Álmodjunk magunknak gazdaságos ökokertet – Így lesz egyszerre környezet- és pénztárcabarát!

Az építési telkünket már lassan öt éve megvettük, tehát bőven volt időm kitalálni, mivel és hogyan fogom „majd egyszer” bevetni a közel 100 négyzetméteres veteményesem, ha eljutunk végre a költözésig. Permakultúra, bakhát, biocsávázás, mélymulcsolás – nos, elméletben nagyon profi vagyok, és tavaly a természetre bízva sikerül is termesztenem ezt-azt, de élesben idén fogok megpróbálkozni egy valódi ökokerttel.

Elárulom, milyen szempontok vezérelnek engem 2021-ben a jól megszokott monokultúrás termesztés helyett.

Nem termesztek olcsó és helyigényes zöldségeket

A saját veteményessel nem csupán az a célom, hogy vegyszermentesen termesztett zöldségeket és fűszernövényeket tudjunk itthon enni, valójában a konyhapénzen is szeretnék spórolni kicsit. Ebből kiindulva nem tervezek amolyan tipikusan olcsó vagy hosszú tenyészidejű/nagy helyigényű zöldségeket ültetni, mint a krumpli, vöröshagyma vagy sütőtök, helyettük inkább az édesburgonya, a reszelve télre is eltehető cukkini vagy a fehérrépa szerepel a listámon. Ezeket szívesen esszük, de az áruk láttán időnként kigúvad a szemem a piacon.

Növénytársításban gondolkodom

A biogazdálkodás alapjai szerint minden növénynek megvan a maga „párja és ellensége” – a párok értelemszerűen erősítik egymást, az ellenségek azonban vonzzák a másik kártevőit is. Népszerű példa erre az ún. három nővér esete: a kukorica, bab és tök tökéletes növénytársak – ezt idén egy jókora halloweeni tökkel fogom bizonyítani –, a burgonyát és paradicsomot azonban tilos egymás mellé ültetni, mert

mindkét növényt ugyanazok a betegségek és kártevők szeretik, tehát ha az egyik megfertőződik, szinte biztos, hogy átadja a másiknak is.

Megpróbálkozom a természetes talajtakarással

Sajnos a klímaváltozás hatására egyre gyakoribbak itthon az aszályos időszakok, én pedig nem szeretnék többet locsolni, mint amennyit muszáj. A mulcsolás módszeréről két-három éve olvastam először, tulajdonképpen arról szól, hogy a veteményesünk földjét vékonyan letakarjuk valamiféle természetes védőréteggel, például szalmával, fűnyesedékkel, avarral. Ez három okból is jó trükknek tűnik: a mulcsréteg egyrészt gátolja, hogy elpárologjon a nedvesség a földből, másrészt megakadályozza a gazosodást, harmadrészt legalább van hova tenni bizonyos kerti hulladékokat, ha tele a komposzt. Mi idén füvesítünk, a frissen vágott gyepzöldet tervezem mulcsként felhasználni.

Bio permetszerek bevetésben

Tavaly nagyon vegyesek voltak az érzéseim a növényvédelemmel kapcsolatban. A legtöbb biokerthez hasonlóan az én kis veteményesemben és cseresznyefámon is megjelentek a tetvek, ám míg a szomszéd vegyszerrel űzte el őket,

nekem sikerült néhány alkalmas csalánleves lefújás után úgy eltüntetnem őket, hogy vissza sem tértek többé.

A leginkább fertőzött cukkinik és répák sikeresen megmenekültek a pusztulástól. A retket és az ősz végén kikelő brokkolit azonban képtelen voltam megmenteni a kártevőktől, úgyhogy idén kicsit jobban utána kell járnom, milyen trükköket tudok alkalmazni a zöldségeimen még, főleg azokon, amelyeknek föld alatt található a termése.

A fűszernövények is helyet kapnak

Viszonylag sok fűszert használunk itthon, de a kis tasakos bolti fűszerek ízével sosem vagyok elégedett, nagyon sokat kell tenni belőlük, hogy érződjön valami az ételeken – az igazi, minőségi szárított fűszernövények viszont nem olcsók. A korábban említett növénytársítást szerencsére nemcsak a zöldségek esetén lehet alkalmazni, bizonyos fűszernövények is jó hatással vannak a veteményesre, ezért idén legalább tizet-tizenötöt tervezek ültetni a zöldségsorok közé. A kamrában pedig készítem a helyet, hogy megszárítsam őket télire!

Nyitókép: Priscilla Du Preez/Unsplash

Ajánljuk még: