Pszicho

Így számolhattok le az önsajnálattal néhány egyszerű lépésben

Feneketlen gödörré válhat az önsajnálat, ne hagyjátok, hogy benneteket is beszippantson! A kudarc sajnos mindannyiunk életének része. Rövid ideig átadhatjátok magatokat a sikertelenség okozta szomorúságnak, de fontos, hogy tudatosan kilábaljatok belőle. Íme ehhez egy kis segítség: így számolhattok le az önsajnálattal néhány egyszerű lépésben.

Az életünk során többször is találkozunk a kudarc élményével. Velem is számtalanszor előfordult, hogy valami nem úgy jött össze, ahogy elterveztem, nem sikerült elintézni, megoldani, elérni valamit. Olyan könnyű ilyenkor saját magunkat sajnálni és sajnáltatni, hogy talán észre sem vesszük, miközben másoknak is kezdünk az agyára menni az örökös siránkozásunkkal. Vagy csak némán szenvedünk… 

Ezek azok a tipikus „nekem soha semmi nem sikerül” szituációk, amik aztán rengeteg időt és energiát vesznek el tőlünk, ennek eredményeképp tényleg esélytelennek tűnik, hogy egyrészt kimásszunk az egyre mélyebb gödörből, másrészt valami (végre) sikerüljön az életünkben.

Azt hiszem, leszoktam erről, bár talán nem is voltam sosem az a magát sajnáló fajta. Nem azt mondom, hogy nem pityeregtem olykor esténként, ha éppen hosszú hónapok óta nem találtam magam mellé valakit, akit szerethettem volna, vagy nem sírtam el magam egyszer-egyszer, ha a munkában (vagy a munkanélküliségben) egy-egy rosszabb periódust éltem meg. De nem vagyok az a típus, aki ilyenkor végtelen melankóliába süllyed – és talán éppen ezért veszem észre, ha más így tesz. 

De a helyzet senki számára nem reménytelen!

Az első fontos lépés: vegyetek egy nagy levegőt és nyugtassátok le az elméteket, a lelketeket. Csukjátok be a szemeteket, koncentráljatok a lélegzetetekre. Néhány perc után gondoljatok a problémára, ami miatt az önsajnálat felé fordultatok. Tényleg olyan nagy dolog?

Próbáljátok meg egy kicsit messzebbről, kívülről látni magatokat, a gondotokat.

És áldozzatok néhány percet arra, hogy mellette hálát adhassatok azért, ami viszont jó az életetekbe, ami talán sokkal fontosabb. Például: van-e tető a fejetek felett? Tudtok-e enni valamit? Van-e víz, áram a lakásban? Élnek még a szüleitek? Számíthattok a testvéreitekre, a barátaitokra? Azért ez is számít valamit, nem?!

És folytassátok: 5 hét vagy 5 év múlva mindez a probléma még létezni fog? Mennyi esély van arra, hogy igen? Az elmúlt 5 hétben vagy 5 évben volt hasonló gondunk? Akkor hogy vélekedtünk a kialakult helyzetről? Mi történt azóta? Megoldódott? Hogyan?

Keressetek hasonló szituációkat az életetekből, vagy a barátok, ismerősök életéből, és rögtön meglátjátok, hogy minden gond megoldódhat; nincs minden veszve, sőt! Annyi lehetőség van előttetek, hogy csak győzzetek választani azok közül!

Persze ne hajszoljátok, hogy jobban legyetek. Engedjetek meg magatoknak egy kis szomorkodást, éljétek meg a rossz érzéseket, mert az elfojtás jót még soha nem szült. Viszont szabjatok határt az önsajnálatnak. Aztán lépjetek tovább, ne váljon szokásotokká, hogy sajnáljátok magatokat, mert a végén még tényleg elhiszitek, milyen rossz nektek!

És igen, segíthet, ha az érzelmek megélése, elfogadása mellett kerestek más elfoglaltságot is, valamit, ami kinyitja kicsit a világot számotokra. 

A legjobb, ha másoknak tudtok segíteni.

Vásároljatok be a szomszéd néninek, segítsetek egy barátnak a költözködésben, önkénteskedjetek, találjatok lehetőségeket arra, hogy érezhessétek, szükség van rátok. Vagy egyszerűen csak legyetek kedvesek és türelmesek mindenkivel, akivel személyesen vagy online találkoztok a nap folyamán. Mosolyogjatok, sőt, nevessetek sokat!

Kezdjetek el tervezni: tűzzetek ki egy hosszú távú célt és gondoljátok végig lépésről lépésre, hogy hogyan sikerülhet elérni azt. Képzeljétek el, hogyan szeretnétek élni, hol szeretnétek tartani két hónap vagy két év múlva és tegyétek meg az első lépéseket, hogy közelebb és közelebb kerüljetek hozzá. Ne féljetek változtatni, alkalmazkodni. És ne feledjétek, hogy nem irányíthattok mindent, de nem is kell: ahogy a víz is utat talál magának bármilyen akadály is gördül az útjába, úgy a ti életetek alakul majd szépen, a saját medrében.

Nyitókép: Caroline VeronezUnsplash

Ajánljuk még:

ELENGEDÉS ÉS MEGBOCSÁTÁS: ZÁRJUNK LE MINDEN ROSSZAT, HOGY JOBB LEHESSEN AZ ÚJÉV
HARC NÉLKÜL IS GYŐZHETÜNK: KEDVESNEK LENNI A LEGKIFIZETŐDŐBB
15 DOLOG, AMIT AZ ÉLETKÖZÉPI VÁLSÁGNAK KÖSZÖNHETŐEN TANULTAM MEG
5 reggeli trükk, ami megalapoz egy jó napot – Teszteltük a tuti tippeket
Egy ideje már foglalkoztat a kérdés, hogyan hozhatnám ki a legtöbbet a reggelekből. Mindig is zavart a tudat, hogy a reggelem minőségén állt vagy bukott az egész nap, de legfőképp az, hogy ennek ellenére rezzenéstelen arccal űztem sportot hosszú éveken át a „rohanjunk!”, „már csak két percem van!”, „hol van az a nyamvadt kulcs?!”, „majd reggelizünk útközben!” típusú stresszes napindításokból. Azt hiszem, lélekben is meg kellett érnem arra, hogy reggeleimbe végre tudatos énidőt, regenerálódást csempésszek.