Tolna több részét is bebarangoltuk már: Györkönyben a meseszerű pincefalut, Dunaföldváron a várat, Tengelicet és még sok-sok kedves kis települést. Olyan kis apró érdekességek bújnak meg a falvakban, amelyekért érdemes újra és újra útra kelni. Ne várjunk hatalmas várakat és ezreket csábító turisztika célpontokat. Csöndes, és csupa egyszerűen szép dolog. Ilyen például Bölcske, Tolna vármegye legkeletibb települése.
Ha megnézzük a térképen, itt a Duna tesz egy kanyart, mintha csak kikerülné Bölcskét jó messziről. Egykor persze kilépett egészen idáig is, ezért vannak olyan jó termőföldek errefelé.
A folyószabályozást követően került keletebbre a Duna, és az így keletkezett számtalan kis sziget holtágakat, áthatolhatatlan ártéri erdőket hozott létre. A vidra, a bölömbika és a haris egyaránt jól érzi magát errefelé, nem is beszélve a gazdag növényvilágról.
Híd a bölcskei Szent András kastély parkjában – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A település határában két védett területet is lelünk: a Bölcskei Tátorjánost és a Bölcskei Nőszirmost. A huszonhét hektáros löszpusztarét élővilágának megőrzése kiemelten fontos, hiszen
olyan növények élnek itt, amelyek Európában máshol már nem találhatók meg.
Az út mellett mindenütt kukorica, napraforgó, tök és sok más növénnyel gazadagon beültetett területek mellet haladunk el. Az utat gyümölcsfák szegélyezik, idén különösen gazdagon terem a Mirabella, vagy fosóka – földig hajlanak az ágai.
Római kori kövek – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Az első, ami szembeötlik Bölcskén, az a templom melletti, szabadon látogatható Római Kori Kőtár. 1975-ben egy román uszály megsérült a Dunán, a „bölcskei köveknél”. Ekkor Pallos György bajai búvár IV. századból származó feliratos római téglát hozott a felszínre. 1986-ban, amikor igen alacsony volt a Duna vízszintje, újabb kövek kerültek napvilágra. A következő években a búvárok, a régészek és a búvár-régészek olyan köveket hoztak a felszínre, amelyekből kirajzolódott egy egykori fal, egy dunai átkelő vonala.
Felirat a római kőtárban – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Ez háborús helyzetben biztonság átkelést biztosított a folyón való átkeléshez. Az erőd a IV. században, építőanyagban szegény vidéken épült. Gyakran alkalmazott módszert használtak ezért: korábbi épületek anyagát és minden más, mozdítható követ beépítettek.
A bölcskei erőd falait és a tornyok sarokrészeit olyan kő-oltárokból építették, melyek a budapesti Gellért-hegyről és a mai Nagytétény területéről származnak.
Kézenfekvő volt, hogy vizi úton könnyedén ide lehetett szállítani ezeket. Így most a dr. Soproni Sándor nevét viselő kőtárban változatos, feliratos kövekben láthatjuk meg az időt, és egy letűnt kor különös emlékeit.
Bölcs Kelemen mesés sétálójának táblája – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A kőtárnál felfigyeltünk egy színes táblácskára: Bölcs Kelemen mesés sétálója. A QR-kódot beolvasva egy kedves mesét hallgathatunk meg a szusszanó kövekről. Nekem nagyon tetszenek ezek a meseösvények, az első ilyennel Diósdon, a kőbányában találkoztunk: Dió Döme sétálója teljesen elvarázsolta az aprónépet!
Bölcs Kelemen sétálója egy tanösvény, ahol nem biológiáról vagy geológiáról tanulhatunk, hanem az életről és önmagunkról. Egy kirándulóhely családoknak mesékkel, természettel és szép kilátással. Egy hely, ahol a kellemes környezetben tölthet minőségi időt egymással a család. Sosem fogunk pénzt szedni érte, nem lesznek versenyek, nem számít a gyorsaság, nem számít az erő. Ezen a helyen senkit és semmit nem kell legyőzni. Ezen a helyen semmit sem kötelező csinálni. Bölcs Kelemen sétálója töltődésre, békére, együttlétre lett kitalálva. Kövesd az utat és állj meg a szusszanóknál. Ülj le egy padra, vagy ha az nincs, akkor csak a fűre/kőre, töltsd újra ezt az oldalt és olvasd el/hallgasd meg a ponthoz tartozó mesét – olvashatjuk a mesemondók ajánlójában.
És ha követjük az online térképet, akkor mese vár az égig érő lépcsőnél, a liliputi ligetben, a törpék völgyében, vagy az unikornis pontnál.
A bölcskei pincefalu – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Bölcske a Tolnai borvidék tagja, mindenfelé táblák jelzik, merre találjuk a pincéket. Ámulatba ejtő, ahogyan a házak után egyszerre előtűnnek a szépen karbantartott, mutatós borospincék. Szinte mindig találunk olyat, amelybe betérhetünk egy ízes történetért és egy koccintásért, de augusztus 10-én, a Pincefalu fesztiválon belekóstolhatunk a bölcskei pincék legmélyebb bugyraiba is.
Többféle szőlő terem környéken, az Irsai Olivér és az olaszrizling mellett a kék szőlők, a zweigelt, a kékfrankos és a cabernet fajták is jól érzik magukat a löszös talajon.
A bölcskei pincefalu – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A településtől nem messze a Szent András kastély áll. 7 és fél hektáros angolpark közepén, erdőkkel, faóriásokkal, füves tisztásokkal körbevéve, megújulva várja az érkezőket. Itt volt egykor gazdatiszt a legnépszerűbb vadász-író, Molnár Gábor. Igaz, az ő idejében, jó száz évvel ezelőtt még sárgára voltak festve falai, ma pedig a fehér és a szürke dominál. Mint valami elvarázsolt kastély, írta A Bakonytól Amazóniáig című önéletrajzi regényében, ami kedves olvasmánya a vadásztörténetek szerelmeseinek.
A bölcskei kastély – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Ha nem is elvarázsolt a kastély, de a nyüzsgő városból érkezőket a hely szelleme teljesen elvarázsolja. Van itt valami megnyugtató, valami csöndes békesség. A kastély rendezvényeknek ad otthont, ottjártunkkor éppen a Duna Fesztivál programjaiba csöppentünk bele.
Nem a hagyományos értelemben vett fesztivál volt ez: elegáns, szalmakalapos, limonádés, parkbansétálgatós, festménynézegetős, beszélgetős, kellemes programot kínál a közönségnek. Az ősztől tavaszig tartó időszakban képzőművészeti Artists in Residence program talál otthonra a falak között, zenei mesterkurzusokat és klasszikus, jazz- és akusztikus koncertet tartanak.
A bölcskei kastély parkja – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A kastélyban azt mondják, „itt van Európa közepe”, itt, távol a világ zajától, ahol a csend értékké válik. Ezt lehet érezni akkor is, ha az ország közepén, ezeket a kis településeket látogatjuk sorban, és a szemünk kinyílik az egyszerű szépségekre, a csöndes csodákra. Nagyobb szükségünk van ezekre az élményekre ma, mint bármikor valaha.
Ajánljuk még:
„Minden megpróbáltatástól csak erősebb lettem” – Szabival, a pékkel beszélgettünk
Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk
Kovász, ami sosem fog kiszáradni – Gáll Tímeával és Gáll Leventével beszélgetünk
