Négyszögletű kerek erdő, pincehegy és atomerőmű: bevettük Tolnát!

Tolna vármegyében megéri kirándulni! Jó felkeresni ismertebb látnivalóit is, de mi most a kevésbé frekventált településeken bóklásztunk, ahol ugyancsak kincsekre bukkanhat a kalandos kedvű turista.

Dunaföldvár volt az első állomás, ami egy kedves kisváros a nagy folyó partján. Ide akár a Duna túlpartjától, sőt két keréken is érkezhetünk, hiszen a Beszédes József hídon kerékpárút vezet át az Alföldről. Az Eurovelo6, vagyis az Atlanti óceántól a Fekete tengerig vezető út a folyó bal partján fut, onnan csak egy kis kitérő Dunaföldvár, ahonnan Paks felé szintén jó minőségű kerékpárúton tekerhetünk tova. Itt járva kihagyhatatlan látnivalója a „földvár”, vagyis a Török torony. Ne számítsunk óriási látványosságra, de a maga nemében gyönyörű, kedves kis várba léphetünk a kézzel faragott, csodaszép fakapun át. A virágokkal ékes várkertből nem mindennapi panoráma tárul a szemünk elé, a várban pedig egy múzeumot láthatunk. A várkertben fafaragó múzeum, panorámás étterem üzemel, és itt található Magyar László Afrika-kutató bronz emlékműve is. Aki mélyebben szeretné megismerni a várost, rövid sétával elérheti a híd nevét adó Beszédes József szobrát – ő a reformkor folyamszabályozásának irányítója volt – és a csinos tornyú városházát. Szintén megéri felgyalogolni a Kálvária-dombra, ahonnan pazar a kilátás, de ha emelkedés helyett inkább ereszkednénk, ellátogathatunk a Rókusi pincékhez.

Továbbindulva a folyó vonalát követve dél felé Bölcske lehet a következő úti cél. Bölcske hangulatos község, a Tolnai borvidék tagja, mindenfelé táblák jelzik, merre találjuk a pincéket. Ámulatba ejtő, ahogyan a házak után egyszerre előtűnnek a szépen karbantartott, mutatós borospincék. Szinte mindig találunk olyat, amelybe betérhetünk egy ízes történetért és egy koccintásért.

A település határában két védett területet is lelünk: a Bölcskei Tátorjánost és a Bölcskei Nőszirmost. A huszonhét hektáros löszpusztarét élővilágának megőrzése kiemelten fontos, hiszen

olyan növények élnek itt, amelyek Európában máshol már nem találhatók.

Az egykori árterület különleges állatoknak is otthona, a vidra, a bölömbika és a haris egyaránt jól érzi magát errefelé,

Innen egy ugrás Paks, az „atomváros”. Egykor a római provinciát védő erődítményláncolat fontos állomása volt e helyen. Lussonium feltárása csaknem húsz éve folyik, Claudius császár uralkodásának idejéből származó leletek sokaságára bukkantak már a régészek – szerencsénkre a helyreállított romkert szabadon látogatható. Paks maga egy modern város, megér egy rövid sétát, ha szerencsénk van (hétvégén) kisvonattal is körbejárhatjuk. Feltétlenül érdemes megnézni Makovecz Imre nagyszabású alkotását, a Szentlélek templomot. Karcsú tornyai, amelyek égbetörő csúcsain a kereszt mellett a Nap és a Hold is látható, messziről hívogatnak. Az organikus építészet eme alkotása olyan különleges, hogy érdemes előre bejelentkezni a templomlátogatásra, hogy ne csak kívülről tudjuk megszemlélni, hanem bent is átélhessük a semmihez sem fogható élményt.

A halételek rajongóinak Paks egyet jelent egy jó halászlével, a borkedvelőknek pedig igazi kincs a Sárgödör tér ódon pincéivel, takaros présházaival.

Az atomerőmű hatalmas épületei messziről kivehetők, és bennük Látogatóközpont és Múzeum működik. Megismerhetjük az erőmű működését, részesei lehetünk „atomsztoriknak”. Tartanak itt fizikaórát, múzeumi tábort, előzetes bejelentkezéssel pedig az üzem életébe is bekukkanthatunk.

Paks után hátat fordítunk a Dunának, és irány Tengelic! Tengelic nem csak egy pintyféle neve – amit stiglicnek is hívunk – hanem egy apró település a tolnai dobok közt. A Felsőtengelici Benyovszky Parkerdőben érdemes egy sétát tenni, bár az utóbbi időben nem a legszebb arcát mutatja. Kicsit olyan, mintha elhanyagolták volna, itt-ott bozótoson kell átvágni, a vizes élőhelyek szomjaznak. A tanösvény elvezet a Tetvészkedő nevű erdős rész mellett, egészen a szomorú emlékű, ám takaros Benyovszky kápolnához.

 

Nagydorogon a Sipka- és kalapmúzeum, Sárszentlőrincen Lázár Ervin emlékezete és Nagyszederfája kínál megnéznivalót. A Kossuth-díjas író itt töltötte gyermekkorát, meseszimbólumai e vidéken gyökereznek. Jó erre sétálni, és közben felidézni egy-egy meserészletét. Ideképzelhetjük a Négyszögletű kerek erdőt, Mikkamakkát vagy Dömdödömmöt is.

Innen pedig már csak egy ugrás Györköny. Jó úgy tervezni, hogy innen már ne menjünk tovább, töltsük itt az éjszakát. A faluba érve még nem vesszük észre, hogy miért, de amint kiérünk a Györkönyi Pincefaluban, rögtön világos lesz minden! Mintha egy mesébe tévedtünk volna. Ugyan ez nem négyszögletű, nem is kerek erdő, de négyszögletűek a pincék, háromszögletűek a tetők és kerekek a hordók. Ráadásul akad itt olyasmi, ami talán sehol máshol: bordal-tanösvény. Igaz, hogy hivatalosan Nótafa-tanösvény névre hallgat, és azt a célt szolgálja, hogy aki végigjár rajta, a kihelyezett jópofa, időjárásálló eszközökön eljátszhatja kedvenc bordalát!

Sok pincefaluban jártam, de ez a tizenegy hektáros, dimbes-dombos vidék igazán belopta magát a szívembe. Egy délelőtt egészen enyém volt a pincehegy, nem járt arra senki. A borok aludtak a mélyben, odafent akácok bókoltak fehér fürtökkel, boldog füvek kalászai hajlongtak a szélben. A séta a legelemibb, mondta Márai, a sétának célja csupán maga a séta. Ha megöregszem, pincét akarok, ezt is ő írta, vagyis

pincék közt sétálni talán a legjobb, amit tehet az ember.

Györkönyben igaz ez, az biztos. Délutánra határtalan békesség költözött a lelkembe. Pedig még térerő is volt, és előttünk állt a veszélyes alkonyat. Előre figyelmeztettek, a pincehegy péntek délután csapdákkal teli. A gazdák egymás után látogatnak ki, kinyílnak a pinceajtók és a gyanútlan arrajárót, idegent szíves szóval invitálják egy csevejre és egy pohárkára. Rég ittam olyan szép sillert, mint itt.

Az aprónépet hordókból épült játszótér várja, kellemes szabadtéri közösségi terek, szalonnasütők és kiülők gondoskodnak arról, hogy valóban kikapcsolódhasson az ember.

Itt, a pincehegyen aludni is lehet, akár kedves panzióban, akár egy autentikus présházban. Éjjel akkora a csönd, hogy szinte hallható, ahogy a bor érik a hordókban. Vagy csak a Tolnai dombság szusszan olykor egyet, meglebbentve zöldkalászos paplanját?