Ha magadról gondoskodsz, igazából másokkal (is) törődsz

Másoknak olyan könnyen mondjuk, hogy vigyázzanak magukra, saját magunkat valahogy mégis hajlamosak vagyunk túlhajtani Ha a szerelmünk fáradt, javaslatokkal állunk elő a pihenésre vonatkozóan, ha a hangulata nyomott, keressük a megoldást, hogy felvidítsuk. De miért törődünk bele abba szó nélkül, ha mi érezzük ramatyul magunkat? Miért hagyjuk, hogy állandó kimerültségben, stressz, nyomása alatt, akár a kiégés szélén egyensúlyozva éljük a mindennapjainkat?

Hogy a kérdésre válaszolni tudjunk, először is szögezzük le:

nem attól lesz valaki jó ember / munkaerő / szülő / barát / bármi más, hogy állandóan, minden téren rendelkezésre áll.

Muszáj, hogy megtaláljuk saját magunkat a mindennapok során végzett feladatainkban, hogy meglássuk azt, hol vannak a határaink. Hogy lassítsunk, ha épp arra van szükségünk. Netalántán nemet merjünk mondani. Hogy szánjunk időt azokra a tevékenységekre, amelyek töltenek minket, amik közben jobban érezzük magunkat, ki tudunk kapcsolódni.

Az öngondoskodás formái

Az öngondoskodásnak fontos biológiai faktorai is vannak: például, hogy megfelelően táplálkozunk, eleget mozgunk és alszunk. Ezek alapvető szükségletek, és a legkevésbé sem közelítik meg az önzőség fogalmát!

Az önmagunkról való gondoskodás az életünk minden területén megjelenik, abban azonban mindannyian mások vagyunk, hogy pontosan mivel tudunk tenni saját magunkért. Az biztos, hogy minden olyan tevékenység öngondoskodásnak tekinthető, amit tudatosan azért teszünk, hogy jóllétünket megőrizzük, vagy azt visszanyerjük.

Fizikai öngondoskodás

Minden ide számít, amivel a testünket ápoljuk. Ez kapcsolódhat az étkezésekhez, a testmozgáshoz, vagy akár a tisztálkodás, pihenés cselekményköréhez is. Ha alszunk, pihenünk, amikor fáradtak vagyunk, olyan dolgokat eszünk, amiről tudjuk, hogy megfelelő számunkra, és rendszeresen végzünk testmozgást, már tettünk is valamit magunkért!

Érzelmi öngondoskodás

Ha megengedjük magunknak, hogy megéljük bizonyos érzéseinket, akkor – már pusztán ezen megengedés által – képesek vagyunk arra is, hogy változtassunk rajtuk. Ezért is lehet az öngondoskodás egy formája, ha időt adunk az érzéseink feldolgozására, például egy nehezebb időszakban bulizás helyett csak egy beszélgetős kávézásra (vagy arra sem) vágyunk a barátokkal. De krízisek nélkül is jelen lehet életünkben az érzelmi öngondoskodás, például ha tudatosak vagyunk, nemcsak passzívan éljük, hanem aktívan megéljük életünket. Ide tartozhat az is, hogy megtaláljuk a stressz levezetésének számunkra leghatékonyabb módját!

Munkahelyi öngondoskodás

Életünk egy jelentős részét a munkahelyünkön töltjük, mégsem jut eszünkbe, hogy akár az is öngondoskodásunk egyik színhelye lehet. Ott például úgy tudunk magunkra odafigyelni, ha időről időre eszünkbe jut szünetet tartani, megállni, akár valamilyen mozgást végezni, legalább sétálni néhány métert. Azzal is öngondoskodást végzünk, ha nem vállalunk magunkra többet annál, mint amit elbírunk. Ha udvariasan, de mégis határozottan tudunk nemet mondani, képviselni a határainkat. Önmagunk folyamatosan fejlesztése is lehet egyúttal az öngondoskodás része.

Szociális öngondoskodás

Minden ez lehet, ami a másokkal való interakcióink során történik. Hogy élvezzük a velük töltött időt. Vagy éppen meg tudjuk azt mondani, ha nem élvezzük, és inkább egyedüllétre vágynánk. Hogy tudunk másoktól segítséget kérni, azt elfogadni, és mi magunk is nyitottak vagyunk a segítségnyújtásra. A szociális öngondoskodás legalapvetőbb szintje az, amikor minőségi, kötetlen, szabad beszélgetéseket folytatunk másokkal.

Anyagi öngondoskodás

Az arra való tudatos törekvésünk, hogy jól menedzseljük pénzügyeinket. Tudjuk, mikor mire kellhet, mire szeretnénk költeni, vagy éppen megtakarítani. Az is öngondoskodás, hogy törekszünk ebben a kettőben megtalálni egy olyan egyensúlyt, amiben jól tudjuk érezni magunkat. Az anyagi helyzetünk miatti bizonytalanság igen nagy hatással lehet jóllétünkre és mindennapjainkra, így nem érdemes az öngondoskodásnak ezt a típusát elhanyagolni.

Spirituális öngondoskodás

Ez talán az egyik legtágabb kategória mind közül, hiszen a spiritualitás maga is nagyon széles skálán mozog. Vannak, akik ezt a fajta öngondoskodást az elmélyült meditációban, a különféle relaxációs módszerek aktív gyakorlásában találják meg, mások esetleg a sporttal kapcsolják össze, például jógáznak. De olyanok is lehetnek, akik számára a spirituális feltöltődést a természet hozza, vagy éppen az, ha önmagukban, csendben tölthetik el az idejüket.

 

Környezeti öngondoskodás

Ez a szűkebb és a tágabb környezetre egyaránt vonatkozik. Tágabb szinten ide tartozhat például, hogy olyan helyen, országban, városban vagy városrészben élünk-e, amit megfelelőnek, kellően biztonságosnak érzünk. De a szűkebb környezetnek is nagy hatása van: az mennyire komfortos, otthonos, milyen tárgyak vagy eszközök vannak, amik esetleg segítik a jóllétünket.

Személyes öngondoskodás

Ez egészen biztosan annyiféle lesz, ahányan vagyunk. Vagy még annál is több, hiszen egyénen belül is változó, hogy éppen mire van szükségünk. Lehet, hogy valaki úgy tud magáról gondoskodni, ha olvas, vagy tanul, mások pedig talán kézműveskednek. 

Fontos látni, hogy az egyes kategóriák nem különíthetők el egyértelműen egymástól, sőt nagyon gyakran szorosan összekapcsolódnak. Ha kellően ismerjük magunkat, választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy melyik területen milyen jellemzők azok, amelyek nekünk személy szerint segítenek.

Az öngondoskodásnak nem luxusnak, hanem alapvetőnek kellene lennie mindenki életében!

Nemcsak azért, hogy megbirkózzunk a mindennapokkal, de azért is, mert aki jól érzi magát a bőrében, másokkal is könnyebben törődik, működik együtt. Így tulajdonképpen minden perc, amit magunkra fordítunk, egy másokért tett gesztus is egyben!