Megosztó

Lehet-e vega a vega szülők gyereke?

A „hús márpedig kell” mítosza viszonylag újkeletű dolog, ahogy a gyerekek döntéshez való joga is. Az olyan úri huncutságok, mint a mindennapos sonka és a szabad akarat kétszáz éve még nem igazán léteztek. Mit mond ma erről a tudomány, és mit az átlagember?

Úgy látom, a gyereknevelés kicsit olyan, mint a politika: mindenki veszettül ért hozzá, és mindenki nehezményezi, ha valaki nem ért egyet a nézeteivel. A vegetáriánus gyerekek pedig kifejezetten megosztó témát jelentenek, elég megnézni egy hasonló cikk alatt a kommenteket, ahol az emberek javarésze percek alatt instant táplálkozástudományi szakértővé avanzsálva hőbörgi, hogy hús nélkül nem fejlődik az agy, hiánybetegségeink lesznek, majdnem olyan bűn ez, mint a fényevés, és különben is, a vega szülőktől el kellene venni a gyerekeket, hiszen veszélyeztetik őket.

Ezzel szemben a legismertebb globális táplálkozástani kutatóintézet, az Amerikai Táplálkozástudományi és Dietetikai Szövetség állásfoglalása szerint egy megfelelően összeállított vegetáriánus étrend minden korosztályban megfelelő tápértékkel bír minden korban, beleértve a csecsemő- és kisgyermekkort is. A megfelelően összeállított étrend alatt természetesen ők sem sült krumplit és tésztát értenek, hanem egy hüvelyesekben, zöldségekben, gyümölcsökben és olajos magvakban is gazdag, komplett menüt, amelynek tápanyagait a szervezet teljes értékű fehérjévé tudja alakítani.

Hasonlóan vélekedik a Brit Dietetikusok Szövetsége is, akik számos vizsgálat után jutottak arra az eredményre, hogy a jól megtervezett vegetáriánus étrend semmiféle hiánybetegséget nem okoz, és gyermekek számára is elfogadható alternatíva lehet.

kisfiú eperrel

 

Az egyetlen vitatható pont a B12-vitamin kérdése, bár a vegetáriánus gyerekeket ez sem érinti, csak a vegánokat: a B12-t ugyanis a modern gazdálkodási struktúra javarészt kiürítette a termőföldekből, illetve a zöldségeket sem pont olyan formában fogyasztjuk, mint pár évszázada, ezért ma már csak állati eredetű táplálékból vihető be a szervezetbe ez a vitamin – vagy tabletta formájában (ami inkább a modern mezőgazdaság kritikája, semmint a növényi alapú étrendé).

A fenti szervezeteken keresztül még számos táplálkozástudományi intézet állásfoglalása alapján kielégítő a vegetáriánus táplálkozás gyermekkorban, ezt vallják többek között a francia, kanadai és francia dietetikai szervek is. Mi több, tulajdonképpen

józan paraszti ésszel elismerhető tény, hogy a hagyományosan vegetáriánus társadalmakban – pl. India – sem halnak meg az emberek harmincévesen hiánybetegségekben.

Ráadásul ezekben az országokban a tejtermékek fogyasztása sem olyan alapvető, mint nyugaton.

Természetesen, a tudomány álláspontján túl – és elfogadva azt, hogy a gyerekek vega táplálkozása egészségügyileg rendben van – van egy filozófiai aspektusa is a témának: jogában áll-e a szülőnek megtiltani a gyereknek, hogy húst egyen? Dönthet-e helyette?

Az én személyes véleményem (mindenevőként!) az, hogy a kisgyermekek szabad döntéshez való joga igazából csak illúzió,

hiszen végső soron mind azt teszi, ami a szülei preferálnak és megengednek, ergo abszurd pont a vegetáriánus szülőket bűnbaknak kikiáltani. Van, aki megkeresztelteti a fiát annak megkérdezése nélkül, van, aki kilöveti a kislánya fülét annak megkérdezése nélkül, és van, aki nem főz otthon húst – és nem is kéri ki a gyerek véleményét róla. De azt gondolom, a mindenevő szülők sem hagyják rá, hogy mit szeretne enni, különben a legtöbb gyerek édességen nőne fel.

És ha már édesség: egy olyan országban, ahol a gyerekek fele túlsúlyos, egy része pedig minőségileg éhezik, vajon pont az egészséges vegetáriánus gyerekek szüleinek kompetenciáit kell megkérdőjelezni? A hatévesen hetvenkilós, reggelire kakaós csigát, ebédre tésztát, uzsonnára pudingot evő és napközben cukros üdítőt kortyolgató, diabéteszgyanús gyerekek szülei vajon kevésbé veszélyeztetik a gyerekeiket, mint az, aki nem ad nekik húst?

Summa summarum: ha én vegetáriánus lennék, biztos nem adnék otthon húst a gyerekemnek.

A kompromisszum kedvéért nem tiltanám, ha vendégségben a sült tarja után nyúlna, de ha bármilyen okból károsnak tartanám a húsfogyasztást, valószínűleg nem szeretnék rosszat a gyerekemnek. Feltételezem, más sem: a probléma abban rejlik, hogy mindenki mást talál jónak vagy rossznak, és az emberiség még nem értette meg, hogy ez a látásmód bizony mindenkinek magánügye. Elvégre nem fényevésről beszélünk, hanem a több ezer éves, hagyományos húsmentességről.

Forrás: itt és itt

Ajánljuk még:

Ha megtaláljuk a jó irányt, sokkal szebb világot is létre tudunk hozni a jelenleginél!

Miért hiszek még mindig az emberekben? Mert érzem, hogy képesek vagyunk a világot szebbé, jobbá, gazdagabbá tenni, és mert hiszek az emberi jóságban. Sőt, úgy érzem, hogy csupán annyi hiányzik mindehhez, hogy jó irányba forduljunk. Fontos, hogy nem azt mondom, hogy egy irányba – ez a diktatúrák vezérlőelve –, hanem a jó irányba. Hogy ez mi lenne? Erre keresem most a válaszokat.

 

Már követem az oldalt

X