Az ADHD nem egy nevelési hiba, és nem a semmiből jön – Interjú Dr. Csiky Miklóssal

Pszicho

Az ADHD nem egy nevelési hiba, és nem a semmiből jön – Interjú Dr. Csiky Miklóssal

Dr. Csiky Miklós az egyik legnépszerűbb ADHD-val foglalkozó gyermekpszichiáter szakember hazánkban, aki nem csak azért tartja fontosnak, hogy az érintett gyermekek minél hamarabb szakemberhez kerüljenek, mert hazabeszél. Interjúnkból kiderül, hogy a fiúknál és a lányoknál másképp jelentkezik az ADHD, hogy sokszor családok esnek szét e viselkedési zavar miatt, a testvérek helyzete sem könnyű, de van kiút, lehetséges a teljes gyógyulás a gyermekek számára. Társadalmunk öt százaléka érintett a kórképben, érdemes tehát tudni róla. 

Az ADHD fogalmi ernyője alá tartozik a figyelemzavar és a hiperaktivitás is. Általában egyszerre jelentkezik ez a két kórkép a gyerekeknél?

Nem feltétlenül. Sokszor akinek csak figyelemzavara van, észrevétlenül el tud lébecolni az iskolában, anélkül, hogy felhívná magára a figyelmet. Igaz, általában az ilyen gyereknek fogalma sincs, mi a házi feladat, és bár jó esze van, mégis – egy idő után – csak egyeseket, kettesek kap. A lányok közt több a csak figyelemzavaros, aki elbambul az órákon, nem zavar sok vizet, de ahhoz képest, hogy mennyi esze van és mire lenne képes, nagyon alulteljesít. Közben ráadásul piszkosul szorong, ami egy idő után depresszióba fordulhat. A lányokat sokszor nem ADHD-s tünetekkel hozzák el, hanem szorongás vagy depresszió miatt.

A fiúknál ezek szerint jellemzőbb inkább a hiperaktivitás?

Ők az energiáikat, érzelmi feszültségeiket sokkal könnyebben kifelé kanalizálják, a lányok pedig alkati és kulturális okok miatt hajlamosabbak belül élni. A fiúk sokszor kevésbé vannak otthon belül, inkább kifelé élik az életük. Ettől persze többnyire hamarabb jutnak el a diagnózisig, mivel az, aki nem kizárólag figyelemzavarral küzd, hanem még hiperaktív is, egy pillanat alatt felhívja magára a figyelmet: amellett, hogy zavarja a társait, a tanár szeme rajta lesz, és ha alulteljesít, az biztos nem marad következmények nélkül. Nyilván minél több területre terjed ki a diszfunkció, annál jobban hat a hétköznapi élet minőségére is. 

A szülők sokszor azt hallják a rokonoktól, ismerősöktől, hogy azt a „rossz gyereket csak meg kellene nevelni”. Jól sejtem, hogy ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor már nem létezne ez a tünetegyüttes?

Az ADHD nem egy nevelési hiba, hanem egy alkati, viselkedésbeli eltérés, egy átlagtól differenciált létezési, reagálási, világlátási mód. Ugyan egyre többet beszélünk a toleranciáról, de

a fogyasztói társadalom embere, aki alapvetően kényelemcentrikus, ebből fakadóan nagyon intoleráns,

a lehető legprimitívebb reakcióval illeti azt, ami akár csak a buszon megzavarja az utazása kényelmét. Nap mint nap ítélkezünk anélkül, hogy bármilyen ismeretünk, tudásunk lenne az adott problémáról, jelenségről. Az egyik szülő mondta azt nekem, hogy ezek az okos emberek meg kellene, hogy kapjanak csak két hétre egy ilyen gyereket, aztán megbeszélhetnék, mennyire nevelés kérdése ez.

Más értelemben azonban mégiscsak nevelés kérdése is, csak éppen nem úgy, ahogy a mindentudók gondolják. Hogyan kell értően nevelni az ADHD-s gyermeket?

Fontos tisztázni, hogy vannak olyan nevelési módszerek, fogások, alapelvek, amik alkalmazása megkönnyíti az ilyen gyerekek létezését. Ezek a trükkök minden gyereknél működnek, csak az a különbség, hogy az ADHD-soknál csak ez működik. A szidás, a büntetés róluk lepereg. Ha a nevelésnek van egy jobb, azaz dicsérő, pozitívan megerősítő keze és egy bal, azaz büntető, elriasztó keze, akkor ezeket a gyerekeket csak fél kézzel szabad nevelni; egy kézzel kell elég ügyesnek lenni, úgy, hogy egyedül a megerősítés adása és elhagyása áll rendelkezésre. És nagyon fontos a következetesség is, a gyakori visszajelzések, egyfajta világos, egyértelmű kommunikáció, illetve az, hogy arányos következménye legyen mindennek. Ezek mellett pedig figyelemben kell venni, mire képes a gyerek, mit reális tőle elvárni, és ez alapján felállítani egy tartható keretrendszert.

Nem működhet a szülő a saját hangulata szerint, nem lehet laza, amikor éppen úgy van kedve, hanem mindig egyfajta koncentrációra van szükség a neveléshez? Nem hangzik könnyűnek.

Igen, az ADHD-s gyereket nevelő szülőkre sokkal-sokkal több teher hárul, mivel a napnak minden órájában ügyeleti szolgálatot teljesítenek, szusszanniuk sem nagyon lehet. És nehezít a dolgon, hogy

az ADHD nem a semmiből jön, mivel egy genetikailag jól megalapozott eltérésről van szó,

a szülők körülbelül egyharmada maga is érintett. Az ADHD-s gyereket magukba foglaló családoknál kétszer annyi a válás, mint az átlagos társadalmunkban, de ahol megmarad mindkét szülő, nagyon fontos, hogy passzolgassák egymásnak a labdát. Amíg az egyik van őrségen, addig a másik pihenjen, szusszanjon. Már öt perc is sokat számít.

Gondolom a testvérek helyzete sem egyszerű.

Minél erősebb az ADHD, minél több fejfájást okoz a szülőnek, annál jobban kihat a többi testvér életére is. Többfajta forgatókönyv megvalósulhat, amelyek egyike sem kedvező a testvérekre nézve. Általában egy ideig a jól működő testvért bezzeg-gyerekként használják, de ahogy múlik az idő, egyre inkább több energiát és időt vesz el az ADHD-s gyerek, a testvér, testvérek így háttérbe szorulnak, mindig a balhésra irányul a figyelem. Majd erre temperamentumtól függően reagálnak a testvérek.

 
Dr. Csiky Miklós

Mennyire vállalnak azok a szülők második gyereket, ahol az első figyelemzavaros vagy hiperaktív?

A figyelemzavar és a hiperaktivitás is gyakrabban fordul elő elsőszülött gyerekek között. Ennek az egyik oka az, hogy a szülés közben esetlegesen előforduló oxigénhiány beindító faktor lehet örökölt hajlam esetén, és mivel a szülőcsatornán az elsőszülöttek az úttörők, ezért ők nagyobb veszélynek vannak kitéve. A szülők ugyan sokszor kijelentik, hogy nem kockáztatnak még egy gyereket, de a szülői érintettség miatt a kockáztatásra való hajlam magasabb, mint az átlagos populációban, ezért többnyire mégis születik még gyerek. Az ADHD-sok között egyébként éppen emiatt a kockázatvállalási kedv és az impulzivitás miatt jelentősen magasabb a nemi betegség vagy a tinédzserkori terhességek aránya is. 

Egy tizenhat éves kismamáról nem a figyelemzavar jutna először az eszünkbe.

A tinédzserkori terhesség tizennégyszer nagyobb eséllyel fordul elő köztük, mint egy átlagos gyereknél. Az állami gondozott gyerekek között is rengeteg az ADHD-s, erre a szülőket is fel kellene készíteni. A drog- és alkoholfüggők között szintén az átlagosnál jóval magasabb az arányuk, egyes mintákban hatvan százalék körüli érintettet találtak. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy minél korábban fedezzük fel a bajt, annál hatékonyabban alkalmazhatóak a gyógyszeres kezeléstől eltérő kezelések, fejlesztések is, mint a szenzomotoros tréning, a neuro-feedback, az étrend-kiegészítők és annál hatásosabb lesz a gluténmentes diéta is.

Sok szülő a tanári intelmek ellenére is húzza-halasztja, hogy gyermekpszichiáterhez forduljon gyermekével. Félnek attól, hogy ha kell, ha nem pszichiátriai gyógyszert fognak szedetni a hat-nyolc éves gyerekükkel, aki aztán gyógyszerfüggő is lesz. De ezeket a pirulákat nem kell örökké szedni, ugye?

A rászokástól ezeknél a gyógyszereknél nem kell tartani. Viszont nagyon fontos, ki-ki olyan kezelést kapjon, amilyenre szüksége van. Egy olyan gyereknek, aki nem részesül gyógyszeres kezelésben, holott arra lenne szüksége, rossz irányba mehet az élete, rengeteget szenvedhet feleslegesen. Eközben mind az önmagához, mind a kortársaihoz való viszonya, az életvezetési képességei, a világról, önmagáról alkotott képe egyre inkább károsodik. A saját funkciózavara elvezethet a személyiségének torzulásához, mert maladaptív viselkedési, gondolkodási minták alakulnak ki. Amit sokszor csinálunk, abból szokás lesz, szokásból vonás, és egy idővel a vonás a személyiség szerves részévé válik.

Sok, többek között magyar kutatás is azt igazolja, hogyha az ADHD-s gyermek nem kapja meg a kellő orvosi segítséget, nem kezelik az állapotát megfelelően, akkor a későbbiekben kiszámítható, borítékolható valószínűséggel kialakulnak nála másodlagos zavarok is. Konkrét számokat lehet olvasni arról, hogy milyen eséllyel lesz egy, kettő vagy esetleg több pszichiátriai betegségük a jövőben.

És így könnyen eljuthat odáig, hogy majd felnőtt korában szed, talán még komolyabb gyógyszereket is azért, hogy jól legyen.

Sajnos pontosan így szokott történni. Azt még mindenképp fontos az ADHD gyógyszeréről elmondanom, hogy a lehető legkevesebb mellékhatása van, közben nagyon magas hatékonysági fokkal segít. Más pszichiátriai gyógyszernek rosszabb a hatékonysága, és sokkal rosszabb mellékhatásokkal jár, ezért is igyekszünk a másodlagos károsodásokat megelőzni.

Az ADHD-gyógyszer nem egy antidepresszáns és nem is nyugtató, ugye?

Nagyon érdekes, hogy hatvan éve ugyanaz a gyógyszer számít a leghatékonyabbnak ezen a területen, a vele egyidős készítményeknél más kórképekben már mind van mára egy vagy több kedvezőbb hatású. De az ADHD esetében ez a szer változatlanul megtartotta elsőbbségét. És nagyon hatásos, ez jól látszik.

Hatvan éve egyáltalán tudták, mi fán terem az ADHD?

Egy gyermekorvos, aki intézetben gondozott gyerekekkel foglalkozott, rájött valahogy a gyógyszer hatékonyságára ebben a kórképben, talán egy ráérzés nyomán. 

Mennyire tud hatékonyan segíteni ezekben az esetekben a mostanában igen népszerű lovas terápia?

A fejlesztő hatású sportok között eredményesség tekintetében élen jár a lovaglás, ezt követik a vizes sportok. Mindkettőnek az az előnye, hogy sportolás közben nemcsak a kezünk és a lábunk mozog, hanem az egész közeg is folyamatos mozgásban van körülöttünk, és ez rendkívül jó hatással van ezekre a gyerekekre. Ez a tapasztalat megalapozza a hippoterápia jelentőségét is, melynek során olyan gyakorlatokat csinálnak a lovon ülve a gyerekek, ami érzékenyen hat az egész szenzomotoriumra, vagyis az érzékelésért és a mozgásért felelős agyi területre. Szoktam mondani, hogy az ADHD felfogható a figyelem-szabályozás, az aktivitás-szabályozás és az impulzuskontroll zavarának, amihez az esetek hetven-nyolcvan százalékában társul egyéb készségbeli eltérés is. Minden alapvető idegrendszeri készség szabályozása a mozgás szabályozására épül, mivel ez a legősibb, az állati szervezetekre jellemző alapfunkció. Az összes többi egyre bonyolultabb funkció a mozgás hatékonyságát szolgálja ki: hiszen ahhoz, hogy pontosan és hatékonyan mozogjunk, kell, hogy jól érzékeljük a dolgokat, hogy ne reagáljunk feleslegesen, szükséges az impulzuskontroll, ahhoz, hogy hatékonyan mozogjunk, elég információt kell tudnunk összeszedni – ennek az alapfeltétele a figyelem. Azt látjuk a gyakorlatban, hogy amilyen minőségű és szintű a mozgásszabályozás, annál nem lesz jobb sem a figyelem-, sem az érzelemszabályozás. Amilyen szintre eljuttat a mozgásfejlesztés, az megalapozza minden más fejlesztés, terápia hatékonyságát.

Két kapu van a világ felé, az érzékszerveinké befelé, az izmok, a mozgás kapuja kifelé.

Sokan tudják önről, hogy enyhe formában érintett az ADHD-ban, és hogy nagyon hosszú a várólista a magánrendelésére. Segíti a személyes érintettség, hogy ne égjen ki a sok munkában?

Nagy kihívás nekem, hogy valahol meg kell húznom a határt. Ebben segítséget jelent, ha az embernek vannak jó gondolkodási sémái, begyakorlott mintái, kapaszkodói olyan értékek mentén, amik igazán fontosak neki. Nem mindegy, hogy van-e valami értékrendbeli fogódzónk vagy nincs, hiszen ez nagy mértékben segít a motivációink rendbetartásában. Segít bízni abban, hogy nem attól vagyok jó, hogy mindenki kívánságának megfelelek. A keresztény hitre alapozva a dolgoknak van egy sorrendje, amit az ember időről időre figyelembe kell vegyen, és ez a javát szolgálja. A Biblia szerint a sorrend élén az Isten szeretete áll, ezt követi önmagunk szeretete, majd csak ezután, ha ez a kettő megvan, jöhet a következő „feladat”: embertársaink szeretete. Ez így egészséges, hiszen ha az önszeretet nincs meg, egy idő után nem tudunk szolgálni. Nem mondom, hogy ebben én élen járok, de amikor nagyon elborítanak a dolgok, ennek a felidézése segít abban, hogy bűntudat nélkül egy kicsit hátrébb tudjak lépni.

Van erre vonatkozó kutatás, hogy a vallásgyakorlás, a szertartások ismétlődése, a rituálék tudnak-e segíteni ezeknek a gyerekeknek?

Azt biztosan jelentősen megnehezíti az ADHD, hogy egy szertartást végigüljenek, viszont a lelki élet és az Istennel való kapcsolat végső soron az egyetlen kiút számukra, mert ez az, ami mindig újat, érdekeset, változatosat hoz. Nekik az alap dopaminszintjük alacsonyabb, és alacsony dopaminszinttel rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, ezért folyton valami újdonságot kell keresnünk, ami megemeli a dopaminszintet, így végre jobban érezzük magunkat. Az Istennel való együttjárás a legnagyobb kaland, hiszen ő mindig hív valami újra, mindig olyasmire szólít, ami nekünk való, mert ő ismer a legjobban minket. Ha rá hagyatkozunk, mindig lesz olyan kaland, feladat, ami jó nekem, ahol kihasználhatom a képességeimet, tehetségemet, nem eleve bukásra ítélt pályákon kell botorkálnom, hanem nekem való utakon vezet. Ezen folyamatok jó része belül történik, mert az Istennel való járás egy belső kapcsolatot feltételez, de ha ez jól megalapozott, előbb-utóbb külső eredményei, megnyilvánulásai is lesznek. Ez a csúcs az ADHD-soknak és mindenki másnak is persze: a jó, intenzíven átélt Isten-kapcsolat lehet az életük beteljesedése, megoldása.

 
Dr. Csiky Miklós
  

Lát a kezelt ADHD-s gyerekek között, olyat, akinek az életében a hit valóban támasz tud lenni, és az állapotukban is javulást hozott?

Hála Istennek látok ilyen eseteket. Sokan találják meg útjukat a karizmatikus mozgalmakban. De a szemlélődő szerzetességben is vannak közülük. Aki megtalálja az utat befelé, ott egy óriási gazdagság bontakozik ki, amit aztán megunni nem lehet.

 Ajánljuk még:

„MEGTANULTAM, HOGY NE A LÉTRÁT NÉZZEM, HANEM A FOKOKAT" – INTERJÚ Z. KISS ADRIENNEL
„ENGEM A DIAGNÓZIS FELVÉRTEZETT AZZAL A TUDÁSSAL, HOGY NEM VAGYOK ROSSZ ANYA” – ÉLET EGY AUTISTA GYEREKKEL
„NEM ADHATUNK MAJD A FIUNKNAK TELJES SZABADSÁGOT MINDENBEN” – INTERJÚ GIANNI ANNONIVAL
Autista gyermekéről írt dalt a Pokolgép zenekar gitárosa – és nekünk elmesélte, miért boldog kisfiú Csongi
A napokban jelent meg Z. Kiss Adrienn „A szeretethez nem kellenek szavak” című könyvének méltó folytatása, a „Leszek én a hangod…”, amely egy autista kiskamasz mindennapjairól szól. A szerző férje, Z. Kiss Zalán meghatóan őszinte dalt írt mellé, ami idősebbik fiuk, Csongor autizmusa kapcsán született meg. Most az édesapával beszélgettem arról, hogyan varázsolnak a száz meg száz megpróbáltatás ellenére hétköznapi nehézségekből csodaszép, ünneplőbe öltözött mindennapokat. 
 

 
X
Már követem az oldalt