Sokszor ágaskodik fel bennem a harag, de én sokáig inkább elnyomtam magamban valós érzéseimet, hogy ezt a kedvező képet fenntartsam. Nem volt fogadókészség az én érzéseimre sokáig, így nem is vállaltam fel azokat. Az azonban egészen bizonyos, hogy a maga idejében meg nem élhető, elnyomott érzések rombolják az egészségünket, így én magam is elérkeztem egy olyan időszakba, ahol már őszintén felvállalom és elmondom, ki is mutatom az érzéseimet.
A feszültségeket se akarom feltétlenül magamba visszagyűrni, de keresem azokat a módszereket ahol a túl heves indulatokat, érzéseket szépen el lehet csatornázni. Anélkül, hogy azzal bolondot csinálnánk magunkból (bár azt is lehet néha, miért is ne?!), de leginkább, hogy ne ártsunk azzal másoknak. Mutatok néhány ilyen jó feszültségelvezető módszert:
Üvöltés
Van aki az üvöltésre esküszik. Az egyik ismerősöm például futás közben szokott üvöltés-terápiázni. Vagy akkor, ha bringával olyan szakaszra ér, ahol nem ijeszt meg senkit, amikor tiszta erőből, artikulálatlanul kiengedi a hangját. Hetente él ezzel a módszerrel és állítólag teljesen felüdül tőle a lelke. Amióta gyakorolja, azóta jobban alszik, és nyugodtabb – még a párkapcsolata is.
Apropó… futás
Egészen pontosan a sprint az, ami gyorsan és hatékonyan kiereszti a gőzt. Vagyis, ha amúgy is szeretünk futócipőbe bújni és bevállalni kisebb-nagyobb távokat, akkor ragadjuk meg a lehetőséget arra, hogy egy-két kilométer után iramodjunk meg, akár egy nyúl, vagy mintha puskából lőttek volna ki minket. Nekem segít – de számolni kell a közben-utána jelentkező pulzusszám-emelkedéssel, vagyis csak az gyakorolja, akinek ez nem gond és akinek az egészségi állapota megengedi.
Nevetés, avagy a hahota terápia
Hahotajógának is nevezik ezt a módszert, és aki gyakorolja, állítja, hogy 10 perc hahota felér fél óra intenzív futással. Remekül oldja a stresszt. Egy indiai orvos fejlesztette ki a kilencvenes évek közepén ezt a gondolatoktól független csoportos nevetési technikát (igen, csoportban hatékony nagyon) és a beszámolók alapján szó szerint felszabadító erejű. Csak nyerhetünk vele, ha kipróbáljuk, mert egy igen aktív meditáció is zajlik közben, és a korlátok nélküli hahota a két agyfélteke közötti kapcsolódást is erősíti, miközben legálisan engedhetjük ki magunkból a felgyűlt stresszt.
Tánc
Ezt én is gyakorlom, és még véletlenül se arról van szó, hogy valami visszafogott társastánctanfolyamon lépegetek. Dehogy. Rendszerint Madonnát nyomok be a telefonomon, és fülhallgatóval, hogy szó szerint üvöltsön a fülembe a zene, úgy tombolok. Igen, ezt nehéz lenne illedelmes és szigorú koreográfiával megálmodott táncnak nevezni. Az bizony fékevesztett tombolás legalább egy fél órán keresztül. Ha azt mondom, hogy utána olyan vagyok, mint aki újjászületett, azzal nem mondtam el semmit a „tánc” teljes szervezetre gyakorolt pozitív hatásról. Amikor megsértenek, ha rossz napom volt, vagy pocsék hetem, akkor számomra ez a legközvetlenebb és legépítőbb feszültségoldó sport. Javaslom menopauzával kínlódó sorstársaimnak is, mert garantáltan elnyomja a hőhullámokat.
Boksz
Gyengélkedő gerincem okán még nem próbáltam ki, illetve keresem azt az edzőt-lehetőséget, aki ebben szakszerűen a segítségemre lenne, mert azért a táncos tombolás mellett engem vonz a bokszzsák. A püfölés. Mások beszámolóiból pedig tudom, hogy heti egy-két alkalom már sokat tesz azért, hogy a mindennapos stressz elvezetésre kerüljön. És nem, nem kell azoknak az arcát a bokszzsákra vizionálni, akik bántottak minket. Megszemélyesítés nélkül is nagyon hatásos – remek feszültségelvezető módszer, amely az indulatok kezelésében is segít.
Nyitókép: Priscilla Du Preez / Unsplash
Ajánljuk még:
Lelkünk állapota a tányéron: ez állhat a zugevés, túlevés, stresszevés hátterében
Így hat a gyermekkori kötődésed a párkapcsolatodra
Nem sikerült betartani az újévi fogadalmakat? Még nincs késő újrakezdeni!
