Pszicho

Barátkozás felnőtt fejjel: nehéznek tűnhet, de nem lehetetlen!

A közös érdeklődés jó kiindulópontja lehet egy kapcsolatnak, vagy felkereshetjük egy régen látott ismerősünket. Sosem tudhatjuk, kiben találjuk meg (újból) azt a társat, akiben megbízhatunk, akire számíthatunk. Felnőtt fejjel barátkozni nehezebb, mint gyerekként, de nem lehetetlen!

Az első nap egy ismeretlen lány mellé ültettek az iskolában. Megnéztük egymás tolltartóját, beszélgettünk, és nyolc éven keresztül a legjobb barátnők voltunk annak ellenére, hogy visszagondolva sok mindenben különböztünk. Talán ezzel is magyarázható, hogy a gimnáziumi években kissé eltávolodtunk egymástól, de ott egy új „legjobb barátnőre” találtam, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és minden alkalommal, amikor találkozunk, ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Igaz ez többnyire az egyetemi évek alatt szerzett barátokra is. Nem a haverokra vagy ismerősökre, hanem a barátokra. Később az egyes munkahelyek vették át a helyét az iskolai közösségeknek. Mindig találtam olyan munkatársat, akivel munkaidőn kívül is szívesen töltöttem az időmet.

A költözések, a változások azonban rendszeresen megmutatták, hogy mely kapcsolatok tartósak (és ezáltal valódibbak), és melyek szóltak az akkor érvényes jelennek.

Igaz, ami igaz, felnőtt fejjel sokkal nehezebb barátokat szerezni. Mert míg gyerekkorunkban elég lehetett, ha például véletlenül egyforma hátizsákunk volt, később ez igencsak kevés. A közös érdeklődési kör persze bármely korosztály számára remek kiindulópont lehet ahhoz, hogy a kezdeti szimpátia kialakuljon, de főleg felnőttként már nehezebben engedünk közel magunkhoz másokat. Pedig az emberi kapcsolatok, vagy azok hiánya, hatással lehetnek a fizikai és különösen a mentális egészségünkre. Egyes kutatások szerint a szoros és tartós kapcsolatok segítségével erősödhet az immunrendszerünk, és tartalmasabb, hosszabb életet élhetünk általuk. A különböző barátságok ápolása révén csökkenthet a különböző szívbetegségek vagy a magas vérnyomás kialakulásának a kockázata, valamint a stressz is enyhébb hatással lehet az életünkre.

Hogyan fogjunk hozzá? Első lépésként találjuk ki, hogy mi érdekel bennünket. Ha van hobbink, ha tudjuk, hogy mivel töltjük szívesen a szabadidőnket, akkor nincs más dolgunk, mint keresni egy csoportot vagy klubot, ahol hasonló érdeklődésű felnőttekkel találkozhatunk. Kissé közhelyes megoldásnak tűnik, mégis működhet. Főzzünk, tornázzunk, túrázzunk vagy horgoljunk együtt! Néhány alkalom után kiderül, hogy van-e a csoportban olyan, akivel szívesen meginnánk kettesben is egy kávét. Kölcsönös szimpátia esetén a többi már kialakul magától. Persze sok esetben nehéz megnyílni, nehéz közel engedni egy idegent, de olykor megéri kockáztatni. Nem baj, ha fenntartásaink vannak,

idővel úgyis kiderül, hogy megbízhatunk-e a másikban.

Jó megoldásnak tűnik, ha felkeressük azokat a helyeket, ahol találkozhatunk hozzánk hasonló emberekkel. Ha például szeretünk olvasni, a könyvtár jó lehet az ismerkedésre. Nézzünk szét a lakóhelyünkön szervezett programok között is, és látogassunk el azokra, amelyek érdekesek számunkra! Az író-olvasó találkozótól kezdve a főzőversenyen keresztül a városi futóversenyig bármi szóba jöhet, csak ne féljünk ismerkedni, beszélgetni másokkal.

A délutáni séta a parkban, a kávézás vagy a kutyasétáltatás eléggé hétköznapinak tűnik, mégsem szabad figyelmen kívül hagyni a jelentőségüket. Ragadjuk meg a lehetőséget és beszélgessünk el azzal a régóta szimpatikusnak tűnő, szintén a kutyáját sétáltató szomszéddal, vagy a kedvesnek tűnő nővel, aki mindig velünk egy időben kéri ki a mandulás lattéját. Így gyorsan kideríthetjük, hogy egy hullámhosszon vagyunk-e vagy sem. Ki tudja, lehet, hogy legközelebb már együtt sétálunk vagy isszuk meg a kedvenc feketénket.

A különböző közösségi oldalak is a segítségünkre lehetnek. Nézzük át az ismerőseink listáját, és írjunk rá egy-két olyan barátunkra, akikkel régen jóban voltunk, sok időt töltöttünk együtt. Kezdeményezzünk beszélgetést velük, s ha jól sikerül, akár egy személyes találkozóra is sort keríthetünk. Ha nem is lesz a kapcsolatunk olyan, mint régen, jó érzés tudni, hogy vannak olyan emberek körülöttünk, akik meghallgatnak bennünket, akik szívesen társalognak velünk, akikre számíthatunk, bármennyi idő is telt el azóta, hogy kissé eltávolodtunk egymástól. Viszont ne akarjuk görcsösen, ne ragaszkodjunk az elképzeléseinkhez.

Ha azt érezzük, hogy a másik távolságot tart, engedjük el, és keressünk máshol, mást.

Egy kicsit olyan ez a „barátkozósdi”, mint a szerelem. Sosem lehet tudni, hogy hol találunk rá.

Ajánljuk még:

EZEKRE A DOLGOKRA FIGYELJ EGY CSALÁDI VAGY BARÁTI KÖLCSÖN ESETÉN

„GYÖKÉRTELENÜL NEM LEHET LEÉLNI AZ ÉLETET” – HOMEVÁGYAM KÜLFÖLDRŐL HAZA

FELNŐTTKORI VARÁZSVILÁG – RÓLAD MIT GONDOLNA A GYEREKKORI ÉNED?