Nem szóbeszéd, létező növény: Mindent a pletykáról, az egyik legnépszerűbb és leghálásabb szobanövényről

Kert

Nem szóbeszéd, létező növény: Mindent a pletykáról, az egyik legnépszerűbb és leghálásabb szobanövényről

Hallottad, mi történt a szomszédban? Hát nem tudod? Az a hír járja, hogy pletyka szegte lábát a Boris kertjében. Hogy milyen? Gyorsan terjedő. Egész érdekes részletei vannak, de télen ne keresd, mert a hideget nem igazán bírja, ilyenkor csak a szobában hallhatsz róla! Hogy minden csoda három napig tart? Az lehet. De a pletyka biztosan tovább, mert igencsak strapabíró egy fajta…

Hogy hogyan lehet lelke egy szóbeszédnek? Úgy, hogy nem szóbeszéd. Nem bizony! A pletyka ugyanis egy széles körben elterjedt, igencsak kedvelt szobanövényünk, a legkönnyebben nevelhető, kaspós művészi alkotás: a Tradescantia. A világon fellelhető  számtalan különféle fajának megannyi ismert neve van, csak pár a legizgalmasabbakból: pókliliom, bölcsőliliom, osztriganövény vagy „wandering dude”, amit talán vándorló srácként vagy vándorló haverként fordíthatnánk.

A pletyka Dél-Amerikából került Európába a 17. század környékén, és a skandinávok voltak azok, akik először bevitték meleg otthonaikba. A növény ugyanis fény- és viszonylag hőigényes (bár manapság már több fagytűrő fajtát is ismerünk). Apró virágai csak akkor jelennek meg, ha a növény elegendő fényhez jut, és hazánkban szinte lehetetlen szabadban átteleltetni. Ha nyáron szeretnénk a szabadban nevelni, akkor fokozatosan szoktassuk hozzá az erős napfényhez, eleinte mindig árnyékos helyre rakjuk.

Szobában érdemes egy nagy ablak közelében elhelyeznünk, mert bár az alapfaj elviseli az árnyékot, hajtásai megnyúlnak, és nem fejlődik jól a növény.  A tarka levelű fajták pedig még ennél is fényigényesebbek. A pletykafélék galériájának megtekintéséhez kattints a képre! 

 

A pletyka közepes vízigényű. Meghálálja a rendszeres öntözést, de a pangóvizet kerüljük! Szerencsénkre toleráns a gondozási hibákkal szemben, elviseli a szárazságot és a túlöntözést is, de azért jobb, ha ezeket kerüljük.

Vannak olyan fajtái, amelyek felérnek egy művészi alkotással is.

ilyen a Tradescantia fluminensis „Tricolor”, amelynek sokszínű levelei a szoba díszei lehetnek, vagy a sárgás-tarka leveleiről híres Tradescantia fluminensis „Variegata” is. Az első Tradescantia pallidát, azaz bíborpletykát 1907-ben Edward Palmer, a kor vezető botanikusa gyűjtötte be Tamaulipas-ban, Mexikóban, és pusztán látványos megjelenésüknek köszönhetően terjedtek el dísznövényként szerte a világon.

És ne feledkezzünk meg a Tradescantia albifloráról, azaz a fehérpletykáról. Régi ismerős. Nagyon régi szobanövényünk, ami ma már sajnos ritkábban található meg a kertészeti áruházakban, de talán van olyan ismerősünk, akitől be tudunk szerezni dugványnak való hajtást. A fehérpletyka gyors növekedésű növény. A természetben szorosan a talajhoz simulva nő, és gyökereivel rögzíti magát. Cserépben tartva lefelé csüng, és akár 2-3 méter hosszúra is megnő.

Leginkább a fehér csíkos „Albovittata” fajtával találkozhatunk, vagy a rózsaszín-tarka változatok valamelyikével. Nem kimondottan tápanyagigényes növény; ha tavasztól őszig kéthetente kap tápoldatot, az pozitívan befolyásolhatja a fejlődését. 

És egy igazi különlegesség, a csónakpletyka, azaz a Tradescantia navicularis. Pozsgás levelei sűrűn helyezkednek el, és kis papírhajókra emlékeztetnek. Viszonylag zömök megjelenésű növény, de virágai hosszabb szárakon emelkednek a magasba. Levelei vöröses árnyalatban tündökölnek, ha sok napfény éri őket. Érdemes jó vízáteresztő képességű talajba ültetnünk, és mértékkel öntöznünk.

Egyedien bokros növekedésű pletyka a Tradescantia geniculata, vagyis a törékeny pletyka, ami jól mutat ámpolnában vagy bármilyen emelvényre helyezve.

A személyes kedvencem a Mózes-kosárka, azaz a Tradescantia spathacea. A legtöbb pletykával ellentétben szárai igencsak rövidek, ha elegendő fény éri, akkor levélrózsát alkot. Hosszú, lándzsás leveleinek a fonákja bíborszínű. Virágai a levelek tövében jelennek meg, és két lepellevél veszi őket körül. Ez a furcsa, csónakszerű képlet később a magokat is védi. Innen ered a növény „Mózes-kosárka” elnevezése is. Könnyen nevelhető, kezdőknek is sok sikerélményt nyújtó növény, és egyre népszerűbbek tarka levelű változatai is.

Több beszámolóban is olvashatjuk, hogy a leveleiből és szárából származó nedv enyhén mérgező, mert emberek és kutyák esetében is bőrirritációt és bőrpírt okozott, ezért a biztonság kedvéért érdemes a gyerekektől és háziállatoktól megfelelő távolságban tartani. Lakásban a pókatka, a kertben a pajzstetű hajlamos megfertőzni, de a bíbortetű is nagyon gyakori problémát jelent. Hobbikertészek szerint a miatyánkcserje olajával hatásosan védekezhetünk ellenük.

Pár évvel ezelőtt bejárta a világsajtót annak az idős úrnak a története, aki 1960-ban egy hatalmas üvegbe Tradescantia-palántát ültetett el, és ebben az üvegben nevelte évtizedeken át, mindösszesen két öntözéssel. Nem, nem elírás: állítása szerint az ültetéskor fél liter vizet öntött a magokra, bezárta az üveget, legközelebb pedig 1972-ben nyitotta ki, hogy újabb fél literrel megöntözze őket, és azóta is zárva tartja különleges pletykafloráriumát.

Hogy mennyire igaz a nagy-britanniai David Latrimer története, azt nem tudom megmondani, mindenesetre, ha valóban így van, akkor a pletyka még sokáig velünk marad. A növény és a szóbeszéd is. Előbbit gondozzuk, utóbbit lehetőség szerint kerüljük!

Ha pedig további tippeket szeretnél, tudj meg többet a ciklámen és az orchidea helyes gondozásáról!

Forrás: itt

Képek forrásai:
Mokkie, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
Forest & Kim Starr, CC BY 3.0, via Wikimedia Commons
LucaLuca, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
LucaLuca, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
C T Johansson, CC BY 3.0, via Wikimedia Commons

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X