Oké, elismerem: a szokások kialakulását nagyban segíti, ha az illető rendmániás, mint amilyen én is vagyok. Zavar a rendetlenség, és még a motivációpenzumomat is megapasztja. De ettől függetlenül nekem sincs napi 2-3 felesleges órám arra, hogy állandóan csak takarítsak, felmossak, porszívózzak, helyrerámoljak: mindennapi életvitelemben ezért pár rutinszerűvé vált szokást követek évek óta, ami még a legrohanósabb időszakban is megakadályozza, hogy az otthonomban káosz legyen.
- Lomtalaníts rendszeresen!
Ez az alfája a rendezett, tiszta otthonnak: ahhoz, hogy legyen helye mindennek, elsősorban hely kell. Ahhoz, hogy helyed legyen, meg kell válnod a hónapok/évek során felgyülemlett, mára már feleslegessé vált dolgaidtól. Az ok egyszerű: kevesebb holmit sokkal könnyebb rendben tartani.
- Nincs igazából majd, hanem most van csak!
Következő lépés a háromperces szabály tudatosítása: minifeladatokat azonnal elvégezni, nem halogatni! Minek gyarapítani ilyen apróságokkal a véget nem érő teendői listánkat, aminek elvégzést az esetek többségében úgyis csak későbbre toljuk? És hogy miket lehet három percben elvégezni? Például a szennyest a szennyes tartóba dobhatod a kanapé vagy a padló helyett; a szemetet kiviheted a zacskó túlpakolása helyett; az elromlott dolgokat pedig azonnal kidobhatod, kicserélheted (kifogyott toll, elszakadt fehérnemű, kiégett égő – egyiket sem érdemes hónapokig tologatni a fiókban).
Csoda lenne? – Tapasztalataim a kapszulagardróbról
A kevesebb több?
- Kiteregetni és elpakolni, de időben!
A már említett háromperces szabály érvényesül az egyik legnagyobb halogatásmágnes, a kiteregetés és az elpakolás területén is. Ezt a két dolgot olyan szinten képesek vagyunk halogatni, hogy kritikus esetekben még a mosást is újra kell indítanunk, mert a nedves ruha túl sokáig állt. Pedig a gyors, azonnali teregetés a vasalás munkáját könnyíti meg, az elpakolással pedig azonnal teret nyerünk.
- Az étkezés utolsó része nem az utolsó falat lenyelése, hanem az elmosogatás és az elpakolás!
Elemi szabály. Csak így kerülhető el az odaszáradt, koszos tányérokkal és poharakkal teletömött mosogató bűzölgő látképe. Jobb rögtön szivaccsal, vagy mosogatógéppel, mint holnap körömmel, szétfeszült idegekkel! Én például reggel, míg a kotyogósom lefő, az estére beindított mosogatógépet 3 perc alatt kirakom, hogy napközben meg este rögtön legyen hova pakolnom a használt edényeket.
A kevesebb több, de nem semmi! – Ilyen az én minimalizmusom
- Tedd. Vissza. A. Helyére.
Most azt mondod, hogy „na, kösz, ezzel aztán sokat mondtál!”, de azért gondoljunk csak bele, rakjuk szívünkre a kezünket, és őszintén válaszoljunk a kérdésre: amint végeztünk valaminek a használatával, azonnal a helyére tesszük? Nem később, nem három nap múlva, amikor a kuplerájdzsungel már konkrétan felemészt minket, hanem azonnal, hogy véletlen se álljon valami ott napokig, ahol nincs is helye? (Itt vissza is térünk az első pontra, mert oda is el kell jutni, hogy mindennek legyen helye.) Ez egy fájdalmasan egyszerű, mégis legalább annyira nehezen megszokható szokás, amire rá kell nevelni magunkat.
- Óvd a vízszintes felületeket: ne halmozz, ne tornyozz!
Ágy, étkezőasztal, kanapé, konyhapult, fürdőszoba, dohányzóasztal – ezek az otthon legkritikusabb pontjai, itt halmozódnak fel legkönnyebben a holmik. Ha nem figyelünk ezekre a helyekre, egyből rendetlennek tűnik a lakás. Ezért kell a vízszintes, pakolásra szemérmetlenül kecsegtető felületeket különös gonddal óvni, és figyelni arra, hogy ne tornyozzunk semmit rajtuk: a kanapé vagy a fotel nem a vasalnivaló négy napos tárolására szolgál, az ágy sem a levetett ruhák tárhelye, és a konyhapult, étkezőasztal sem a magazinok, befizetendő számlák, teásdobozok gócpontja.
- Legyenek káoszpontjaid!
Egy nagy láda, fiók, vagy akármi, de legyen pár pont a lakásban, ahova „nyúlni tudsz”, ha mégis kifogott rajtad az idő, esetleg a türelem. Nekem egy hatalmas szuszékom van, amibe a vasalnivalókat szoktam betenni, hogy ne a kanapé szélén díszelegjenek, de tökéletes választás lehet egy káoszpontnak kinevezett fiók is a rendetlenségi források gyors, ámbár felületes kezelésére. Előbb-utóbb ezekben is rendet kell rakni, de a fedett, becsukható káoszpontok néha égi megváltásként szolgálnak.
Kincs, ami nincs – Egy mütyűrmentesítő akció tanulságai
- Digitalizáld, amit lehet!
Ne őrizgesd a garanciákat évekig, hogy végeláthatatlan mennyiségű papírhalom keletkezzen; fotózd le és mentsd el a felhőbe egy egyértelmű, könnyen rákereshető névvel!
- Ágyazz be minden reggel!
Ez a legelső dolgom, miután kikeltem az ágyból, mert ez a harminc másodperces művelet képes radikális, jó irányú változást eszközölni a szoba rendállapotán.
- Rendezd a postádat, irataidat és számláidat!
Az egyik legnagyobb rendetlenségi gócpont a postaláda, amit kirámolás után rendszerint csak ledobunk az étkezőasztalra – vagy bárhova –, amíg a szórólapok, levelek, elfelejtett számlák tengere elviselhetetlenné és átláthatatlanná nem válik. Építsd ki egy postaláda-kezelési rendszert: a határidős papíroknak csinálj egy külön helyet, mindig oda tedd őket, hogy ne keveredjen különféle értesítőkkel, szórólapokkal, indokolatlan borítékokkal! Azokat a reklámanyagokat, amikre már nincs szükséged, tedd azonnal a szelektív gyűjtőbe (háromperces szabály)! A többi tárolására pedig – ami nem határidős, de azért szükséged van rá – válassz egy fix tárolópontot az íróasztalod sarka helyett! Én például egy közepes méretű fakosarat választottam, ami szem előtt van, így nem felejtődik el, mégis dekoratívan lehet tárolni benne szükséges iratokat, papírokat.
Az új szokások bevezetésében az a legjobb, hogy észrevétlenül épülnek be a napi robotrutinba. Hiszek abban, hogy a rendezett otthon alapvetően elhatározás kérdése, nem pedig a rendszeretetért felelős gének szerencsés kiváltsága.
Ajánljuk még:
TÉGED KI TANÍTOTT RENDET RAKNI, MARIE KONDO VAGY AZ ANYUKÁD?
NAGYTAKARÍTÁSRA FEL – TERMÉSZETES TISZTÍTÓSZEREK, AMIK TÉNYLEG MŰKÖDNEK
