A vírushelyzet a kis anyaközösség életét is alaposan felforgatta, legutóbb tíz hónapra kellett bezárniuk, de nyár óta újra gyerekzsivajtól hangosak a Magdolna utca 47.-ben a mindennapok. Józsefvárosban vagyunk, ahol 2018 óta működik egy találkozóhely édesanyáknak.
Délelőtt 9 óra 30 perc, egymás után érkeznek az anyukák karon ülő vagy totyogó gyerekeikkel a Fókusz Közösségi Térbe, tízkor ugyanis interaktív előadás kezdődik. Cipőt le, papucsot fel, és már be is léphetünk a takaros térbe. E hely célja, hogy a kisgyermeket nevelő anyukáknak jusson egy kis idejük magukra, a program az Én/Idő nevet viseli. A közösségi együttléthez alakították ki a belső teret: székek az anyukáknak, etetőszékek a babáknak, asztalok, kényelmes kanapé és egy kis teakonyha alkotja a berendezést. A szomszéd szoba pedig a játszóbirodalom.
Fotó: Roggs Fényképészet
„Augusztus közepe óta járunk ide Marci fiammal. Interneten kerestem valamilyen baba-mama klubot. Ez volt, ami szembejött, és itt ragadtunk” – meséli Zabó Márti, aki most nemcsak anyaként, hanem előadóként van jelen. Szakmája ugyanis védőnő, és ma a menstruációs forradalomról tart interaktív előadást társainak. Legutóbb (hiszen másfél éve diplomázott) a szakdolgozati védésénél csinált ilyet, kicsit izgul is.
Folyik az előkészület, előkészítik a laptopot, projektort, közben megérkezik Kati néni, a gyerekfelügyelő. „Eleinte nem is akartuk elhinni, hogy létezik ilyen szuper hely, ahová nemcsak a foglalkozás keretein belül lehet eljönni, hanem a héten akármikor. Csak úgy leülni, csak úgy itt lenni egymás között. Mi a huszadik kerületből járunk ide. Nagyon befogadó, és olyan könnyed az egész. Nincsenek korlátok, nagyon hasonlók a szülők. Szereztem itt barátokat, két anyuka is általam került ide” – folytatja Márti, majd Kati néni gondjaira bízza az egyéves Marcit.
„Máshol elmehetsz egy programra, ott lehetsz egy-másfél órát, amíg az tart. De akkor annak vége, mindenki hazamegy, és ennyi volt a közösségi program. Itt előfordul, hogy délután 3-ig maradunk, együtt ebédelünk, beszélgetünk. Volt már arra példa, hogy itt hagytam Marcit, és elmentem egy tréningre” – meséli. A Fókusz Közösségi Tér egyik nagy előnye ugyanis, hogy egy állásinterjú, bevásárlás vagy ügyintézés idejére is itt lehet hagyni a gyerekeket.
Úgy tűnik, a hely jó híre az anyukák közt szájról szájra terjed. Így került ide a Kálvária utcában lakó, 25 éves anyuka, Zsanna is a kétéves Ábrahámmal. „Egy anyuka a játszótéren ajánlotta a helyet” – mondja.
„Nekem az a legnagyobb segítség, hogy így kapok egy kis szünetet, és türelmesebb is tudok lenni, meg úgy egyáltalán, sokkal jobb anyuka”
– fogalmaz, amikor arról kérdezem, miért szeret ide járni. „Nem az van, hogy mondjuk este lenne időm magamra, de akkor már ki vagyok purcanva” – teszi hozzá. Ő egyébként dolgozni is jár ide: míg grafikusként a laptopján tervez, kisfia a szomszéd szobában biztonságban játszhat, és ha szükség van rá, bármikor oda tud menni. „Korábban lopott időben dolgoztam, fektetés után, alvásidőben, az borzasztó volt. Ebben is segített a hely” – magyarázza. – „Hiánypótló, hogy nem az van, hogy be kell adnom 6 órára bölcsibe a gyereket, hanem meg lehet szokni a közösséget.”
Fotó: Roggs Fényképészet
„Kati néni egy rocksztár” – mondja viccesen a fiatal anyuka, amikor arról kérdezem milyen a kapcsolat a gyerekfelügyelővel. „Minden munkatárs nagyon szerethető, nagyon szakszerű, gyerekközpontú. Valahogy sosem tapasztalunk ütközést a szülők meg köztük. Annyira elfogadók, mindenben segítenek” – vélekedik.
Kezdődik is a szakmai előadás, a kicsiket Kati néni gondjaira bízzák. Én is követem a játszószobába megnézni, milyen is egy rocksztár gyerekfelügyelő Kati néni – aki kér, hogy tegezzem.
Már nyugdíjas, betöltötte a hetvenet, de hihetetlen energiával játszik a gyerekekkel, igazi pótnagymama.
Három évvel ezelőtt csöppent ide egy előadásra. Látta, hogy csupa anyuka van itt, és azt gondolta, hogy akkor nem jó helyen jár. „De a gyerekek rám ragadtak. Két nap múlva felhívtak, hogy nem lenne-e kedvem itt dolgozni” – mesél a kezdetekről.
Most már hetente háromszor dolgozik itt gyerekfelügyelőként. „Nagyon imádom a gyerekeket” – mondja, miközben egyikük az ölében, másik a lábát fogja, harmadik a közelben játszik. „Ez a hely a gyerekeknek és a szülőknek is jó. Az anyukáknak a nyugalom szigete” – zárja a beszélgetést.
Fotó: Roggs Fényképészet
Az ide betérők többféle programmal találkozhatnak. Az egyik állandó és népszerű foglalkozás a Toppantó, amely zenés-táncos alkalom mamáknak babákkal. De változatos, a gyermeknevelést érintő témákkal is készülnek. Volt például előadás a pozitív fegyelmezésről és a babahordozásról is. A közösségi térben mindig történik valami. Most épp csengetnek. De nem újabb vendég, hanem egy mosógép érkezik – látszik, épül, szépül, fejlődik a hely.
A Fókusz Közösségi Tér Én/Idő programja 2018 áprilisában kísérleti jelleggel indult, anyaintézménye a Mátyás téren található Kesztyűgyár Közösségi Ház, amely az önkormányzat tulajdonában álló Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt. szakmai egységének része. A Kesztyűgyár 2008-ban nyitotta meg kapuit, elsődleges küldetése lehetőséget biztosítani a Magdolna negyedben élő családoknak, közösségeknek a tartalmas kikapcsolódáshoz, tanuláshoz, és kulturált szórakozáshoz.
Korábban a Kesztyűgyárban serdülő fiatalokkal foglalkozott Futó Emőke, aki jelenleg a Fókusz Közösségi tér szakmai vezetője. „A gyermekvállalás megterheli a szervezetet, mind testileg, mind lelkileg, az egyik célunk, hogy az édesanyák vissza tudjanak rázódni a munka világába” – mesél már az előadás után Emőke. Ehhez a célkitűzéshez igazodnak az állandó programjaik: az interaktív előadások, a baba-mama, zenés-táncos foglalkozás. „Nagy kuriózum, hogy mindez ingyenes” – hangsúlyozza. Sokszor egyébként itt a helyszínen derül ki, hogy az anyukák közel is laknak egymáshoz.
A hely másik nagy előnye, hogy az álláskeresésben sem hagyja magára az anyukákat. Van itt számítógép az önéletrajzíráshoz, állásportálok böngészésére, a Kesztyűgyár Közösségi Házban pedig létezik olyan szolgáltatás, hogy szakértők átnézik az önéletrajzot, motivációs levelet.
VÉSZIDŐS MŰKÖDÉS
Ahogy az egész világunkat, úgy a közösségi tér életét is teljesen átalakította a járvány. 2020 márciusában, illetve októberében is be kellett zárniuk. Utóbb nagyon hosszan, hét hónapra. Eleinte nem is tudták, hogyan fogják majd tudni tartani a kapcsolatot a családokkal, végül a videochat és a korlátozások enyhülésével a szabadban való találkozás lett erre a megoldás.
„Mindez azt is hozta, hogy megváltozott a közösség. Idén júniusban majdhogynem a nulláról kellett újra felépíteni. Azóta bővültünk, és a pandémia miatt szigorodtak a higiéniai szabályaink. Például, ha egy gyerek kicsit náthás, akkor már nem engedjük be a közösség tagjainak egészségvédelme miatt” – fogalmaz Emőke.
Fotó: Roggs Fényképészet
Jelenleg húsz-huszonöt család jár ide, váltják egymást. A hely elsősorban józsefvárosi lakosoknak szól, de ha máshonnan érkeznek anyukák, őket is befogadják a kapacitás függvényében, így járnak ide a VII., IX., X., XV. kerületekből is. Budapesten kevés ehhez hasonló ingyenes lehetőség van. Az V. kerületben létezik ilyen tér, de csak helyieknek. Máshol művelődési házakban van egy-egy program, megint máshol alapítványi formában szerveződik, vagy anyukák maguk szervezik.
„Józsefvárosban sok a roma család, de más nemzetiségek is egyre többen élnek itt, akik leginkább a Corvin negyedből járnak hozzánk. Sokféle kulturális hátterű család megfordult már nálunk” – mondja Emőke, kiemelve: a tér mindenki számára nyitott.
Futó Emőke munkáját programszervezők segítik. Nem meglepő módon, ők is anyukák. Az egyikük a háromgyerekes Hajnal Ágnes, akinek már kamaszok a gyerekei, így van ideje a közösségi térben dolgozni. Másikuk óvodapedagógus, Brunner Tünde négy gyermeket nevel. „Barátságok születnek itt, van olyan anyuka, aki a Lujza utcából kiköltözött Isaszegre, majd onnan is visszajárt, és hozta a barátait is” – emlékszik vissza Ági. „Ez a hely, olyan mint egy nappali” – teszi hozzá.
Nagy előnye a helynek a tapasztalatcsere. „Se óvoda, se bölcsőde, se nappali foglalkoztató” – feleli arra a kérdésemre Emőke, hogyan is írná körül a hely funkcióját. „Inkább egy közösségi tér, amely találkozási hely, ahol gyermeknevelési kérdésekben információbővítésre van lehetőség, készségfejlesztő a kicsiknek és egy másodlagos család is” – mondja.
Igaza lehet; mikor elköszönök, épp közös ebédhez készülnek, pont mint egy család…
