Bár Meg Cabot nem lesz mindenki kedvence, hiszen sokan, főleg felnőttként nem olvasnak már lányregényeket, én mégis bátorítom a női olvasókat, hogy adjanak Cabot könyveinek egy esélyt. Harminckét éves vagyok és három gyerek édesanyja, mégis szerelmes vagyok a könyveibe. Számomra ezek a történtek olyanok, mint egy időgép. Amikor egy tizennyolc vagy akár huszonnégy éves főszereplő életéről olvasok, a gondolatairól, a mindennapi dilemmáiról, nem tudok nem visszaemlékezni a saját akkori önmagamra, akkori érzéseimre. Aki szintén át szeretné ezt élni, tartson velem!
Emlékszem a napra, amikor nyolc évvel ezelőtt egy budapesti antikvárium polcán megakadt a szemem egy köteten. Egy megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Egyszerűen tudtam, hogy azt a kék, vastag könyvet ki kell húznom a többi közül. Megvettem és hazavittem. Életem egyik legjobb könyvélményével gazdagodtam. Noha sem a könyv angol, sem a magyar címe nem sejteti azt, hogy egy hihetetlen történetet ismerhet meg az olvasó, pedig így van – Queen of babble, azaz Locsifecsi királynő.
Ez egy három könyvből álló regény, melynek főszereplője egy ellenállhatatlanul szerethető, vicces és tehetséges amerikai lány, Lizzie Nichols. Lizzie úgy érzi a kollégiumi tűzriadó során, megtalálta az igazit egy Andrew nevű brit fiú személyében. Ezért diplomaszerzés után elutazik Londonba, hogy újra találkozzon a sráccal. Ám amint földet ér a gép, azonnal világos lesz számára, hogy a dolgok nem úgy állnak, mint ahogy azt ő elképzelte. Én személy szerint néha visítva nevetek Lizzie gondolatain. Igazán egyedivé teszi főszereplőnk személyiségét a divat és vintage ruhák iránt érzett rajongása mellett a nagy szája, amire a könyv címéből következtethetünk is. Meg Cabot nagyon szemléletes képet fest le Angliáról, Franciaországról és New Yorkról ebben a regényben.
Ezzel a könyvsorozatával az írónő annyira felkeltette a kíváncsiságomat a többi műve iránt, hogy mindenféle körülményes módokon, Ebay-ről és Amazonról elkezdtem megvásárolni a többi könyvét.
A következő sorozat, amit olvastam tőle a Size 12 is not fat, magyar fordításban Átlagméret nem akadály. Ha a könyvek címadásában az írónő nem is brillírozik, ismét sikerült maradandót alkotnia Heather Wells rejtélyes eseteiről szóló öt kötetével. Heather egy magas, kicsit teltebb testalkatú lány, aki bár tini popsztár múlttal rendelkezik, egy New York-i egyetem kolijában dolgozik. Őt kereshetik a diákok minden apró vagy nem is annyira apró problémáikkal. Heather megdöbbenésére a kollégium egyik lakója meghal tisztázatlan körülmények között. Bár a lány tudja, hogy a rendőrségre kellene hagynia a rejtélyes ügy nyomozását, kíváncsisága sokkal erősebb annál, minthogy a fenekén maradjon. Egyszerűen letehetetlenek ezek a könyvek!
Ezek után Cabot a Hívószám:1-800 című írásával ejtette rabul a szívem. A tizenhat éves Jessica Mastrianinak egy esős délutánon meglehetősen megrázó élményben lesz része. Szó szerint megrázó, ugyanis belecsap egy villám, ám ezt csodával határos módon túléli. A villámcsapással egy időben Jess különleges képességre tesz szert: képes megtalálni eltűnt személyeket. Persze erre az FBI is hamar felfigyel. Ebből a történetből is készült tévésorozat. Bár szerintem a könyvek mindig jobbak, mint a megfilmesített változatuk, és ez ezúttal sincs másképp.
Következő olvasmányom az Airhead trilógia volt. Ha egy ideillő szófordulattal szeretnék élni: az agyam majd’ eldobtam tőle. A történet középpontjában ismét egy középiskolás lány, Emerson Watts, áll, aki súlyos és mondhatni végzetes balesetet szenved. Mikor a kórházban felébred, azonnal érzi, hogy valami nincs rendben. Nem tudom hibáztatni. Ki ne lepődne meg, ha valaki más testében térne magához? Nem is akárki testében… Számomra annyira izgalmas volt ez a történet is, hogy három kisgyerekes édesanyaként, extra fáradtan is napokon át hajnalig olvastam, amíg a végére nem értem.
Ha választanom kellene – bár nehéz –, akkor azt mondanám, hogy a Jinx című könyv a kedvencem Meg Cabottól. Jean Honeychurch mérhetetlen balszerencséje elől menekül kis szülővárosából New Yorkba, rokonaihoz. Bár nehéz szívvel hagyja hátra családját és a gimijét, tudja, nincs más választása. Ha valaki eddig nem hitt a boszorkányok létezésében, ezután a történet után szerintem fog. Szeretek újraolvasni könyveket és a Jinx annyira élvezetes volt számomra, hogy már hat alkalommal olvastam újra és magamat ismerve még rengetegszer fogom. Megunhatatlan.
Az All American girl-ben egy egyszerű lány, átlagos életét hirtelen egy nem várt esemény rázza fel. Sam Madison egyik délután úgy érzi, képtelen részt venni azon a rajzszakkörön, ahová a szülei beíratták akarata ellenére. Nem is sejti, hogy portrérajzolgatás helyett meg fogja menteni valaki életét. A szóban forgó személy, aki ellen egy ámokfutó merényletet készül elkövetni, nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke! Sam szürke kisegérből egy csapásra Amerika legnépszerűbb lányává válik. Vajon hogyan sikerül Samnek megbirkóznia a hirtelen rázúduló hírnévvel? Én különösen szeretem ezt a történetet, mert Washington D.C.-ben játszódik, ahol 2011-ben sok időt töltöttem és mindig megdobban a szívem, ha olyan utcán játszódik egy részlet, amit ismerek.
Minden korosztálynak ajánlani tudom Meg Cabot könyveit. Rengeteget olvastam már sok más írótól is, de Cabot stílusa és történetei különlegesek, ráadásul elmondhatatlanul viccesek és telis-tele vannak szerelemmel. Szinte minden könyve után azt kívánom, bárcsak valós személy volna a főszereplő. Annyira szeretném megismerni, beszélgetni, együtt nevetni vele. Szerintem ilyen egy jó könyv, aminek a szereplőit úgy megszeretjük, hogy szinte családtagnak érezzük őket és amikor vége a történetnek, ott van az a furcsa űr a szívünkben. Engem ez az űr vesz rá, hogy újra és újra Meg Cabot könyvet vegyek a kezembe „komoly”, felnőtt nő létemre. Akkor is, ha tudom, hogy nem ez a magasirodalom csúcsa. Egy-egy nehéz nap után igenis jó érzés bekuckózni és olvasni egy világról, amiben könnyedség és vidámság vagy éppen szinte kibírhatatlan izgalom van.
Ajánljuk még: