5 kihagyhatatlan magyar történelmi film a hosszú hétvégére

1. István, a király (1984)

Koltay Gábornak a legendás rockoperából készült filmje természetesen a lista első helyére kívánkozik. A történet szerint Géza fejedelem halála után István (Pelsőczy László) és Koppány (Vikidál Gyula) között kiéleződik a konfliktus, és bár István kezdetben nem akar harcolni, az édesanyja meggyőzi róla; ebben a helyzetben nincsen más választása. Igaz ugyan, hogy a Bródy-Szörényi párosnak talán nem ez a legjobban sikerült rockoperája, mégis hatalmasat ütött a bemutató (főképpen annak ideje okán), a benne elhangzó dalok pedig azóta olyan klasszikusokká váltak, amiken nem fog az idő. Koltay tulajdonképpen nem tett hozzá sokat a színházi előadáshoz, de képes volt úgy megőrizni annak hangulatát, hogy a mai napig borsózhat a hátunk, amikor nézzük.

2. Egri csillagok (1968)

Várkonyi Zoltán olyan lehetőséget kapott a sorstól, amiről sok rendező legfeljebb csak álmodozhatott a szocalizmusban: szinte hollywoodi léptékű filmet rendezhetett, addig nem látott költségvetésből. Ez a nagylelkűség az állam részéről nemcsak arról szólt, hogy megadták Gárdonyi művének a tiszteletet, hanem annál többről is: egy olyan, a magyarság összetartozásérzését erősítő, látványos szuperprodukció megalkotására törekedtek, ami minden korosztályt képes megszólítani. A művet aztán a korabeli kritikusok is inkább tekintették egy ambiciózus történelmi képeskönyvnek, mint valóban megrendítő hőseposznak. De kit érdekel ez ma már, amikor nosztalgiával, gyerekként izgulva nézhetjük újra a grandiózus csatajeleneteket és olyan zseniket láthatunk munka közben, mint Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc vagy Ruttkai Éva? Egy hosszú hétvégén, ebéd után még mindig ideális választás. Ha belealszunk, az sem baj, láttuk már annyiszor, hogy ne veszítsük el a fonalat.

3. 80 huszár (1978)

Jövő hónapban lesz egy éve, hogy Sára Sándor nincs köztünk, ezért kicsit rá is emlékezve vegyük elő az egyik legszebben fényképezett magyar történelmi filmet, ami egy '48-as huszárszázad, a Lenkey-huszárok történetét mutatja be. A sztori szerint a Lengyelországban állomásozó csapat a magyarországi eseményekről értesülve komoly dilemmával szembesül: el kell dönteniük, hogy engedelmesen az állomáshelyükön maradjanak-e, vagy elinduljanak a haza megsegítésére. Az utóbbi mellett döntenek, és ezzel elindul a hajsza, hegyen-völgyön, hóban és fagyban, nyomukban a császári seregekkel...

4. Szegénylegények (1966)

A '48-as szabadságharc kezdeteiről ugorjunk az azt követő időszakra. Jancsó Miklós filmjében Ráday Gedeon kormánybiztos azt a feladatot kapja, hogy befogja a negyvennyolcas betyárokat, és a cél elérése érdekében egyáltalán nem válogat az eszközökben. A szegénylegényeket egy alföldi börtönbe, a „Sáncba” gyűjtik össze, ahol kegyetlen pszichológiai eszközökkel igyekeznek elérni, hogy elárulják egymást. A letisztult díszletekkel, hosszú beállításaival (a „Jancsó-snittekkel”) a Szegénylegények stílusteremtővé vált – de távolról sem csak a forma miatt érdemes megnézni.

5. Az ötödik pecsét (1976)

1944, Budapest. Kisemberek beszélgetnek egy kocsmában arról, amiről a kisemberek szoktak: hogyan készül a jó borjúszegy, ki mit tud az ismerőseikről – és aztán arról, újjászületve kegyetlen zsarnokok lennének-e, akik nincsenek tudatában saját embertelenségüknek, vagy nyomorult rabszolgák, akik szenvedéssel teli, de tisztességes életet élnek. Ebben a pillanatban még eszükbe sem jut, hogy erre az elméleti kérdésre nemsokára éles helyzetben is válaszolniuk kell... Bár Fábri filmjei közül talán több rajongója van a Hannibál tanár úrnak, a Körhintának, az Isten hozta őrnagy úr!-nak, esetleg a Pál utcai fiúknak, de a rendezésen túl Sánta Ferenc története, Illés György képei, Latinovits, Márkus László és Őze Lajos alakításai miatt nekem ez talán minden idők legjobb magyar filmje (és nem csak a történelmi kategóriából).