Szorongás, félelem, aggodalom – van különbség!

Pszicho

Szorongás, félelem, aggodalom – van különbség!

Mind félünk, és ez természetes. A félelem nem rossz, sőt: inspirál, motivál minket, ha jól használjuk. A szorongás viszont már más, és másképpen is kell hozzá állnunk. 

2020 őszén a két COVID-hullám között már nagyon kevés előadást tartottam, hiszen számos helyszínünk nem indított szeniorképzéseket, de a megtartott előadások között volt egy Nógrád megyei város, ahol igen sokan voltak. Még egy órával az előadás után is beszélgettünk néhány 60 év körüli asszonnyal, s a téma a COVID-ról indult, majd a félelmekre terelődött.

Egyikük azt mondta, hogy ő sohasem félt semmitől, legfeljebb aggódott dolgok miatt, mindennel bátran szembenézett, míg egy másik azt mondta, hogy a félelem természetes, és az ugyanaz, mint az aggodalom. Egy náluk nagyjából tíz évvel idősebb, volt magyartanárnő viszont nagyon bölcsen azt kérte, hogy tisztázzuk már végre: mi a félelem, mi az aggodalom és mi a szorongás? Hozzátette: jó volna azt is tudni, melyikkel mit kezdjünk, mert különben értelmetlen a beszélgetés. Egyetértettem vele.

A magyar nyelv bölcsessége a félelem, az aggodalom és a szorongás kapcsán igen mély, valószínűleg azért is, mert a magyar történelem számos korszakában ezeket a lelkiállapotokat nagyon széles körben tapasztalták. 

A félelem fogalma nemcsak azt foglalja magában, hogy ebben az állapotban nem érezzük egésznek, biztosnak, stabilnak magunkat, hanem azt is, hogy valamitől félünk.

A félelem tehát mindig tárgyas, konkrét, megnevezhető, ha úgy tetszik: kimondható.

Félhetünk a kutyától, félhetünk az éjszakai rablóktól, félhetünk attól, hogy elesünk a csúszós utcán. Ide tartoznak a fóbiák is, amelyeknél pontosan meg lehet mondani, hogy mi az, ami a félelmet okozza, az agorafóbiától az arachnofóbiáig (előbbi a nagy terektől, utóbbi a pókoktól való félelmet jelent), az elektrofóbiától a fobofóbiáig (előbbi az elektromosságtól, utóbbi a fóbiáktól való félelmet jelenti), hosszan sorolható a lista. Ma már a pszichológia tudományának egy-egy alaposabb munkája akár 1000 körüli fóbiát is számon tarthat – ezekből gyűjtöttünk legutóbb 10 igazán különlegeset.

Az aggodalom a félelemtől kissé eltérő dolog, hiszen nem azért aggódom, ami jelen van, hanem azért, hogy valami bekövetkezik, vagy éppenséggel azt szeretném, hogy ne következzen be: beteg leszek, elfogy a pénzem, a gyereknek nem sikerül jól az állásinterjúja. Tehát míg a félelem az egy valamilyen veszélyes, jelen idejű történéshez kapcsolódik, az aggodalom a feltételezett, jövőbeni rossz dolog bekövetkezéséhez kötődik. Ilyen aggodalom a COVID-dal kapcsolatban is fellép, most 2021 nyarán a negyedik hullám miatt.

A szorongás (németül Angst, angolul Anxiety) azonban tárgyatlan fogalom, sohasem mondjuk azt, hogy szorongunk valamitől, legfeljebb aggódunk vagy félünk.

A szorongás egy belső lelkiállapot, amely az emberi létezés alapvető sajátossága.

Hogy miből adódik ez, arra filozófusok az emberi történelem különféle korszakaiban gyakran próbáltak választ adni: a francia egzisztencialisták (Camus, Sartre) szerint az egzisztencia keresi a tökéletes lényeget, az esszenciát, de ezt a földön nem találja meg, innen a szorongás. A német filozófus, Heidegger szerint viszont a szorongás a létbevetett ember alapállapota, s az emlékeztet arra, hogy nem vagyunk tökéletesek. Keresztény filozófusok a szorongás érzését az eredendő bűnnel hozzák összefüggésbe, míg Freud nyomán több pszichológus az Ödipusz-komplexus egy hosszú távú hatását látta benne. 

Akárhonnan is nézzük: a szorongás egy különös érzelmi állapotunk, amely egyszerre bizonytalanít el bennünket és motivál tettekre, legalábbis ha megfelelő mértékben van jelen az életünkben. Kutatók egy fordított U-alakkal írták le a szorongás és a teljesítmény kapcsolatát: egy bizonyos szint alatt a szorongás pozitívan hat a teljesítményre, azonban azon túl már megdermeszt bennünket. 

Az idősödés során sokan tapasztalják, hogy az évek számával párhuzamosan az aggodalmak is gyarapodnak. Sokan tartanak a betegségektől, a haláltól, a magánytól, az izolációtól, a fizikai, lelki, szellemi leépüléstől, és attól is, hogy a családban a vezető szerep kikerül a kezünkből – sőt, helyettünk, a fejünk felett döntenek rólunk.

Ezeket a negatív érzéseket nem megszüntetni kell, hanem kezelni.

Amennyiben tartunk a súlyos betegségektől, „fordítanunk kell a szemüvegünkön”, és tenni kell, hogy ezek ne, vagy sokkal lassabban következzenek be! Végezzünk rendszeres testmozgást, járjunk energiát adó társaságba, vegyük körül magunkat olyan emberekkel és tárgyakkal, akik és amelyek között jól, harmonikusan érezzük magunkat. Hagyjuk, hogy az érzelmek tettekre sarkalljanak: tudatosítsuk, mitől tartunk, mondjuk ki, majd lépjünk fel úgy, ahogyan a helyzet megkívánja!

A szorongás nehezebb ügy, és szintén jelen lehet időskorban (is) az életünkben – ez is teljesen természetes. Felismerhetjük például, hogy nyugtalanok vagyunk, szétszórtak, nem tudunk koncentrálni, nehezünkre esik ellazulni, és ez mind a szorongás tünete lehet. Ebben az izgalmi állapotban is a befelé figyelés lehet segítségünkre: nézzünk magunkba, és próbáljuk megtalálni az érzések okát. Tudatosítsuk, mi mindent érzünk, ha szükséges, akár egy szakember segítségével. Ha felismerjük, mi a rossz érzések kiváltó oka, már tudjuk, mivel állunk szemben, és fel tudunk lépni ellene! Ne féljünk a szorongástól, de ne is hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk! 

Nyitókép: MART PRODUCTION / Pexels