A téli vendégek megfigyelését ráadásul az is könnyíti, hogy ilyenkor a madarak gyakran nagyobb csapatokba tömörülve élik mindennapjaikat. Az ilyen életmódnak nemcsak az az előnye, hogy így könnyebben fel tudják fedezni a táplálékot, de a ragadozók is nehezebben tudnak egy-egy madarat kiragadni a tömegből, így az egyének nagyobb biztonságban vannak.
Északi területek fenyveseinek lakója a keresztcsőrű, amely nevét a jellegzetesen keresztben álló csőréről kapta. A különös csőrszerkezet a tobozpikkelyek szétfeszítésére szolgál, amelyek közül így ki tudja szedegetni az egyébként elérhetetlen magokat. A vöröses színű hímekkel és olajzöld tojóikkal idehaza is főleg fenyvesekben találkozhatunk.
A szintén fenyveseket kedvelő csonttollúak nevüket másodrendű evezőtollaikról kapták, melyek megnyúlt tollgerince élénkpiros lemezkét alkot. A madárnak ráadásul ezenkívül további speciális tollai is vannak: orrnyílásait a hideg ellen a csőr tövénél kinövő selymes tollak védik, míg fejét mozgatható tollbóbita díszíti. Ezek a rendkívül szép madarak főleg különféle bogyókkal (csipkebogyó, ostorfa stb.) és az esetleg előkerülő rovarokkal táplálkoznak.
A pirosas-rózsaszínes tollazatú süvöltők különös díszként ékesítik a téli erdő fáit. Tömzsi testalkata, rövid, lekerekített csőre jellegzetes formát kölcsönöz ennek az elvétve hazánkban is költő, főleg fák és lágyszárú növények magvait, rügyeit és bogyókat kedvelő madárfajnak. Fekete-vörös-szürke tollazatának köszönhetően fotóját, műanyag utánzatát számos helyen használják a karácsonyi díszítéseken.
A madárgaléria megtekintéséhez kattints a képre!
A fenyőrigókat különös megjelenésük helyett inkább a hatalmas csapatokban való mozgása teszi feltűnővé. Az akár több százas tömegben mozgó rigóféle mellkasa vöröses, pettyezett, repülés közben jellegzetes torokhangjukat szinte folyamatosan hallatva tájékoztatják egymást az esetlegesen felfedezett veszélyforrásokról.
A fenyőpinty a kisebb termetű, de szintén dekoratív téli vendégek közé tartozik. A rozsdavörös mellkasú, barnás-fehéres-feketés színezetű kismadár gyakori vendége lehet a magokkal feltöltött téli etetőknek!
Bár nem téli vendég, végezetül mégis essen szó a nálunk egyre nagyobb számban áttelelő gólyákról is! Az éghajlat változásának következtében egyre ritkábbak a kemény és hosszú telek, aminek következtében a kockázatos és komoly erőpróbát jelentő vonulás helyett egyre több gólya választja a szerény étrendű, más oldalról mégis biztonságosabbnak tűnő helyben maradást. Ha az itt maradó egyedek túlélik az első telet, akkor nagy eséllyel a későbbiekben is így fognak dönteni, amikor már ráadásul kipróbált túlélési gyakorlattal is rendelkeznek majd.
Nagyon fontos elfogadnunk, hogy ez az áttelelési próbálkozás egy természetes alkalmazkodási kísérlet, amibe nem szerencsés emberi oldalról beavatkozni. Ha az adott faj önmagától nem képes alkalmazkodni a megváltozó körülményekhez, úgy akár egyetlen nap alatt is több ezer kilométerrel délebbre repülhet. Az emberi beavatkozás az alkalmazkodás hamis illúzióját keltheti, amely faramuci módon egy hirtelen időjárás-változás esetén akár az egyedek elpusztulásához is vezethet.
Ha elkészítenéd saját madáretetődet, így csináld, vagy akár így! Ha pedig feltöltenéd finomsággal, ez kerüljön bele!
Képek forrása:
Keresztcsőrű: Elaine R. Wilson, www.naturespicsonline.com, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
Csonttollú: Randen Pederson, CC BY-SA 2.0, via Wikimedia Commons,
Süvöltő: © Francis C. Franklin / CC-BY-SA-3.0, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
Fenyőrigó: Grzegorz Gołębiowski, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
Fenyőpinty: mmlolek, CC BY 2.0, via Wikimedia Commons
Gólya: Regasterios, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
.jpg){kind=link}
