Mire megszületett a terv, kiderült, hogy a szépen felfűzött látnivalók végül csak érintik a Mezőföldet, kicsit bekukkantanak Tolnába, bekanyarodnak Fejér vármegyébe is, és az élmények együtt alkotnak majd szép történetet. Az utat mégis mezők és földek vigyázzák, lágy hullámokat vetnek a gabonatáblák, integetnek az árokszéli pipacsok. Irány tehát az ország középtája, ahol a legjobb termőföldet találjuk!
Székesfehérvár után búcsút mondunk a rohanó autósztrádának, dél felé vesszük az irányt. Tácon az ókori régészeti park várja azokat, akik szívesen tekintenek be az egykori Gorsium életébe. Ez Magyarország egyik legjelentősebb római kori romkertje, a legnagyobb régészeti feltárásunk. Ha szeretnénk alaposan megismerni, akkor szánjunk bő két órát a látogatásra.
Soponyára igazán ősszel érdemes menni, amikor a vadgasztronómiai fesztivált rendezik az Ökoturisztikai központban, ugyanakkor minden évszakban csodálatos környezetben barangolhatunk itt! A kastély közelében található erdős területen szárnyasvadkert, nagyvadkert és horgásztanya is várja a látogatókat, előzetes bejelentkezéssel pedig megnézhetjük a környék gazdag élővilágát bemutató természetrajzi- és vadászati gyűjteményt.
A Mezőföld szélén felújítva, díszesen pompázik a dégi Festetics kastély. Európa legnagyobb tájképi kertje, a lenyűgöző természeti környezet és a méltóságos klasszicista épület bármikor remek célpont a botanika és a történelem kedvelőinek. A kastélyról itt írtunk bővebben:
A hazai szabadkőművesség egykori titkos központja – bejártuk a dégi Festetics-kastélyt
Újabb kastéllyal bővült a hazai kastélykínálat. A Mezőföld szélén, a Balaton és a főváros közt felújítva pompázik a dégi Festetics kastély. Európa legnagyobb tájképi kertje, a lenyűgöző természeti környezet és a méltóságos klasszicista épület bármely évszakban remek célpont a botanika és a történelem kedvelőinek.
A kanyargós úton tovább haladva egyre több vízimadár röptében gyönyörködhetünk – a rétszilasi halastavakhoz érkezünk hamarosan. Horgászoknak igazi paradicsom ez a hely! Itt forgatták a Halország című gasztronómiai sorozatot, amely hazánk szelíd vizeinek világát mutatta meg. Gondozott szabadidőközpont, barátságos étterem várja a horgászatra vagy halra éheseket, és meg is aludhatunk a tó környékén.
A rétszilasi halastó
Cece nevéről sokaknak a „mézédes dinnye” jut eszébe, hiszen itt terem az ország talán legízletesebb görögdinnyéje. Nyáron külön ünnepet szentelnek a dinnyének, az országos a rekorder tavaly is innen került ki: 21 kilót nyomott a győztes darab! Ha végigmegyünk a főutcán, lépten-nyomon zöldség-, dinnye- és pirospaprika-árusokba botlunk – ez utóbbiból érdemes feltölteni az otthoni készleteket. A Cecei Sörfőzde söreit is ajánlott megkóstolni: adalékanyag-mentes, kiváló ízű italokat készítenek.
Cecétől már csak egy kisebb ugrás Simontornya. Az egykor bőrgyáráról ismert városka ma várára tekinthet büszkeséggel. A XIII. századi alapokon nyugvó, reneszánsz hangulatú vár kalandos történetét rövid múzeumi sétán ismerhetjük meg a fellelt dokumentumok és régészeti leletek alapján. Az épület termei időszaki kiállításoknak adnak otthont, a falakon a környék településeinek nevezetességeiről láthatunk fotókat. Ha még nem teljes az útiterv, itt újabb inspirációkat gyűjthetünk!
2020-ban a városban korsóba rejtett éremleletre bukkantak.
Az 1646 darabból álló éremkincs nagyrészt ezüst érmékből áll, bár van köztük Hunyadi Mátyás és Szapolyai János veretéséből származó arany ötforintos is. Az értékes leletet bemutató tárlatban megismerhetjük a „hamis dénárok” titkait, ugyanis a pénzhamísításról bár ritkán esik szó, már az Árpád-kortól jelen volt a Magyar Királyság életében.
A vár Simontornyán
Ha már itt járunk, tegyünk egy rövid sétát a központban, nézzünk le a Sión átívelő hídról. Az egykori bőrgyár magára hagyott épületének oldalában megbújó retro pékségben a töpörtyűs sós kalácsot feltétlenül kóstolásra ajánlom, egy finom kávé mellé. Az aprónép örömére Simontornya közelében tevesimogató várja az egzotikus állatok barátait.
Lankás dombok, szőlőültetvények közt kanyargó úton érjük el a Sió és a Cinca patak ölelésében Ozorát. A település nevét legtöbben a nyári fesztivál kapcsán ismerik, ennek helyszínét érinti is az ide vezető út. Mi azért mentünk, hogy a dombon álló Pipo-várkastélyt megnézzük, de nem hagyhattuk ki a leírásokban „reneszánsz hangulatú”-nak titulált városkát. Bizony, fel lehet lelni benne a reneszánsz időkre utaló nyomokat, de ma mégis a lomis udvarok feltűnőbbek: bő tíz éve itt van közel s távol a legnagyobb használtcikk-piac. Nemcsak hétvégén van vásár, az udvarok is egytől-egyig árudák. Akad bicikliudvar, vagy 300 biciklivel, fűnyíró- és kertigépudvar, autógumiudvar. Talán nincs is olyan tárgy, amiből ne találnánk néhány darabbal. De ha már itt vagyunk, ne csak az udvarokba pillantsunk be: a hangulatos főtéren áll az egykori Ozorai Nagyvendéglő, ahol elsőként láthatta a nagyérdemű a színész Petőfi Sándort.
A település fölé magasodik Pipo várkastélya, amelynek firenzei ura a török ellen védte a környéket. Kívülről egyszerűnek tűnik az épület, de a függőhídon belépve, olyan látvány tárul elénk, mintha tényleg Firenze környékére tévedtünk volna! A növényekkel ékes belső udvar szobraival, termő citromfáival hamar elbűvöli a látogatót. Szakvezetéssel ámulatba ejtő helyiségeken vonulhatunk végig, megismerve történelmünk rejtett érdekességeit. Akár álomra is hajthatjuk fejünket a szép nevű szobákban, ha errefelé keresünk szállást.
Mi továbbálltunk, mert várt ránk még egy utolsó látnivaló: Tamási. A gyógyfürdőjéről nevezetes kis városkában Aktív park szolgálja a testmozgás örömét, innen indulnak kerékpárutak a környék településeit felfedezendő. Tapasztalt bringások figyelmét felhívnám arra is: itt van az ország egyetlen Velodrom parkja!
Tamásiban
Kellemes sétára invitál a Tamási Parkerdő, a természetkedvelőknek pedig a Dám Pont Látogatóközpont kínál kikacspolódást. Mehetünk például a Koppány folyó völgyébe a Pacsmagi Madárrezervátumhoz egy izgalmas madárlesre, vagy a Miklósvári tó mellett kanyargó sétaúton elérhető Vadasparkba, ahol hazánk legnagyobb dámvadállománya él.
Ha megéheznénk, bátran kérjünk a helybéliektől tippet, hol lehet jót enni. Mi is így tettünk, és olyan csudatitkos helyre irányítottak, ahová magunktól biztos nem találtunk volna el. Remek harapnivalókban, szívélyes vendéglátásban volt részünk, ahogyan utunk során mindenütt. Aki nem hiszi, járjon utánunk!
