Szükségünk és módunk is van rá: tanuljuk együtt az optimizmust!

Alapvetően optimista vagyok, sokszor meg is kapom, hogy rózsaszín szemüvegen keresztül nézem a világot. Szerintem viszont a kettő nem ugyanaz. Tudok reális, sőt időnként kifejezetten negatív és pesszimista is lenni, az esetek nagy többségében mégis azt érzem, nem engedhetem meg magamnak (és nem is szeretném), hogy ne legyek derűlátó.

Hogy ezt honnét hozom? Valószínűleg innét is, onnét is. Mint sok másban, úgy az optimizmus és pesszimizmus témakörében is kulcsfontosságú tényező az, hogy milyen vonásokat örököltünk, mit láttunk a közvetlen környezetünkben, milyen élmények értek minket a korai éveinkben, és milyen mintákkal indultunk el az életben. Beállítottságunk meghatározza egész személyünket, a gondolkodásunkat, a hozzáállásunkat, és persze a tetteinket is. A jó hír, hogy ez korántsem megváltoztathatatlan.

Mi jellemzi az optimistát, és mi a pesszimistát?

Az optimizmus valójában egy gondolkodási keret, egy működésmód, aminek alapja a személyes erőbe vetett hit. Egy optimista ember ugyanúgy vallja a negatív érzések létezését, sőt a kudarcok meglétét is, csak éppen helyén tudja kezelni őket. Többnyire saját belső motivációja hajtja, jellemzően pozitív érzelmi állapotban van, mélyen hisz és bízik önmagában, és abban, hogy a szembe jövő nehézségekkel meg tud birkózni, emiatt jobb a problémamegoldó képessége. Az optimista szerint

minden elakadás átmeneti, a rossz dolgok forrása nem benne, hanem a külső körülményekben rejlik,

és a kudarcról is tudja, hogy nem megváltoztathatatlan. Kihívásként tekint a megoldandó feladatokra, nem hagyja, hogy egy apró probléma tönkretegye a napját, rányomja a bélyegét a hangulatára.

A pesszimista azonban máshogy értelmezi az élet történéseit. Az American Psychological Association szerint a pesszimizmus nem más, mint egy hozzáállás, miszerint a dolgok mindig rosszul mennek majd, valamint a kívánságaink és céljaink valószínűleg sosem fognak teljesülni. Fontos tudni, hogy senki sem születik pesszimistának, a valóság effajta értelmezése a korábban felsorolt tényezők mentén alakulhat ki. A pesszimista ember negatív (sokak szerint reális) életfelfogással rendelkezik. Jellemző rá a folytonos gyanakvás, rendszerint arra számít, hogy rossz történik vele, és amikor rendben mennek a dolgai, akkor is az lebeg a szeme előtt, hogy ennek előbb vagy utóbb vége szakad. Szerinte a kellemetlenségek állandó részei az életnek, és mindenre (még a legapróbb részletekre is) kihatnak. Amikor örömben van része, azt gondolja, ez csupán a véletlen műve, hiszen a pozitív élmények sehogy sem illenek bele az értelmezési keretébe.

Érdemes odafigyelni a jelekre, mert a „félig üres” hozzáállás gyakrabban társul szorongással, depressziós tünetekkel, hangulatingadozással, és egyéb negatív következményekkel. 

Ha kíváncsi vagy, és jobban megfigyelnéd magad, vedd végig az alábbi pontokat, és nézd meg, mennyire igazak rád a pesszimizmus jellemzői:

• Meglepődsz, amikor a dolgok jól működnek?
• Leginkább arra koncentrálsz, ami elromolhat?
• Azt gondolod, kudarcot vallanál, ezért inkább bele sem fogsz a terveid megvalósításába?
• Alulértékeled a képességeidet?
• Többnyire a hibákra és gyengeségekre koncentrálsz?
• Idegesít mások optimizmusa?
• Negatívan gondolsz magadra?
• Az „egyszer minden jónak vége lesz”-mentalitással éled az életed?
• Hajlamos vagy belesüppedni a langyos iszapba, ahelyett, hogy változtatnál?
• Kerülöd a kockázatokat, akkor is, ha előnyöd származna a végeredményből?

Az életszemléletek szerepe az egészségben

Az optimizmus és a pesszimizmus egyaránt hat a testi és lelki egészségünkre, talán nem nehéz kitalálni, melyik milyen módon. Számos kutatás bizonyította már, hogy ha pozitívan állunk hozzá az élethez, annak rengeteg jó hatása lehet. Egy hosszú távú, utánkövetéses vizsgálat szerint, azok, akik 25 évesen optimistán szemlélték a világot, számottevően jobb egészségügyi állapotban voltak 45 és 60 éves koruk között, mint azok, akik pesszimistán. Az is köztudott, hogy

az optimisták tovább élnek, kevésbé stresszelnek, összességében motiváltabbak, jobb a kedélyállapotuk, és gördülékenyebben veszik az akadályokat.

Emellett boldogabbak, sikeresebbek, erősebbek és kielégítőbbek a kapcsolataik, sőt elégedettebbek és nyitottabbak is.

Az optimista emberek általában egészségtudatosabbak, tehát jobban odafigyelnek magukra, védik saját maguk és mások egészségét, többen kerülik a káros szokásokat, törekednek az egészséges életmódra, és jobban tisztában vannak testi és lelki folyamataikkal. Az optimizmus azért hat nagy erővel, mert elősegíti a pozitív érzelmeket, fejleszti a személyiséget, támogatja a feszültségoldást, sőt még a depresszió kialakulásának esélyét is csökkenti. Mindezek mellett jó irányba mozdíthatja el terveink és céljaink megvalósítását, a döntések meghozatalát.

Szondy Máté Optimizmus, pesszimizmus, egészség és egészségmagatartás című munkájában is szó esik arról, hogy az optimizmus és a mentális egészség milyen mélyen kapcsolódik egymáshoz. Számos tanulmány jutott arra az eredményre, hogy az optimista és pesszimista emberek különböző megküzdési módszereket választanak. Míg előbbiek összegyűjtik a kellő információt, terveznek, értelmeznek, előnyöket kutatnak fel, és elfogadják az adott helyzetet olyannak, amilyen, úgy utóbbiak beleragadnak a negatív állapotba, hagyják, hogy lehúzzák őket a rossz érzések, miközben kerülik a megoldások felkutatását, nem a problémára, hanem a negatív helyzetre koncentrálnak.

Tanulható az optimizmus, avagy megszelídíthetjük a pesszimizmust

Mivel a személyiségvonásaink bizonyos részei tapasztalok és tanulás útján alakulnak ki, akár meg is változtathatjuk őket. A tanult optimizmus annak a képességnek a fejlesztése, mellyel pozitív szemszögből nézünk a külvilágra. A fogalom Martin E. P. Seligman nevéhez köthető. A pozitív pszichológia atyja önmagát tanulmányozta, és eközben jött rá, hogy a

legtöbben nem a meglévő erősségeinkre koncentrálunk, hanem a ránk nehezedő problémák kezelési módjának hiányaira.

Azt vallja, ha megtanulunk optimistábban élni, mentálisan is megerősödhetünk, és sokkal jobb életünk lehet. Seligman szerint az, hogy hogyan értelmezzük a körülöttünk lévő dolgokat, és a világ működését, gyerekkorban alakul ki, a hozzánk közelállókkal átélt élményeken és tapasztalatokon keresztül.

A pszichológus Learned optimism című könyvében arról ír, hogy az optimizmus és a pesszimizmus tanult magatartási reakciók, melyek a belső kontrollból, vagy éppen annak hiányából születnek. A tanult optimizmus éppen erre épül: gyakorlással mi magunk is képesek lehetünk sorsunkat irányítani, azzal szemben, hogy azt hisszük, nem tudjuk kontrollálni életünk eseményeit. Ezek alapján tehát irányíthatjuk az életünket, azt pedig megakadályozhatjuk, hogy pesszimista elképzeléseink, borús meglátásaink elhatalmasodjanak felettünk.

Az optimizmus negatívumai és a pesszimizmus pozitívumai

Hányszor kívántuk már, hogy bárcsak élhetnénk boldog tudatlanságban, akkor sokkal könnyebb lenne minden! Ismerős gondolat? Azért nem ennyire fekete és fehér a dolog. Jó lehet folyamatosan az élet és a világ pozitív oldalát, a kellemes dolgokat figyelni, és észrevenni, ám ennek is meglehet a hátulütője: például az, hogy kizárjuk a negatív eseményeket, ezáltal az esetleges bajokat is. Az életünk kiszámíthatatlan, és sajnos hiába vizionálunk tökéletes jövőt, nagy valószínűséggel nem mindig az fog történni, amit szeretnénk, és amit tervezünk. Az optimizmus hátrányai közé tartozik még, hogy hiedelmeink és meggyőződéseink miatt indokolatlan kockázatot vállalunk, akár egészségünk, akár biztonságunk szempontjából.

A pesszimizmusnak lehet pozitív oldala is, persze csak ha egészséges mennyiségben működik bennünk. A borúlátók például jobban fel tudnak készülni a nehéz időkre, számos olyan kockázatot elkerülhetnek, amit optimista társaik figyelmen kívül hagynak. Kutatások is kimutatták, hogy a pesszimisták képesek előre látni az akadályokat, mivel mindig arra számítanak, hogy a dolgok rosszul alakulnak, emiatt aztán több tervük van a nehézségek leküzdésére. A Journal of Research in Personality magazinban megjelent 2013-as tanulmány is ezt támasztja alá: a negatív gondolkodású személyek felkészültebbek (érzelmileg és gyakorlatiasság terén is), több biztonsági hálóval rendelkeznek, és ha problémába ütköznek, nem érzik (akkora) krízisben magukat. Tanuljuk el tőlük, amit érdemes, hogy ne kelljen később ezen bánkódni! De azért ne essünk át a ló másik oldalára... mert optimistának lenni jó!