Otthonülésre vagytok ítélve, nem szokványos állapot ez senkinél, főleg nem nálatok. Hogy bírjátok?
Együtt van a család a teljes karanténban, miután találkoztunk egy majdnem biztosan koronavírusos emberrel. Azt kell mondanom, hogy ez most jól jön, nagyon keveset voltunk együtt hárman. Ez az újrafelfedezése a családi életnek, nagy volt a pörgés, nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt fél évben, ránk fér ez a kikapcsolódás. Még pár napig tart ez a korlátozás, ki sem lépünk itthonról.
Másokat is érint a családban a karantén?
Feleségem szülei itt laknak velünk, ők is el vannak zárva természetesen. Az én szüleim lenn élnek Szegeden, édesanyám nyugdíj mellett a színházban volt ültető, neki is elveszett ez a munka, édesapám egy vegyi üzemben dolgozik, nem túl sok kollégával, tehát kevéssé veszélyeztetett, ráadásul ők a járványtól függetlenül hordanak FFP2-es maszkot.
A színházak és a filmforgatások egyik napról a másikra leálltak. Mi lesz a félkész produkciókkal?
Mindketten forgattunk éppen, feleségem egy nemzetközi produkcióban, én egy óvodásoknak készülő ismeretterjesztő sorozatot készítettem volna el. Ez többek között kézmosásról, rendrakásról, sebek kezeléséről, a szelektív hulladékkezelésről szólt. Emellett Szombathelyen most kezdtem volna próbálni Goldoni Mirandolináját. Nagyon úgy néz ki, hogy ebből nem lesz semmi, hiszen május nyolcadikán szerettük volna bemutatni. A színház még gondolkodik azon, hogy két hónapot csúsztatja a bemutatót, és az is megoldás lehet, ha átkerül a darab a következő évadra.
Az összes színháznál nagy a bizonytalanság, volt egy előre leegyeztetett évad, ki mikor ér rá, ez most teljesen borult.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ha itt nyáron újraindul az élet, akkor én augusztustól decemberig be vagyok táblázva, van munkám. Persze, ha a körülmények nem változnak jelentősen.
Sok színész, előadóművész felhívta rá a figyelmet, hogy anyagi károkkal is jár számukra a karantén. Ti hogy számoltok ezzel?
A következő öt hónapban nekünk az összes bevételünk megszűnt, valamennyi megtakarításunk van, más kérdés, hogy a karantén idején az ember nem is nagyon költ, de ott van például a gyerek iskoláztatása, amit minden körülmények között ki kell fizetni. Eléggé kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, és gondolkodni kell, mi lehet a megoldás. Felmerült a SZiDoSZ, a szinkronszínészek szakszervezete részéről a távmunka lehetősége, ehhez azonban házi stúdiót kell itthon összeállítani.
Nem könnyű feladat, de helyzeti előnyben vagy, hiszen számos zenés darabban játszottál, és muzsikálsz is régóta, gondolom, van hozzá már felszerelésed.
Valóban, de nekem ez nagy dilemma, mert nem igazságos a szakmán belül. Sokaknak nincs otthon megfelelő eszköz a távmunkához, ezért
úgy gondolom, a demokratikus az lenne, ha az egész iparág leállna,
megértetnénk a forgalmazókkal, a gyártó cégekkel, hogy ezt nem lehet így csinálni az eddigi minőségben. Ugyanakkor ezzel végképp elvágnánk magunkat a bevételtől. Sok olyan kollégát ismerek, aki nemsokára a csőd szélére jut. Ha nem áll az egész filmes rendszer, talán a színészek és a szinkronstúdiók létre tudnának hozni egy olyan pénzügyi alapot, amiből ki lehetne segíteni azokat a színészeket, akiknek nincs otthon megfelelő felszerelésük a munkához.
Vállaltok más feladatokat is, úgy is fogalmazhatunk, hogy közfeladatokat. Mi ezzel a tapasztalatotok?
A távoktatásban valamilyen formában megpróbálunk most részt venni, a feleségem és én is választottunk kötelező olvasmányt, Dorka egy Radnóti verset, én Gogol Köpönyegét. Ezek lényegében telefonnal készített felvételek az internetre, de most nincs lehetőség több kamerára és professzionális utómunkára, igazodnunk kell a helyzethez.
Ez nem lehet megélhetési forrás?
Arról még nem hallottam, hogy bárki ebből most hasznot húzna, persze nem is ez a cél. Én is a kapcsolatokat figyelem az interneten, ezek most nagyon felértékelődtek, olyan tíz-húsz éves ismeretségek elevenednek fel, amikre szinte alig emlékszem. Ezt is hozta ez a járvány,
újra nyújtjuk a kezünk egymás felé, olyanok kerülnek ismét kapcsolatba, akik ezt eddig nem tették.
Van erre elég idő a gyerek mellett?
Igyekszünk mi is kialakítani egy napi rutint, és abban meghatározni azt, hogy mikor van az a szellemi szabadidő, ami nem a kisfiam oktatására vagy nem a rendrakásra fordítunk, hanem a saját elképzelésinkre. Tény, hogy a következő évad munkáira nagyon fel lehet most készülni. Nekem van saját tervem, egy olyan darab színpadra állítása, amit Magyarországon még nem játszottak, kortárs amerikai szerzőtől. Mivel ez csak eredeti nyelven van, most saját magam le is fordítanám, erre most végképp lesz időm.
Ha most darabot írnál a koronavírusról, mi lenne az üzenete?
Osztom azt a nézetet, hogy az egész világot érintő járvány egy jelzés, a Jóistené vagy az Anyatermészeté, hogy kapjunk már a fejünkhöz, és ez addig fog tartani, amíg előbb-utóbb mindenki a fejéhez is kap. Az egész színházi társadalom nevében persze nem tudok nyilatkozni, de ami engem illett, az a tanulság, hogy többet kell foglalkozni a szociális kapcsolatokkal, a barátokkal, ismerősökkel. Több időt fordítani a szeretteimre és ezáltal magamra, kevesebbet a munkára.
/Fotók: Simon Kornél/
További cikkeink a témában:
„NEM TUDJUK, MI VÁR RÁNK” – EGY MAGYAR CSALÁD BESZÁMOLÓJA EURÓPA EGYIK LEGFERTŐZÖTTEBB RÉGIÓJÁBÓL
HIHETETLEN KÉPEKEN ÉS VIDEÓKON A KORONAVÍRUS PUSZTÍTÁSA
KARANTÉN-SZERELEM: MILYEN HATÁSSAL VAN AZ ÖSSZEZÁRTSÁG A PÁRKAPCSOLATUNKRA?
