Megtörni az idősekkel szembeni előítéleteket – Jo Ann Jenkins munkásságáról

Hős

Megtörni az idősekkel szembeni előítéleteket – Jo Ann Jenkins munkásságáról

Ha arra kíváncsi az olvasó, hogy melyik a világ legnagyobb civil szervezete, akkor mindjárt vissza kell kérdezzek: milyen szempontból? Ha azonban arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyik szervezetnek (NGO-nak) van a legtöbb tagja, akkor valószínűleg nem tévedek nagyot, ha az amerikai AARP-t (American Association of Retired Persons) mondom, amelynek jelenleg több mint 38.000.000 tagja van, azaz négyszer több, mint hazánk teljes lakossága.

Ennek a szervezetnek az elnöke 2014-től az afroamerikai Jo Ann Jenkins (1958-), egy fantasztikus asszony, aki fáradhatatlannak látszik: előadásokat tart, ételt oszt, programot szervez, és kiváló könyveket ír, amelyek közül világsiker lett a Disrupt Aging című, 2016-os munkája. A rendkívül alacsony sorból származó Jo Ann Jenkins kitartóan küzdötte fel magát a társadalmi ranglétrán, különféle minisztériumokban dolgozott, s végül a washingtoni kongresszusi könyvtár másfél évtizedig betöltött igazgatói állását hagyta ott az AARP kedvéért, s azóta töretlen munkabírással vezeti ezt az óriási, és a szeniorok egyenrangúsításában hatalmas eredményeket elért szervezetet. (Azért írom így, mert jogilag az első alkotmány elfogadása óta működik az egyenlőség, az emberek gondolkodását illetően azonban vannak még hatalmas javítandó feladatok.)

Az érdekképviselettől a mindennapi segítségnyújtásig, a webszemináriumoktól a nyugdíjpolitikai lobbizásig gyakorlatilag minden profilra kiterjedő szeniorszervezet vezetője könyvében, előadásaiban és munkásságában elsősorban arról beszél, hogy meg kell törni az idősödéssel kapcsolatos negatív sztereotípiákat, és reális célokat kell kitűzni magunknak, amelyeket örömmel és bizalommal el tudunk érni akár 50, 60, 70 vagy 80 év felett is. Ne hagyjuk magunkat legyőzni! – mondja és sugallja minden tevékenységével.

Egyáltalán nem meglepő ma már – és a jövőben még inkább megszokott lesz – ha egy idős ember dolgozni szeretne, annál is inkább, mert egyre tovább élünk, és egyre egészségesebben.

Ezért az államoknak és a társadalomnak mindent meg kell tenniük azért, hogy ne csak az idősekről való gondolkodást változtassák meg, hanem munkalehetőséget is találjanak annak, aki nem csak pihenéssel és töltődéssel szeretné tölteni élete utolsó szakaszát.

A A R P C E O Jo Ann Jenkins
 
Jo Ann Jenkins Fotó: Hi Res Image/AARP

Az AARP külön tevékenységi köre, Jo Jenkins javaslatára és vezetésével az életkori diszkriminációval működő marketing-tevékenység monitorozása és bírálata. Az AARP 2019-ben egy nagy kutatást tett közzé, amelyben bizonyította, hogy a marketing világában egyáltalán nem akkora súllyal vesz részt megcélzott korosztályként az idős generáció, mint amekkora vásárlóerővel rendelkezik és amekkora a létszáma (ma az USA lakosságának több mint egyharmada 50 évesnél idősebb). Ráadásul a reklámokban az időseket nagyon ritkán ábrázolják munkahelyen (holott egyre emelkedik a dolgozó 50 felettiek száma mindenhol a világon), és alig mutatják őket például mobiltelefonnal, miközben az 55 és 73 év közötti amerikaiak 69 százaléka rendelkezik készülékkel, és gyakorlatilag mindegyikük minden nap használja is azt.  

Mindezek okán az AARP létrehozott egy több mint ezer tételből álló reklámanyagot, amelyben a képek és filmek az időseket aktívnak, erősnek, sportosnak ábrázolják, és arra kérték a marketing-ügynökségeket, hogy ezekből, illetve ezekhez hasonló felfogású képekből tallózzanak a továbbiakban. Ezzel együtt pedig bátran alkalmazzanak idősebb munkavállalókat ezen a területen is, akik példát és ötleteket tudnak adni a „senior market” eléréséhez. 

Bár maga Jenkins személyes politikai gondolkodását és mindennapi életét tekintve inkább konzervatívnak mondható, mégis, amikor Trump a kampányban az Obama-féle egészségügyi törvényt támadta, a szervezet vezetőjeként keményen síkraszállt a megtartás mellett, és azóta is éberen felügyeli és kommentálja az összes, 50 felettieket érintő, egészségüggyel kapcsolatos tervet és javaslatot.  

Nem meglepő, hogy az igazgatóasszony a koronavírus járvány idején sem tétlenkedett, sőt: felszólította tagságát is, hogy keressék meg azokat a magányos és szegény időseket, akik egyedül vannak, és az egészségügyi előírások betartásával vigyenek nekik ételt és beszélgessenek velük.

Jo Ann Jenkins személyét látva szurkolhatunk, hogy Közép-Európában is megszületnek az ilyen, karizmatikus szenior-vezetők, akik a nagy szervezeteknek széles időtávban mutatják az utat, és keményen fellépnek a diszkrimináció ellen.

Ajánljuk még:

TUDOMÁNYOSAN BIZONYÍTOTT TÉNY: AZ IDŐSÖDÉS BÖLCSEBBÉ TESZ!

A HOSSZÚ ÉLET TITKA IGAZÁBÓL NEM IS OLYAN NAGY TITOK

IDŐS KORBAN TANULNI? EZEK MEGŐRÜLTEK?