Mint hegyimádót, engem tényleg elbűvölnek a hegyek, különösen az Alpok csúcsai. A hegyi doktor újra rendel című sorozatban is azokat a pillanatokat élvezem legjobban, amikor a kamera végigpásztázza a Wilder Kaiser vad sziklaormait, amikor bebújik a fenyves mélyére, vagy körbefordul, és megmutatja a kilátást a ház előtt elterülő völgyre.
A valóságban látni ezt óriási élmény, és attól kezdve, hogy magunk is részesei lehetünk az élménynek, ha kézzelfoghatóvá válik a varázs, másként tekintünk az újabb epizódra. Olyan, mintha ott lennénk benne: tudjuk, mi van a csukott ajtó mögött, hol vezet tovább az út, amikor a zöld autó elhajt, és még azt is, milyen érzés leheveredni a cserépkályha melletti lócára a Gruber házban.
Idén már a 18. évaddal jelentkezett minden idők legsikeresebb német-osztrák filmsorozata, ráadásul Gryllus Dorka személyében magyar szereplővel egészült ki a színészgárda. Az 55 éves Hans Sigl 18 éve alakítja a főszereplőt, a mindent megoldó orvos alakját. Gruber doktor barátságos, bizalmat ébresztő, egyre sokasodó szemráncaival mosolyog. Örök agglegény, igazi romantikus lélek, aki egész életében az Igazit keresi, közben pedig folyton-folyvást újból szerelembe esik. A sorozat turisztikai látványossággá tette Ellmaut és környékét, ahol az egyes epizódok játszódnak.
Néhány hete a menyem jóvoltából lehetőségem volt meglátogatni a filmsorozat ikonikus helyszíneit. Családi kirándulást szervezett, a Hegyi doktor nyomába eredtünk Ausztria Tirol tartományába. Ezt a csuda kirándulást jó szívvel ajánlom mindenkinek: a hegyi doktor rajongóknak éppúgy, mint a hegyek szerelmeseinek. És azoknak is, akik csak örülnek, ha néhány napot eltölthetnek Tirol lenyűgöző hegyeinek, muskátlis házainak és vendégszeretetének ölelésében.
Első állomásunk Going am Wilder Kaiser település volt. A városszéli parkolóra méltóságteljesen tekintenek le a sziklacsúcsok, így a néhány perces sétából végtelen hosszúra nyúlt lépkedés-fotózás vált, mert az ember nem tudja levenni szemét a látványról.
A film ugyan Ellmauban játszódik, de a forgatási helyszínek a környéken több helyre vannak elszórva. Going főterére érve ismerősnek tűnhet máris a templom, a patika és a Wilder Kaiser nevét viselő fogadó. Ez utóbbin öles tábla hirdeti, hogy „privat”. Magánkézben lévő épületről van szó, amely előtt asztalok helyett két pad szolgál arra, hogy mindenki megörökítse rajta ülve, hogy „én is jártam a Wilder Kaiserben”.
Ugyan egy sörre vagy egy császármorzsára nem térhetünk be, mert a belső felvételek nem itt készültek, de azért jóleső érzés nézegetni a színes muskátlikkal ékes, jellegzetes tiroli házat.
Érdemes korán érkezni, mert tízórai időben már megtelik a tér, alig lehet mozdulni. Néhány hete került sor ezen a helyen az éves rajongó-találkozóra, mert ilyen is van ám! Ezeken a napokon sok tízezren zarándokolnak azért, hogy személyes is találkozhassanak a főszereplőkkel. El sem tudom képzelni, mi lehetett itt akkor, amikor a világ minden tájáról összesereglenek Hans Sigl és a többiek rajongói?!
Ha kinézelődtük magunkat, betértünk egy rövid hálaadásra a templomba, akkor indulhatunk is tovább Ellmauba. Tehetjük ezt autóval, kerékpárral, de Ellmauból már akár vezetett, gyalogos túra keretében is. A helyi turistairoda minden nap szervez bakancsos „Hegyi doktor” túrát. A több mint 4 órás, 12 km-es út nem csak a rendelőt és a lakóházat érinti, útközben lélegzetelállító panoráma tárul elénk.
Aki nem húz bakancsot, annak is kell gyalogolnia, mert a kijelölt „Hegyi doktor parkoló”-ban kell hagyni az autót, a keskeny hegyi úton már csak gyalogosan lehet megközelíteni a rendelőt. A rendelőt csupán a kerítésen kívülről nézegetheti, aki csak úgy, erre jár – vezetett látogatás alkalmával, vagyis csak előre megváltott belépőjegy birtokában tárul ki az ajtó, és léphetünk be az oly sokszor látott várószobába.
Minden úgy van, mint a filmben is, sőt, még fotózkodhatunk is a kartonból kivágott élethű doktorral. A kísérőnktől megtudhatunk néhány kulisszatitkot is: hol táboroznak forgatás idején a stábautók, ki hol alszik, miért nincs tábla a ház falán. Az erkélyekről omlanak a virágok, a háttérben magasodnak a nagy hegyek. Csupán az asztal hiányzik a ház elől, és a fakó zöld Mercedes. Az út túloldalán a lakóházakat a forgatás során nem filmezik, kitakarják. Ha jól figyeljük ezután a képernyőt, láthatjuk, tényleg így van!
A praxis-ház előtt egy automatából a szomjoltók mellett hegyidoktoros ragtapaszt és hűtőmágnest is beszerezhetünk emlékbe, és ha már ott vagyunk, mindenképpen érdemes egy kiadós sétát tenni Ellmauban. Úgy, hogy már tudjuk, itt a templom és a fogadó sem az, aminek látszik, sőt, az egész falu sem az, amit a filmből gondoltunk volna róla. Viszont cserébe népszerű és mélyen bele kell nyúlni a pénztárcába, ha itt szeretnénk álomra hajtani a fejünket.
Mi nem tettük, hanem indultunk is tovább, mert Söllben várt ránk egy újabb attrakció: élménytraktorozás a Gruberhofra. Gruber doktor filmbéli családja fent lakik a hegyen, egy hegyi tanyagazdaságban. Söll határában újabb „Hegyi doktor parkoló”- várja a látogatókat, innen indul a pótkocsis traktor, amire hónapokkal előre kell jegyet váltani. Vérbeli tiroli kocsisunk van, akinek ízes tájszólását még az osztrákok sem igen értik. Pirospozsgás, vidám, és úgy navigálja a keskeny, meredek szerpentinen a traktort, hogy öröm nézni. Annak persze, akit közben elbűvöl a táj, ahogy percről-percre kitárul a táj, megnyílik a völgy, aki a várakozás izgalmával tekint minden újabb hajtűkanyarban a függőlegesnek tűnő vadvirágos mezőre, vajon feltűnik-e a képernyőről ismert ház? Aki tériszonyos, az jobb, ha felköti a gatyáját, vagy inkább becsukja a szemét, és csöndesen fohászkodik a célpontig.
Egyszer csak feltűnik, a traktor széles ívben befordul a Gruber-birtokra, és kezdetét veszi az utazás a történetekbe. A kísérők jó előre bekészítették a konyhába mindenki számára a snapszot, mert hozzátartozik az élményhez, hogy koccintsunk egymással, mindenkivel, ismerőssel és ismeretlennel, hiszen ugyanazért vagyunk itt, hogy magunkba szívjuk a sorozat minden apró elemét. A fiatalok útközben ismerkedtek a filmsorozattal, és örömmel fedezték fel, hogy a pohár ugyanolyan, mint amilyennel Martin Gruber és édesanyja, Lisbeth koccintottak a filmben – persze, nem is lehetett volna másként.
Leültünk a konyhában, benéztünk a hálóba, Lili szobájába, elüldögéltünk a ház előtti lócán. A napsütötte reggeliző teraszt, ahol a sok jelentős párbeszéd zajlik, nem volt lehetőségünk kipróbálni. Nem azért, mert délelőtt jártunk ott, és oda délután süt csak a nap, vagyis a filmben némi trükkre van szükség, hogy a felkelő nap sugara megcsillanjon a Hegyi doktor bögréjén. Éppen átalakítás zajlott, a felszedett deszkák lustán pihentek egy fa alatt.
De a panoráma, ami onnan elénk tárult, az meseszép volt! Innen más szögből tűnt fel a Wilder Kaiser is, az előtérben sűrű fenyvesekkel borított, túrára hívogató hegyek magasodtak. A réten a kora nyár virágai hajlongtak a szélben, és kis fakerítéssel ott nyújtózott Lisbeth zöldséges kertje. Ami a valóságban nem is zöldséges kert, hiszen az évi 17-19 forgatási napot hogyan is lehetne egy folyamatosan változó kerttel kiszolgálni?
A térképet böngészve találhatunk a közelben szállást, mégpedig a hegyen még magasabbra merészkedve a Gruberhof nevet viselő hegyi panzió várja a filmrajongókat, akik hajlandóak és tudnak is áldozni azért, hogy elképesztő helyen töltsék el az éjszakákat. Mi inkább egy csöndes faluban választottunk szállást, egy 400 éves parasztházban pihentük ki a fáradalmakat, és közben felelevenítettük A Hegyi doktor újra rendel epizódjait.
Megtudtunk sok kulisszatitkot a túravezetőktől. Azt, hogy miért nem esik soha az eső Ellmauban, hol és hogyan él Hans Sigl és a többi főszereplő, mit csinálnak a közelben lakók forgatás előtt, alatt és után. Aki kíváncsi minderre, járjon utána maga. Mert a film is úgy jó, ha végignézzük, úgy a forgatási helyszíneket végigjárni is mindenkinek magának érdemes. Megértettem, hogy sikeres filmsorozatot csinálni eléggé egyszerű dolog. Kell keresni egy magával ragadó tájat, hozzáadni egy orvosos történetet, választani hozzá megfelelő színészeket, forgatni éveken át, és kész. A többi már megy magától, mint a karikacsapás, a nézők pedig járhatnak a gyönyörű táj nyomába, hogy elhiggyék, ilyen nem csak a mesékben és a történetekben létezhet. Ahogyan valódi volt az is, és nem győzünk eléggé hálás lenni érte, hogy a menyem és a fiam olyan ajándékot ötlött ki az anyukáknak, amit örökre a szívünkbe zártunk.
Nyitókép: Wikipedia / Geak és Halmos Monika / Rózsakunyhó Alkotóműhely
