Milyen az első alkalom egy pszichológusnál? Sokszor annyira félünk tőle, hogy inkább el sem megyünk

A terápia kezdő alkalmára gondoljunk úgy, mint egy első randevúra. A felek felmérik egymást, lefektetik a terápiás alapszabályokat, megegyeznek a keretekben (időintervallum, helyszín, rendszeresség, anyagiak, lemondási feltételek) és kijelölik a terápia célját és esetleg a módszert is. Mindez akár egészen kézzel fogható, írásos formát is kaphat, akár egy szerződés. Ez nem kötelező elem, az viszont annál inkább, hogy a beleegyező nyilatkozatot a kliens elolvassa és aláírásával érvényesítse. 

Ez a dokumentum jellemzően a szakember titoktartási kötelezettségéről szól. A nyilatkozat tartalmazza azt is, hogy milyen esetekben köteles a pszichológus megbontani ezt a titoktartási (a saját vagy más életét veszélyeztető cselekedet, illetve bírósági felszólítás esetén) megállapodást. Utóbbi esetben sem adhat ki egyébként a szükséges szakértői véleményen túlmutató információt (az ülések jegyzeteit). 

 

Egy általános bemutatkozással el is indulhat a beszélgetés. Kik vagyunk, milyen érzésekkel érkeztünk, mi motivált minket a szakember felkeresésére? A kliens motivációjának háttere nem elhanyagolható adat, mert szoros összefüggésben van a terápia sikerességével. Mi akartuk ezt az egészet? Vagy egy hozzátartozónk unszolására kezdünk bele, de magunk sem értünk vele egyet? Esetleg nem is mi egyeztettünk időpontot, hanem mondjuk a párunk? Számunkra ezek talán elhanyagolható részletek, a pszichológusnak azonban segít felmérni a kiinduló helyzetet. Nekünk is érdemes előre utánaérdeklődni, hogy a kiszemelt szakember egyáltalán jártas-e abban a területben, amivel fordulni szeretnénk hozzá.

Az első kérdések között lesz az is, hogy milyen probléma kapcsán kerestük fel a szakembert. Szorongunk? Szeretnénk a konfliktuskezelési módszereinket finomítani? Válságban van a házasságunk? Több önismeretre vágyunk? Már a probléma, a kérdéskör felvetése kijelöli a pszichológus további kérdéseit. Mióta tart a probléma, milyen környezeti vagy személyes tényezők hozhatók összefüggésbe vele? Milyen érzelmek, gondolatok, mechanizmusok alakítják a viselkedésünket? Ehhez kapcsolódóan előtérbe kerülhet a kórházi kezelések, a családi orvosi kórtörténetek felderítése is. Ez segít az esetlegesen előforduló komolyabb pszichés problémák biológiai, örökletes oldalának a megerősítésében vagy kizárásában is.

Ilyenkor eldől az is, hogy a pszichológus képzettsége, szakmai és módszertani felkészültsége elegendő-e, megfelelő-e a probléma kezeléséhez, esetleg szükség lehet specifikus intervencióra, egy tapasztaltabb szakemberre, vagy komolyabb problémák esetén gyógyszeres beavatkozásra és további neuropszichológiai vagy pszichiátriai felmérésekre. Nem könnyű azzal szembesülni, hogy esetleg továbbküldenek minket, ahogy azzal sem, hogy a problémánk súlyosabb, mint ahogy eredetileg gondoltuk. Mégsem vagyunk rossz helyen, a pszichológus nálunk sokkal jobban  fogja tudni, milyen irányba kellene elindulnunk. 

Ehhez kapcsolódóan az első alkalmon tesztek kitöltésére is sor kerülhet. Nem kell ezektől megijedni, a szakemberek által használt kérdőívek megkönnyítik és hitelesítik az állapotfelmérést, illetve mélyítik az önismeretet is. Természetesen bármennyire is alapos egy teszt, nem vagyunk leredukálhatóak egy pontszámra – ezzel pedig a pszichológus is tisztában van.

Végezetül a pszichológus rákérdezhet arra is, hogy volt-e korábbi terápiás, lelki gondozásbeli tapasztalatunk. Milyenek voltak ezek a tapasztalatok és kapcsolódnak-e a jelenlegi terápiához témában.

Az első alkalom után teljesen természetes, ha fáradtnak érezzük majd magunkat. Olyan témákat, kérdéseket, emlékeket is megbolygathattunk, ami megterhelő vagy fájdalmas a számunkra. De ne keseredjünk el, ez egy fontos első lépés – valami új, építő kezdetét vette. Ide tartozóan azt is fontos megemlíteni, hogy nem szégyen, ha a terapeuta elsőre nem volt szimpatikus. Elképzelhető, hogy csak egy kis időre van szükség a kapcsolat erősödéséhez, érdemes ennek is bizalmat szavazni. De ha tényleg úgy érezzük, hogy valami miatt nem fogunk tudni megnyílni neki, akkor ezt is megbeszélhetjük a szakemberrel, és kereshetünk nyugodtan egy másik terapeutát. Az is lehet, hogy ebben a jelenlegi szakember is segíteni tud nekünk.

Végszóként fontosnak tartom leírni, hogy bár a „műfajt” pszichológiai tanácsadásként emlegetjük, mégsem tényleges tanácsadásról van szó. A pszichológus vagy terapeuta nem válaszokat kínál, hanem objektív perspektívát, amelyben az önismeretünk és az éntudatosság fejlődhet. Egy olyan kapcsolatot, amelyben megtanulhatunk egészségesen kapcsolódni magunkhoz és másokhoz, megérthetjük a problémáink mögött húzódó tényezőket és fejlődhetünk. Ez egy néha rögös, de végérvényesen szép és gyógyító folyamat, amelyért megéri megadni a bizalmat, az őszinteséget és mindenek előtt megéri rászánni az időt.