Lehet-e vega a vega szülők gyereke?

Úgy látom, a gyereknevelés kicsit olyan, mint a politika: mindenki veszettül ért hozzá, és mindenki nehezményezi, ha valaki nem ért egyet a nézeteivel. A vegetáriánus gyerekek pedig kifejezetten megosztó témát jelentenek, elég megnézni egy hasonló cikk alatt a kommenteket, ahol az emberek javarésze percek alatt instant táplálkozástudományi szakértővé avanzsálva hőbörgi, hogy hús nélkül nem fejlődik az agy, hiánybetegségeink lesznek, majdnem olyan bűn ez, mint a fényevés, és különben is, a vega szülőktől el kellene venni a gyerekeket, hiszen veszélyeztetik őket.

Ezzel szemben a legismertebb globális táplálkozástani kutatóintézet, az Amerikai Táplálkozástudományi és Dietetikai Szövetség állásfoglalása szerint egy megfelelően összeállított vegetáriánus étrend minden korosztályban megfelelő tápértékkel bír minden korban, beleértve a csecsemő- és kisgyermekkort is. A megfelelően összeállított étrend alatt természetesen ők sem sült krumplit és tésztát értenek, hanem egy hüvelyesekben, zöldségekben, gyümölcsökben és olajos magvakban is gazdag, komplett menüt, amelynek tápanyagait a szervezet teljes értékű fehérjévé tudja alakítani.

Hasonlóan vélekedik a Brit Dietetikusok Szövetsége is, akik számos vizsgálat után jutottak arra az eredményre, hogy a jól megtervezett vegetáriánus étrend semmiféle hiánybetegséget nem okoz, és gyermekek számára is elfogadható alternatíva lehet.

 

Az egyetlen vitatható pont a B12-vitamin kérdése, bár a vegetáriánus gyerekeket ez sem érinti, csak a vegánokat: a B12-t ugyanis a modern gazdálkodási struktúra javarészt kiürítette a termőföldekből, illetve a zöldségeket sem pont olyan formában fogyasztjuk, mint pár évszázada, ezért ma már csak állati eredetű táplálékból vihető be a szervezetbe ez a vitamin – vagy tabletta formájában (ami inkább a modern mezőgazdaság kritikája, semmint a növényi alapú étrendé).

A fenti szervezeteken keresztül még számos táplálkozástudományi intézet állásfoglalása alapján kielégítő a vegetáriánus táplálkozás gyermekkorban, ezt vallják többek között a francia, kanadai és francia dietetikai szervek is. Mi több, tulajdonképpen

józan paraszti ésszel elismerhető tény, hogy a hagyományosan vegetáriánus társadalmakban – pl. India – sem halnak meg az emberek harmincévesen hiánybetegségekben.

Ráadásul ezekben az országokban a tejtermékek fogyasztása sem olyan alapvető, mint nyugaton.

Természetesen, a tudomány álláspontján túl – és elfogadva azt, hogy a gyerekek vega táplálkozása egészségügyileg rendben van – van egy filozófiai aspektusa is a témának: jogában áll-e a szülőnek megtiltani a gyereknek, hogy húst egyen? Dönthet-e helyette?

Az én személyes véleményem (mindenevőként!) az, hogy a kisgyermekek szabad döntéshez való joga igazából csak illúzió,

hiszen végső soron mind azt teszi, ami a szülei preferálnak és megengednek, ergo abszurd pont a vegetáriánus szülőket bűnbaknak kikiáltani. Van, aki megkeresztelteti a fiát annak megkérdezése nélkül, van, aki kilöveti a kislánya fülét annak megkérdezése nélkül, és van, aki nem főz otthon húst – és nem is kéri ki a gyerek véleményét róla. De azt gondolom, a mindenevő szülők sem hagyják rá, hogy mit szeretne enni, különben a legtöbb gyerek édességen nőne fel.

És ha már édesség: egy olyan országban, ahol a gyerekek fele túlsúlyos, egy része pedig minőségileg éhezik, vajon pont az egészséges vegetáriánus gyerekek szüleinek kompetenciáit kell megkérdőjelezni? A hatévesen hetvenkilós, reggelire kakaós csigát, ebédre tésztát, uzsonnára pudingot evő és napközben cukros üdítőt kortyolgató, diabéteszgyanús gyerekek szülei vajon kevésbé veszélyeztetik a gyerekeiket, mint az, aki nem ad nekik húst?

Summa summarum: ha én vegetáriánus lennék, biztos nem adnék otthon húst a gyerekemnek.

A kompromisszum kedvéért nem tiltanám, ha vendégségben a sült tarja után nyúlna, de ha bármilyen okból károsnak tartanám a húsfogyasztást, valószínűleg nem szeretnék rosszat a gyerekemnek. Feltételezem, más sem: a probléma abban rejlik, hogy mindenki mást talál jónak vagy rossznak, és az emberiség még nem értette meg, hogy ez a látásmód bizony mindenkinek magánügye. Elvégre nem fényevésről beszélünk, hanem a több ezer éves, hagyományos húsmentességről.

Forrás: itt és itt