Tech

„Traumatizált, hogy anyámat megvezeti és átveri egy idegen” – Álprofilos szerelmek nyomában

Az amerikai hadsereg parancsnoka, túszul esett exkatona, segítségre szoruló kigyúrt ötvenes: a romantikus csalások leggyakrabban az ő arcukhoz köthetőek. Álprofilok ezek, amikhez valódi csalók tartoznak. Olyanok, akik nem sajnálnak és nem kegyelmeznek: minden pénzedet elveszik, ha hagyod.

Manapság nem eget rengető dolog az interneten ismerkedni, a modern világ és a digitális eszközökhöz való korlátlan hozzáférés minden lehetőséget biztosít ehhez. Ráadásul számtalan pozitív példa bizonyítja, hogy érdemes a világhálón kapcsolatot teremteni, de mi a helyzet azokkal, akiknek őszinte érzelmeit átveréshez használják fel?

A társkereső oldalakon nagyon sokféle emberrel „találkozhatunk”, és ma már az sem számít, ha nem beszélünk egy nyelvet. A különféle fordítóeszközökkel többé-kevésbé megértethetjük magunkat, a népszerű emotikonokkal pedig tényleg gond nélkül kommunikálhatunk egymással.

Bárkinek megváltoztatja a mindennapjait egy új ismeretség és egy különleges személy, akkor is, ha csak az internetre redukálódik a kapcsolattartás. Így lehet, hogy néhány napnyi, hétnyi ismeretség után milliókat utal valaki kvázi ismeretleneknek, a szerelem nevében. Mert vajon mi történik, ha az illető egy távoli országban él, nem beszéli a nyelvünket, túl korán vall szerelmet, és folyton a házasságról beszél? Mit lehet tenni, ha a másik nyitott a találkozásra, ám pénzt kér a repülőjegyre, vagy éppen út közben kerül „vészhelyzetbe”, és sürgős anyagi segítségre van szüksége?

Valósággá vált rémálom: Annáék története

„Édesanyám elvált a férjétől, és nem sokkal később megismerkedett valakivel az interneten, akivel úgy tűnt, hamar komolyra fordulnak a dolgok. Házasságot és külföldre költözést terveztek, ám egy napon az ehhez szükséges dokumentumokért cserébe pénzt próbált kicsikarni a férfi” – osztja meg személyes tapasztalatait Anna, aki végül maga vette fel a kapcsolatot az állítólag amerikai származású férfival, akiről hamar kiderült, töri az angol nyelvet. A telefonbeszélgetés javarészt a pénzről szólt, és bár idegesen és hangos szavakkal végződött, mégsem zárta le végleg a történetet.

„A férfi később találkozót beszélt meg édesanyámmal, ám az út során azzal jelentkezett, hogy probléma adódott, és őrizetbe vették. Ahhoz azonban, hogy kijusson, pénzre van szüksége, ám akkora összegre, hogy tisztán látszott, átverésről van szó.”

Az ügy végül kisebb-nagyobb összezördülésekkel, de lezárult, hamarosan azonban újabb csalás áldozata lett a középkorú hölgy. Ezúttal is egy külföldivel alakult ki az online románc, valakivel, aki történetesen épp a válását intézte, de nagyon is nyitott volt az új házasságra, majd az Európában való letelepedésre. A dolgok hasonlóan zajlottak: megbeszélt találkozó, hirtelen segítségkérés és rengeteg pénz került terítékre.

„Arra kértem édesanyámat, hogy szakítson meg minden kapcsolatot az újdonsült szerelmével, hisz egyértelműen csalás áldozata, de addigra sajnos elkéstem.

A kért összeget innen-onnan megszerezte, és elküldte az ismeretlennek. Traumatizált az élmény,

annak ellenére, hogy igyekeztem, és igyekszem ma is empatikusan hozzáállni az eseményekhez, és megérteni, miért történhetett ez meg, azt viszont azóta sem tudtam megemészteni, hogy hajlandó volt egy ekkora összeget kifizetni.”

A történtek után az akkor harmincas éveiben járó nő saját ítélőképességében is csalódott, ugyanakkor megrendült a bizalma, és teljesen megváltozott az édesanyjáról alkotott képe. „Más ember lett a szememben, olyannyira, hogy teljesen újra kellett alkotnom őt a fejemben.

Próbáltam megtalálni azt az anyukát, aki mellett felnőttem, de nem sikerült, ezért átformáltam: a korábban talpraesett, racionális üzletasszonyt, egy érzelmileg meggondolatlan személlyé.”

Vészjósló jelek

Anna édesanyját egy boldogtalan házasság, a válás és a munkahelyi nehézségek sodorták az online világ útvesztőjébe, az érzelmi kiszolgáltatottság és elkeseredettség pedig a józan ítélőképességét is befolyásolta.

Sajnos hajlamosak vagyunk elhinni a másiknak mindent, még akkor is, amikor alig ismerjük, egyszerűen azért, mert szükségünk van az érzelmekre, a kapaszkodókra, valakire, aki meghallgat, akiről azt gondolhatjuk, mellettünk áll, főleg életünk egy-egy nehéz időszakában. Mindezek ellenére, és a szerelmi hév közepette, meg kell próbálnunk reálisnak maradni.

Az USA magyar nagykövetsége szerint a szélhámosok áldozatai jellemzően az 50 év feletti egyedülálló vagy özvegy nők, mégis mindenkinek érdemes odafigyelni a következő jelekre az online ismerkedés kapcsán:

  • hamis profilok, lopott profilképek
  • túl korai szerelmi vallomás, vagy éppen hosszú hónapok alatt felépített és mélyített kapcsolat, a bizalom teljes mértékű kialakítása
  • a telefonos és videós beszélgetések hiánya
  • ékszer, pénz vagy egyéb értékes ajándék küldésének ígérete
  • házasság és esküvő tervezése, akár szervezése
  • a társkereső oldal elhagyása más platformokra
  • rossz nyelvtudás
  • anyagi segítség kérése (gyakran egy harmadik személynek, ismeretlen cégnek)
  • valótlan állítások a munkavégzés, az utazás, a hivatalos ügyek intézése kapcsán

Nem minden arany, ami fénylik

A csalások során bizalommal való nagyfokú visszaélés történik, ahhoz, hogy ezt megelőzzük, jobb, ha gyanakvók vagyunk, és nem hiszünk el mindent, amit látunk. Jó tanács lehet, hogy ne siessük el a dolgokat, mindig ellenőrizzük az adott profilt (például a fotóra keressünk rá a képkeresőben), és ne adjunk meg semmilyen hivatalos, pláne pénzügyi adatot.

Nem könnyű dolog az interneten párra lelni, ahol az üzenetváltások alatt azt képzelhetünk el a másikról, amit csak akarunk. Veszélyes ez, mert könnyen kialakulhat a plátói szerelem, ami nem sok valóságos elemet tartalmaz, de szeretnénk igaznak hinni. Érdemes megfogadni a fenti tanácsokat, mert lehet, hogy a jövőnk, a meglévő kapcsolataink, és az önbecsülésünk múlik rajta.

Ajánljuk még:

Lehet kicsi az ökolábnyomunk, ha nem látszik ki a digitális szemét alól – Tudtad, hogy most is szemetelsz?

Emlékeztek még, milyen izgalmas érzés volt kiválasztani a tökéletes képeslapot szeretteinknek, rányomni az ünnepi bélyeget, és postára sietni vele, hogy karácsonyig még biztosan odaérjen? És a táviratokra vajon emlékszik még valaki? És a magnók szárnyalására? A szilveszteri bulik húsz másodperces csendjére, amikor megfordítottuk a kazettát, vagy az apró sercegésre, amikor tovább pörgettük a következő számra, remélve, hogy időben megnyomjuk a stopot? Emlékeztek még?