Jól tudjuk, hogy a szépség belülről fakad, még egy város esetében is, ezért ne csak nézzük, hanem ismerjük meg alaposan. Ebben segítségünkre lehetnek például a szervezett városi séták, amelyeken nem csak azt tudjuk meg egy épületről, hogy ki, mikor, miért és milyen stílusban építette. Bekukkanthatunk a kapuk, ablakok mögé, színes történeteket tudhatunk meg egy-egy ott lakó életéről. Nagyon szeretem az ilyen sétákat, és könnyen bele tudom képzelni magam az adott kor Budapestjébe.
Ezektől a történetektől lesz a város nem csak házak, falak és utcák rengetegének összessége, hanem élő és szeretnivaló hely, ahol jó lenni, ahová jó mindig visszatérni.
Kordos Szabolcs is a város szerelmese, Budapest titkait keresi évek óta a házak között. Szakértők, interjúalanyok, egykori és mostani lakók, leszármazottak, örökösök segítségével hozza el könyveiben a budapestiek igaz történeteit mindazoknak, akiket mélyebben érdekel egy főváros legendás története.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Az Egy város legújabb titkai könyv néhány hete látott napvilágot.
Benne harminckét épület harminckét élettörténetével.
Amint megláttam, mentem beleszerettem, tudtam, hogy a következő néhány estére már megvan a program – és azután pedig nyakamba kell vennem a várost, hogy a saját szememmel is lássam mindazt, aminek a históriájába beavatott a szerző, Kordos Szabolcs. Máris megismerhetjük a könyvbemutatónak is helyt adó Haris Park fordulatos történetét, vagyis azt, hogyan lett az egykori Budapest Polgári Lövészegyesület puskaropogástól hangos udvarából varázslatos, mesebeli kastély és park.
Haris Park – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Táncolt itt Erzsébet királyné, volt itt indiai álomesküvő
és szemet vetett az épületre egyszer Fenyő János is. Ma pedig csodás eseményeknek ad otthont a rezidencia, puskák helyett pezsgők pukkannak a bálteremben, ahol jó ideig ejtőernyőket tároltak.
Belelapozva a műbe, egészen meglepő csemegéken akad meg a figyelmes szem, mint például a XI. kerületi Tóváros lakópark alatt talált elfeledett falu.
Kána, a középkori falu 800 évvel ezelőtt állt a luxus lakónegyed helyén,
és nyomaira az építkezés során bukkantak rá. A Budapesti Történeti Múzeum régészei addig csak oklevelek említéseiből tudtak a falu létezéséről, és valóságos csoda volt, hogy előkerültek az egykori település maradványai. Terei György régész Kána lakóit, életüket és a legtündéribb kánai lelet történetét is feltárta Kordos Szabolcsnak.
Fotó: Huszár Dávid
Olvashatunk egy olyan emberről, aki megváltoztatta a város képét, egy kései interjút a Westend, a Teve utcai rendőrpalota és az első luxusszállodák építészével, Finta Józseffel. Az élet kifürkészhetetlen útjai úgy rendezték, hogy a legendás építésszel ez a beszélgetés volt az egyik utolsó. Az építész a mai főváros megosztó, de mindenképpen meghatározó alakja volt, műveit ma is nap mint nap látjuk, használjuk. Finta Józsefnek számos munkája közül a kedvence a City Irodaház volt, amelynek homlokzatán már sokszor megakadt a szemem. Érdekes összekötése az Andrássy útnak, a nagyvonalú sugárútnak a szűk József Attila utcával. Lezárja, és egyben kibontja a teret, rálátást ad a Szent István bazilika kupolájának. Az interjúból a városi építészet kulisszatitkaiba kukkanthatunk be egy gazdag életúton és jól ismert épületeken keresztül.
Halmos Monika és Kardos Szabolcs a könyvbemutatón – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A történetek közt tallózva megtudhatjuk, miért ugrott a Dunába Ernst Lajos, a megszállott műgyűjtő és igazi zseni, akinek a Nagymező utcában ma is áll palotája. Melyik az a hely, amit Ady Endre magáénak mondhatott, melyik Rákóczi úti bérházban működött a net és a rádió őse. Szinte hihetetlen, hogy
a Gellért szálló ajtajától hidroplán vitte Bécsbe az utasokat,
de az már nem annyira, hogy Bandi gróf vállalkozás hamar csődbe is ment. Olvashatunk egy keserédes történetet egy szupertitkos, földalatti óvóhelyről, amit az az ember mesél el, aki ott, a föld alatt, a légitámadások alatt született. Találunk csemegéket Honthy Hanna életéről, Jókai szerelmi fészkéről, Üllői úti kicsi gyógyszertár titkairól, arisztokraták és egyszerű polgárok említésre méltó mindennapjairól.
A Gregersen Palota – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A városban járva Szabolcs felfigyelt egy Lónyay utcai ház faláról néző emléktáblára, és így lehettem és is részese a könyv megszületésének. Az épület, az egykori Gregersen palota, ahol egy ideig a norvég nagykövetség is működött, szinte észrevétlenül bújik meg a Ferencvárosban.
Gregersen Gudbrand, a norvég ácsmester nélkül sem lenne ma Budapest és Magyarország olyan, mint amilyennek ismerjük.
Az Operaház, a Keleti pályaudvar, a Szépművészeti Múzeum, számtalan középület és hidak garmadája viseli magán a Gregersen építővállalat keze nyomát.
A Gregersen Palota bálterme – Fotó: Huszár Dávid
A világhálón Szabolcs hamar rábukkant családtörténeti cikkeimre, így estékbe nyúlóan beszélgettünk. Közbenjárásával kinyílt a Lónyay utcai palota kapuja, amin még soha nem sikerült bejutnom! Hatalmas élmény volt az a délelőtt, amikor Huszár Dáviddal, a könyv fotósával együtt végigjárhattuk a patinás épület egy részét. Ma irodaházként működik, sok mindent átalakítottak rajta, de alapjaiban viseli azt a letisztult, egyszerű eleganciát, amit elképzeltem a családi történetek alapján. A bálterem fehérre meszelt falai kiemelik a mennyezeten meghagyott Lotz Károly freskókat. Gregersen Gudbrand születésének 200 évfordulóján ott ülhettem a szalonban, ahol a bútorok ugyan más tulajdonát képezték, de a vörösfenyő falburkolat még őrzi a norvég lélek rezdüléseit.
Egy merész magyar: szépapám, Gregersen, aki norvég ácsmesterből lett Magyarországot építő nemes
„Aki az Úr kegyéből jómódban éli mindennapjait, kötelessége segíteni a rászorulókat”– sose felejtsd el ezt a mondatot, jelentette ki rendre nagyanyám. „Az öreg Gregersen, a te szépapád hitvallása volt ez, élete minden mozzanata ezt példázta.” Egyszerre volt ő norvég paraszt, magyar nemes és mai szóval élve: multinacionális nagyvállalkozó. '48-as szabadságharcos volt, akit aztán Ferenc József mégis kitüntetett. Szakértelme alapján épült számos vasútvonal, hidak és alagutak, a Millennium Háza, tőzegmocsárra a Keleti Pályaudvar. Ma már rakpart viseli a nevét, büszke lehet rá egész Magyarország!
Örömmel meséltem el azokat a történeteket, amelyeket nagyanyámtól hallottam, majd lejegyeztem, hogy megmaradjanak az utókornak. Most ezek is gazdagítják Budapest és Ferencváros regényes történetét. Mert a Gregersen-história tényleg az, és folyamatosan tovább pereg a történet fonala. Így lesz egy messzi földön született, egyszerű parasztfiú életleírásából családtörténet, abból pedig a magyar főváros újabb legendája.
Kardos Szabolcs könyvei – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Kordos Szabolcs ezekkel a szavakkal ajánlja könyvét az olvasóknak: „Remélem, hogy a könyv elolvasása után az olvasó is más fényben látja majd az addig jól ismertnek hitt utcákat, tereket, épületeket, és úgy indul el sétájára, mint Indiana Jones az expedícióira: tudáséhséggel és a meghódítás szándékával. Örülnék, ha a várost kevésbé ismerőknek a kötet kedvet adna ahhoz, hogy új szemüvegen keresztül fedezzék fel Budapestet.”
Nyitókép: A Gregersen Palota mennyezeti freskója – Fotó: Huszár Dávid
