A pánikzónán innen, a komfortzónán túl – Hozd ki magadból a maximumot a Goldilocks-elvvel!

Aranyfürtöcske az erdőben

Goldilocks bemerészkedik az erdőbe, és ott talál egy kunyhót. Ebben a kunyhóban három medve lakik, akik nincsenek otthon. A kislány bemegy, majd megkóstolja a medvék asztalon hagyott ételét, kipróbálja fekhelyeiket. Az első medve zabkásája túl forró, és ágya túl kemény. A második medve ágya túl puha, zabkásája túl hideg. A harmadik medve zabkásája éppen jó, és az ágya is épp elég kényelmes Aranyfürtöcske számára, ezért megeszi a harmadik medve zabkásáját, majd lefekszik az ágyába pihenni. A medvék hazaérnek, ott találják a szunyókáló kislányt, aki felébredve megijed, elfut, és soha többet nem tér vissza a kunyhóba. 

A meséből tudomány lesz

Térjünk vissza a teniszhez: olyannal állunk ki egy játszmára, aki egyenrangú velünk. A játék előrehaladtával nyerünk néhány pontot, és veszítünk néhányat. Jó eséllyel nyerhetünk, de csak akkor, ha tényleg próbálkozunk. A fókusz beszűkül, a zavaró tényezők elhalványulnak, és teljesen átadjuk magunkat az aktuális feladatnak. A saját bőrünkön érezzük az Aranyhaj-szabály színre lépését.

A Goldilocks-elv ugyanis kimondja, hogy az emberek akkor tapasztalják meg a motiváció csúcsát, amikor olyan feladatokon dolgoznak, amelyek éppen a jelenlegi képességeik határán vannak.  

Bár a pontos okai nem teljesen tisztázottak, Aranyfürtöske története a tudomány számos területén elvek és tudományos tételek kialakulásához vezetett. A csillagászok a Nap körüli élhető zónákat Goldilocks-zónának nevezték el, itt se túl hideg se túl meleg nincs. A csillagászok szerint a Földön azért van élet, mert a Goldilocks-zónában van, vagyis nem túl távol a Naptól, de nem is túl közel hozzá. 

A gazdaságtudomány is átvette Aranyfürtöske történetét: lényege az, hogy a tankönyvekben tanított, lehetetlen „szentháromság”, vagyis az alacsony kamatkörnyezet gazdasági növekedéssel együtt, de infláció nélkül képes létrejönni. A kommunikációtudomány sem maradt ki a sorból: itt a Goldilocks-tétel azt tanítja, hogy amikor egy közönséghez beszélünk, akkor fontos, hogy éppen elegendő információt adjunk. Ne fárasszuk le a hallgatóságot, de annyit mondjunk, hogy megértsék, amit át akartunk adni.

Mégis mi célt szolgál egy mese a tudomány világában?

A szakemberek többsége szerint segít megérteni az emberi motiváció alapelveit. Választ ad arra, hogy melyek azok a célok, amelyek lelkesítenek bennünket, melyek azok, amelyek hidegen hagynak, és melyek azok, amelyek elijesztenek. Az emberi elmét a lehetőségek izgatják a legjobban: olyan lehetőségek, amelyek a határon vannak, de mégis lehetőségünk van arra, hogy győzelmet arassunk. Céljainknak ebbe a Goldilocks-zónába kell esniük, így tudunk hatékonyan fejlődni és továbblépni az úton.

A komfortzónánk határain túl található a tanulási zóna, ami még éppen biztonságos számunkra, azon túl pedig a pánikzóna, ami már közel sem az.

Az, hogy a Goldilocks-alapelvet használjuk a célkitűzéshez, arról szól, hogy nem maradunk a komfortzónánkban – hiszen ott a könnyűszerrel elérhető célok vannak –, de közben nem tesszük olyan magasra sem a lécet, hogy egyből a pánikzónába ugorjunk, mivel azok a célok jelenleg olyan messze vannak, hogy bele sem fogunk a megvalósításukba. A kettő között, az arany középúton van a Goldilocks-zónánk, ami úgy léptet ki a komfortzónánkból, hogy már fejlődünk, de még nem blokkolunk le a félelemtől.

A tudományos kutatást végzők például következetesen alkalmazzák a fentieket akkor, amikor belefognak egy új kísérletbe. Alapelvük, hogy egy elvállalt kutatás ne legyen túl nagy, tehát kivitelezhetetlen, és ne legyen túl kicsi, tehát értéktelen sem. Ne legyen túl érzékeny, mert az ellenállást, támadást szülhet, de ne legyen túl kommersz sem, mert az eredmény elvész a sűrűben. Ezt úgy szokták megfogalmazni: „a kutatási kérdés megtalálása tulajdonképpen a felesleges és kényes részek eltávolítása anélkül, hogy a lényegtől megválnánk” (ez úgy is ismert, mint Matrjoska-baba elv, Russian doll principle). 

Mégsem pusztán arany középút

A fentiek után joggal merülhet fel bennünk a kérdés: akkor ez nem más, mint az arany középút, ugye? A válasz viszont lehet, hogy meglepő, mert nem, közel sem az. Fontos ugyanis jobban átgondolnunk, megcsavarnunk a látszólag olyan egyszerűnek tűnő zabkásaevés jelenségét. Elsőre úgy tűnhet, hogy ennek a mesének az az egyik ki nem mondott előfeltevése, hogy ha kizárólag az egyik tányér étel éppen jó hőmérsékletű Goldilocks számára, akkor mindenki ugyanazt fogja választani. Ez viszont magával hozza a következő kérdést: miért is lenne így? Pontosabban, amikor a kislány megtalálja a megfelelő hőmérsékletű ételt, akkor valójában az is kérdés, hogy ez a lehetséges legjobb megoldás, vagy megenni éppen meglehet, de akár ennél kellemesebb is lehetne?

Az utóbbi években amennyire elterjedté vált (főleg az üzleti kommunikációs képzések területén), olyannyira megkérdőjeleződött Aranyfürtöske helye a tudományban. Számos tudós szerint a Goldilocks-elv valójában nem használható, mivel miközben túlságosan általános, aközben túlságosan sok olyan, ki nem mondott előfeltevést tartalmaz, amelyeknek meg kellene valósulnia ahhoz, hogy érvényes legyen (például az „éppen jó hőmérsékletű” étel esete). Sokak szerint az elv maga értelmezhetetlen, mert ha például azt mondom, hogy „éppen jó”, akkor azt is meg kell mondanom, hogy kinek és milyen körülmények között. 

Van-e konklúzió?

Konklúzió mindig van, csak legtöbbször mindenkinek más. A magam részéről teljes mértékben egyet tudok érteni azzal a feltevéssel, hogy az „éppen jó” jelentése mindig adott körülmények között értelmezendő, de azzal is egyetértek, hogy az emberi motiváció a Goldilocks-nak nevezett zónánkon belül teljesedhet ki a legjobban. A lényeg szerintem mindannyiunknál ugyanaz: megfelelő mérlegelés mellett értelmezzük önmagunkat és körülményeinket, és majdani vállalásainkat is ezekhez igazítsuk, amelyeket mindig aktualizáljunk az adott pillanatban.

Vagyis: Csak bátran haladjunk előre céljaink elérése felé, de mindig tudjuk, hol a határ, és mikor az elég!