászt, hanem az emberi természet bemutatásával. És bár a történet egy svéd szekta rituáléja kapcsán válik egyre ijesztőbbé, főszereplőnk úgy csöppen az alapkonfliktusba, hogy nem képes véget vetni rég nem működő kapcsolatának. Így válik a Fehér éjszakák tökéletes szakítós filmmé. Egy horror, ami bemutatja, miért sokkal fájdalmasabb az, ha nem történik meg a szakítás. 

Ajánljuk még:

Aludttej, szalmakalap, hosszú ing – eleink bölcsessége kánikulaidőben

„Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van: soha sincs jó idő, mindig esik az eső” – szól a közismert népdal, melyet leginkább gyerekek szájából hallhatunk. A méltatlankodásban az emberi természetben rejlő örök elégedetlenkedést sejthetjük – pontosabban annak kifigurázását. Nagyon időszerű ma is, hiszen miközben nyáron a globális felmelegedés okozta hőségen vekengünk, nem árt, ha tudjuk, hogy száz évvel ezelőtt is volt kánikula, és akkor sem tűnt kellemesnek. Ráadásul faluhelyen nehéz mezei munkákat kellett elvégezni tűző napsütésen. Hogy viselték eleink a tűző napsütést? Józan paraszti logikával: legtermészetesebb módszerekkel.