Feltámad a művészvilág, és mi az első sorból nézhetjük ezt végig

Kult

Feltámad a művészvilág, és mi az első sorból nézhetjük ezt végig

Vannak megmagyarázhatatlan pillanatok az ember életében, mikor minden racionalitásra rácáfolva a zsigereiben dönt. Ezek a döntések pedig, mondjon bárki bármit is, jó helyekre vezetnek. 

Szabadúszó operaénekesként tavaly Münchenbe utaztam egy munka miatt. Egész nap próbáltam, délutánra pedig semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy végre hagyjanak enni, aztán pihenhessek kicsit. Mikor elszabadultam a próbáról, az étterem felé vettem az irányt, de egy plakát, jobban mondva a világhírű magyar karmester, Fischer Ádám neve a Bayerische Staatsoper falán megállított. Egy pillanat alatt eldöntöttem, hogy evés helyett a kultúrát választom, és bár a döntéssel magamat is megleptem, egyszerűen tudtam: ezt az előadást látnom kell.

Nehezítő tényező volt, hogy az előadás három perc múlva kezdődött, a jegyek pedig hónapokkal előtte elkeltek. Gyors telefonálgatásba és üzengetésbe kezdtem; az érintett ismerősöket próbáltam rábírni, hogy valahogy juttassanak be – három perccel a függönybontás előtt. Éppen a telefonomon pötyögtem, amikor beleestem egy idegen férfi karjaiba, aki rámnézett és köszönés nélkül megkérdezte: „megveszed a jegyem?”. Megvettem.

Sosem néztem úgy előadást, hogy ne tudtam volna előre, hogy kik állnak majd a színpadon, itt viszont a nagy rohanásban nem volt időm utánanézni a szereposztásnak. Az élményeket éppen ezért gyermeki kíváncsisággal fogadtam, félig fel sem fogva, hogy sikerült az, amit néhány perccel előtte a fejembe vettem. A nagy döbbenet azonban még hátra volt, ez az egész történet ugyanis akkor lett igazán érdekes, amikor megértettem, miért kell ott lennem:

a sors is úgy akarta, hogy lássam, miképpen működik élőben az évek óta figyelt idolom.

Otello első színrelépésekor azonnal felkaptam a fejemet: akkora energiával jelent meg egy férfi a színpadon, hogy képtelenség volt nem rá figyelni, pedig egy hang sem hagyta el (még) a torkát. Mégis, tartásából, mozgásából, az egész aurájából a félhomályba burkolózó színpadon keresztül is egyértelművé vált, hogy ő nem lehet más, mint Jonas Kaufmann.

A darabot extázisban ültem végig. Hihetetlen volt, ahogyan Kaufmann mindenestől tökéletesen, hangban, színészi játékban, karakterformálásban is jeleskedve, bámulatos energiaszinten végigvitte az előadást. Megbizonyosodtam arról, amit előtte is feltételeztem: ő ténylegesen korunk egyik kiemelkedő tudású, többfunkciós operaénekese, ráadásul még 10/10-es pasi is. A zenészvilágban kerengő anekdoták szerint egy tisztaszívű, segítőkész ember, egy igazi modernkori gentleman, emellett ízig-vérig profi zenész, aki nagy repertoárral rendelkezik és otthonosan érzi magát az operák, az operettek és a klasszikus dalok világában is.

Idén folytatom a tavaly megkezdett élménysort:

augusztus 19-én, most már itthon lesem meg Kaufmannt az Operaház Eiffel Műhelyházában tartott koncertjén. Több szempontból is izgalmas estének ígérkezik, a vírus után most „nyit újra” az Opera, ha új keretek között is: szabadtéri koncertre készül a csapat a már teljesen felújított Műhelyház parkjában.

Természetesen a vendégek mellett a kollégák számára is jelentős rendezvény ez, ugyanis sokan hónapok óta némák, az elmaradt koncertek nyomát pedig csak egy-egy nagyszabású, nagyközönséget vonzó éneklés mossa el a legjobban.A művészek számára sem volt könnyű az elmúlt időszak, és bár mindenkit másképp állított nehézségek elé a világjárvány, most egy pillanatra esélyt kaptunk megállni, örülni egy kicsit.

Örülhetünk egymásnak, az újrakezdésnek, a lehetőségnek, hogy együtt lehetünk. Örülhetünk annak, hogy vannak olyan dolgok, amik összekötnek bennünket, vannak közös értékek, amik a legsötétebb idők alatt, és azok után is közös nyelvet biztosítanak. Örülhetünk, hogy létezik a művészet, és mi újra felfedezhetjük, milyen nagyon jó dolog a zene.

(Nyitókép: Gregor Hohenberg – Sony Classical Entertainment)

 

Ajánljuk még:

„FELESLEGES BEOSZTANOM AZ IDŐM, MERT NEM ÉN TESZEM, HANEM A JÓISTEN” – INTERJÚ TRILL ZSOLTTAL
KÓRUS NÉLKÜL NEM ÉLET AZ ÉLET: ÍGY LETTEM ÉNEKFÜGGŐ
ÍGY MŰKÖDNEK AZ ŐSI, GYÓGYSZERMENTES NYUGTATÓK: SERCEGŐ TÁBORTŰZ, ERDŐHANG ÉS ESŐKOPOGÁS...

 
X
Már követem az oldalt