Az online társkeresés buktatói és szépségei: a harminc pluszosok tapasztalatai

Állítólag ott csellengtek egymás körül, de valahogy nem sikerül összefutni. 3 dimenzióban legalábbis semmiképpen sem. És mit tesz ilyenkor az ember lánya és fia? Közli, hogy társkeresőt, na azt, azt nem. Semmiképpen. Majd eltelik néhány hét, hónap, év, és akkor minden mindegy alapon jön a modern kori kerítőnő: a 2 dimenzióból induló valóság.

A közösségi oldalakon számos társkereső reklámja bukkan fel időről időre. Van külön szinglik, elváltak számára, specifikusan azonos hitrendszerrel, azonos végzettséggel rendelkező partnerek felkutatására is. És persze a vadhajtások, amikor házasok keresnek viszonyt, de ez nem képezi értekezésünk témáját.

Barátaim barátai, ismerőseim ismerősei, rokonok rokonai beszélgettek velem készségesem tapasztalataikról, nevüket azonban inkább nem adták. Így maradunk a „haverom mondta” jelszónál.  Remélem, lesz, aki ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve bátrabban vág bele az ismerkedés e speciális, ám egyre elfogadottabb formájába.

Egy 50 éven felüli ismerősömnek, nevezzük Andrásnak, az évtizedes házasságát és álmait dúlta szét egy harmadik fél, aki miatt a felesége elvált tőle. Érzékeny, intellektuális, ugyanakkor végtelenül összetört szívű. Barátok gyengéd nyomására döntött úgy, hogy belevág az online ismerkedésbe. Amikor beszélgettünk, már felhagyott fele, de azt mondja, sok tapasztalatra tett szert. Szerinte a bemutatkozások nagy része köszönőviszonyban sincs a valósággal. Nem tetszett neki, hogy sokan nem válaszolnak a levelekre,

nem gondolnak rá, hogy esik ez neki.

Ezt nagyfokú tiszteletlenségnek tartja. Ezenfelül úgy látja, ez a fajta kitárulkozás kockázatos is, akár kalandorok játszadozásainak is ki lehetnek téve a magányos, társra vágyó emberek. Mindezek ellenére nem vonja kétségbe, hogy vannak sikertörténetek.

Például a 30 éves Annáé. Többéves, tönkrement kapcsolat után került a szinglik táborába, és akkor úgy gondolta, most egy darabig nem akar komoly kapcsolatot, így kalandozni ment a „jobbra-balra” húzós társkeresőre. Sokat chatelt, néhány férfival találkozott is, jó és rossz tapasztalatokat egyaránt begyűjtött. Aztán egy alkalommal belefutott egy srácba. Különösebben nem volt érte oda, de arra gondolt, egy találkozást megér. És itt jött a meglepetés. Hasonló érdeklődés, hasonló foglalkozás, értékrend.

Nyolc hónap után összeházasodtak.

Már megvették a közös lakást és a gyerek is tervben van. Ő azt mondja, soha nem gondolta volna, hogy épp egy ilyen felületen találja meg az igazit.

János 45 éves. A házassága már legalább 10 éve nem működött, mire kimondták, legyen vége. Úgy érzi, feldolgozta az előző kapcsolat kudarcát, megértette, ő maga miben hibázott. Klasszikus és nagyon igényes férfi. Egyrészt nem szereti, ha a nők kezdeményeznek, másrészt nagyok az igényei. Több szűrőn keresztül próbálja kiválasztani azt, akivel aztán személyesen is találkozik. Bizony, az első szűrő a külső: számára fontos, hogy lássa a testalkatot és a tekintetet, ha a látvány nem fogja meg, nem lép tovább. Ezután próbál rálátni az illető személyiségére, mennyire igényes, nőies, nyitott és szeretetteli a hölgy. Úgy gondolja, a saját értékrend és a saját igény tisztázása a nulladik lépés. Eddig még nem találta meg az „igazit”, de dolgozik rajta.

 

Ilona, a negyvenes éveiben járó sikeres üzletasszony társat keresett egy ilyen oldalon, de többnyire szexuális orientációjú kapcsolatkeresésekbe futott. Szerinte

ezeken a felületeken ugyanaz van, mint a való világban,

vagyis a balfék pasik szerelmet, a csibészek szexet keresnek. Számára arra jók ezek a felületek, hogyha mondjuk Prágában tartózkodik, és nem szeretné egyedül tölteni az estét, akkor itt kereshet hozzá partnert. Azt mondja, az igazi szerelmet eddig mindig a való életben találta meg.

A rideg valóság tehát a társkereső útvesztőiben az, hogy ezek a felületek tele vannak többszörösen elvált, elözvegyült, megtépázott önbecsüléssel rendelkező, életközepi válságban szenvedő férfiakkal és nőkkel, sokakat közülük megcsaltak, bizalmatlanok, vagyis a pálya többszörösen nehezített. Persze lehet, a valóság is ilyen. A különbséget az jelenti, hogy akik itt vannak: azok akarnak kapcsolatot. S annak minőségét nagyon könnyű velük tisztázni már az elején. A három dimenziós életben gyakran előfordul, hogy a fizikai vagy lelki vonzódás összehoz olyan embereket, akik valamelyike nem is biztos abban, hogy akar-e kapcsolatot. A másik azonban eléggé belebonyolódik az ügybe mire ez kiderül, és akkor jön a kínlódás, próbálja megváltoztatni az illetőt, de ez legtöbbször nem sikerül. A társkeresőn legalább ettől a tapasztalattól megkímélhetjük magunkat.

Ugyanakkor ennek a körülménynek, hogy itt mindenki valóban keres valamilyen célra egy társat, van hátránya is: könnyű kapcsolatfüggő emberekbe botlani, illetve nagyon hamar megteremtődik a szerelem illúziója. Az embereket elsősorban nem az érzelmeik hajtják, hanem a szándék, hogy ne legyenek egyedül, hogy újra családban éljenek vagy legyen végre gyerekük, mert már ketyeg a biológiai óra. Mindenesetre elég hamar alakulhat ki egy olyan helyzet, ami annyira nem is volt indokolt érzelmileg. Ráadásul a könnyen jött társat könnyű lecserélni: ez mégsem vált be, sebaj, keresek másikat, itt van egy halom a neten.

Tehát érdemes elővenni a jobbik eszünket és önkritika mellett folytatni online társkeresést. Fontos őszintének lenni: nemcsak a másikkal, hanem önmagunkkal is. Mit akarunk valójában? Van, akinek érdemesebb inkább tovább válogatnia, mint túl hamar belemenekülnie valamibe a magány vagy a fájdalom elől, másnak viszont ellenkezőleg, kicsit elgondolkodnia azon, hogy talán nem elég nyitott egy kapcsolat létesítésére.