Vajtömb, madárpogácsa, madárkarácsonyfa – téli madáretetés okosan

Reneszánszát éli a kertek és zöld területek élővilágának felvirágoztatása, amelynek egyik legsikeresebb úttörője énekesmadaraink téli etetése, gondozása, figyelemmel kísérése. A madarak látványa, közeli megfigyelhetősége rendkívüli élményt jelent gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, és ez a természeti környezet megóvására is ösztönöz bennünket.

Arra biztatok hát mindenkit, hogy építse be a madarakról való gondoskodás kreatív formáit a téli hagyományokba. A madarak látványa, hangjuk csengése garantáltan feltölti a zord mindennapokat, nem utolsósorban pedig megmutatja gyermekeinknek, hogy mennyire fontos a törődés és egymás segítése.

Alapanyagok

A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók, amelyeket együtt érdemes alkalmazni. Így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt az etetők minden madarának (ez akár ötven madárfajt is jelenthet) minden igényét ki tudjuk elégíteni. Nincs szükség olyan eleségekkel kísérletezni, melyek drágák, feleslegesek, nagy mennyiségben nem alkalmazhatók (például lisztkukac), vagy különböző okokból veszélyesek (például csontkukac), egészségtelenek, vagy alacsony tápértékű ballasztot jelentenek (például a kenyér), illetve beszennyezik a tollazatot (például étolajba áztatott kenyérmorzsa). Ezeket semmiképpen se adjuk madarainknak, mert nagy károkat okozhatunk vele!

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú, fekete napraforgó.

Érdemes apró szemű magvakat is kevernünk bele, mint például a köles vagy a muhar. A legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, takarmányboltokban kapható pintyeknek és hullámos papagájoknak való magkeveréket vásárolunk. A napraforgó és a köles mellett a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia is megfelelő téli madáreleség lehet, de ezek az olajos magvak jóval drágábbak a napraforgónál, ezért inkább kiegészítőként alkalmazhatók az etetőkön.

Az olajos magvakhoz hasonlóan potenciális téli etetőanyag az állati zsiradék is: a kacsa-, liba- és sertésháj, a sertés zsírszalonna, a faggyú, de akár a lágysajt- vagy vajtégla is. Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, a legolcsóbb almával és a településeken könnyen gyűjthető bogyókkal is etethetünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk vagy akasszuk a bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány almát a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek.

Kreatív és hasznos megoldások a vajtömbtől a madárpogácsáig

A legegyszerűbb megoldás a zsiradék pótlására a faggyú- vagy vajtömbök kihelyezése. Forgathatjuk őket madáreleségbe, kitehetjük a fa ágai közé vagy az erősebb ágakra szúrva, esetleg odatapasztva is. A szobahőmérsékleten gyurmaszerűen alakítható hájat műanyag terményhálóban vagy valamilyen egyéb rácsos megoldással érdemes kihelyezni. Az állati zsiradék nemcsak magas energiatartalma, de állaga miatt is fontos téli madáreleség. Az olyan gyengébb csőrű, kistestű rovarevő fajoknak, mint az ökörszem, vörösbegy vagy az áttelelő házi rozsdafarkú, barátposzáta – melyek nem tudják megtörni a magokat – a zsiradék (és az alma) a legfontosabb táplálék lehet.

Madársüti készítéséhez fogjunk egy sütőformát. Lehet szilikon, de akár egy pogácsaszaggató is megteszi – ebben az esetben érdemes sütőpapírt tennünk alá, és figyeljünk oda a massza kiöntésekor, hogy ne legyen túl folyós a zsiradék, mert akkor alul kifolyik. A zsiradékot a magvakkal olvasszuk fel tűz felett, majd öntsük a formába. Érdemes egy darab szívószálat állítanunk a közepébe, hogy a keletkező lyukon keresztül be tudjunk fűzni egy szalagot, ez fog segíteni abban, hogy az ágra tudjuk ragasztani.

Amikor kihűlt a massza, és megdermedt a sütink, kivehetjük a formából, és felakaszthatjuk a megfelelő helyre. Érdemes olyan ágra tennünk, ami jól látható a lakás ablakából, így hosszú időn keresztül figyelhetjük a szebbnél szebb odaérkező madarakat.

Gyümölcsös madárpogácsa készítéséhez készítsük elő a hozzávalókat: faggyú vagy vaj, sózatlan és pörköletlen olajos magvak és gabonaszemek (például len, napraforgó, köles, mogyoró, muhar vagy dió), mazsola, bodza, kökény vagy csipkebogyó, esetleg alma. A zsiradékot alacsony hőfokon olvasszuk meg egy edényben, és keverjük bele a magokat és bogyókat A keveréket tegyük egy kis időre hűtőbe, hogy megszilárduljon! Ezalatt béleljünk ki egy sütőlemezt sütőpapírral, és helyezzük rá a kiszúróformákat.

Amikor a hűtőben már alvadt viasz állagúra keményedett a massza, vegyük ki, és gyorsan nyomkodjuk egy kanál segítségével a formákba. Mindegyik formába helyezzünk egy-egy szívószáldarabkát, hogy később (az így kialakított lyuk segítségével) felfűzhessük a pogácsákat! Ha már morzsolódik az anyag, akkor lábasban melegítsük fel újból az egészet, és úgy töltsük tovább a formákba. Fontos, hogy csak olyan helyre tegyük pogácsát, ahol a madarak biztonságban vannak: sem macska, sem kutya nem fenyegetheti őket!

Személyes kedvencem a madárkarácsonyfa készítése. Ehhez szükség van egy kis előkészületre, de a gyerekek garantáltan imádni fogják! Fűzzünk egy fonalra olyan eleségeket, amelyeket az előzőekben már említettünk: a csipkebogyó, kökény, almaszeletek, kisebb darab madárpogácsák, kisebbre gyúrt cinkegolyók, nagyobb szemű olajos magvak könnyedén felfűzhetők vagy felvarrhatók a karácsonyi madárgirlandunkra. Ha van az udvarban fenyő vagy tuja, akkor adott a tökéletes fa, ha nincs, akkor a vízkeresztkor kikerülő vágott fenyő is tökéletesen alkalmas a célra.

Az elkészített girlandokat (akárcsak az igazi karácsonyfa esetében) tekerjük körbe a fákon, és ha volt kedvünk és türelmünk az elkészítéséhez, akkor pár darab különálló „ehető madárdíszt”, cinkegolyót is felakaszthatunk rá. Az így létrejött alkotás már önmagában is pazar látványt nyújt, de amikor megérkeznek rá a szebbnél szebb dalos madarak, az az élmény tényleg leírhatatlan.