GolfÁramlat

Pusztító szelfik: így károsít mindenkit a szelfikészítés

A szelfizés talán a legmegosztóbb szokások közé tartozik azóta, hogy feltalálták az előlapi kamerát. Az instagram-mániásoknak, influencereknek szinte olyan ez, mint a levegővétel, sokan viszont nárcisztikus személyiségek idegesítő szórakozásaként tartják számon a jelenséget.

Ahogy általában, a helyzet itt sem fekete-fehér: manapság, amikor egyre többen érzik magukat magányosnak, a szelfizés egyfajta kapcsolódési kísérlet is, hiszen a szelfijeinkre – jobb esetben – mások valamivel reagálnak majd, ha nem is egy hozzászólással, legalább néhány lájkkal. „A nárcisztikus viselkedés az egy dolog” – mondja Jesse Fox, az Ohiói Állami Egyetem oktatója – „de amikor például egy rákos beteg posztol magáról egy szelfit, akkor éppen sérülékeny állapotában látjuk, és azt szeretné, hogy támogatást kapjon. Nem feltétlenül egy nárcisztikus emberről van szó, csak azért, mert egy ilyen képet kitesz magáról a közösségi médiában.”

De előfordult már olyan is, hogy például tudósok készítenek magukról szelfiket és a #ScientistsWhoSelfie hashtaggel ellátva töltötték fel őket az instagram-oldalukra, így hozva közelebb a tudományt azokhoz, akik egyébként nem találkoznak vele a mindennapokban.

Van viszont egy terület, ahol a szelfik egyértelműen több kárt okoznak, mint hasznot: ez pedig a természet.

Régen az emberek úgy tekintettek az utazós fotókra, mint egy kis „extrára”, egy szép szuvenírre, és mivel többe is került elkészíteni egy-egy képet, drága volt a film és/vagy az eszköz, amivel a képet csinálták, ezért a mai képmennyiségnek csak egy töredéke készült el. Manapság viszont sok utazónak a természet egyszerű háttérképpé silányult, ami előtt fotók százmilliói készülnek nap mint nap, ráadásul úgy, hogy több tiszteletet nem is mutatnak iránta, mint egy egyszerű háttérkép iránt. Arról nem is beszélve, hogy az influencereknek az egzotikus helyeken történő fotózkodás nemcsak egy hobbit vagy figyelemfelhívást, de konkrétan a megélhetésüket is jelenti – pénzért pedig, mint tudjuk, sokan még olyasmire is képesek, amire ingyen talán nem vetemednének.

Áldozatul esik ezért a szelfizőknek az izlandi táj, szemét és letaposott vadvirágok maradnak utánuk a túraösvényeken, sőt, veszélyeztetett állatok látják kárát a magamutogatásnak.  Ez a kár pedig sokszor sajnos visszafordíthatatlan. 

De lehet egyáltalán tenni valamit azért, hogy ezt a káros trendet megfékezzük, vagy akár teljesen megállítsuk? 

A problémával foglalkozók körében felmerültek már olyan ötletek, hogy például GPS-koordináták alapján tiltsuk meg, hogy a tiltott, védett helyeken készült fotók felkerüljenek az internetre – ez a módszer egyelőre viszonylag könnyen kijátszható. Segítségünkre lehet viszont a mesterséges intelligencia, a képfelismerő szoftverek ugyanis (ahogyan például a pornográf tartalmakkal teszik), képesek lennének megállapítani, ha egy kép olyan helyen készült, ahová egyébként belépni is tilos, nemhogy fotózni; az influencerek pedig, ha felismernék, hogy az ilyen képekkel többé nem képesek pénzt csinálni, akkor valószínűleg más témákkal próbálkoznának.

De addig is, amíg a technológia nem segít hatékonyabban fellépni a szelfizésből fakadó természetkárosítással, elkezdhetünk jó példával elöl járni mi magunk is.

1. Amikor fotót készítünk, akkor ne csak magunkat nézzük a kijelzőn, hanem figyeljünk oda arra is, hová lépünk, mert lehet, hogy éppen egy magas eszmei értékű, védett növényt taposunk le pózolás közben. 

2. Ne változtassunk meg semmit a természetben egy fotó kedvéért! Divatos dolog például kőrakásokat készíteni, és azokkal fotózkodni, de többen rámutattak már, hogy ezzel valójában kárt is okozunk a természetben, mert számos állatnak ezek a kövek búvóhelyet, tehát végsősoron az életet jelentik. Ne tépjünk le növényeket, és ne másszunk például fára sem, aminek letörhetjük az ágait csak azért, mert jobban néznénk ki a magasban!

3. Ha nem a házi kedvenceink, akkor lehetőleg ne fotózkodjunk állatokkal! A vadállatokat elképesztő stressznek tehetjük ki ezzel, a turisták kedvéért fogságban tartott jószágokkal (például nagymacsákkal, elefántokkal, majmokkal) pedig sokszor bánnak kegyetlenül a gazdáik. Arról nem is beszélve, hogy tudtunkon kívül még védett állatok illegális kereskedelméhez is hozzájárulhatunk.

De ami talán a legfontosabb: próbáljuk meg néha csak átélni a pillanatot, anélkül, hogy mindenképpen meg akarnánk osztani mással. Lehet, hogy a világ is hálásabb lesz érte.

Ajánljuk még:

TÚL SOK SZEMÉTTEL JÁR AZ OTTHONTEREMTÉS: EGY KÖRNYEZETVÉDŐ HÉTVÉGI KUDARCAI

MI A VALÓSÁG A TÖKÉLETES, UTAZÓS FÉNYKÉPEK MÖGÖTT?

MEDDIG LEHET TŰRNI A HAZAI SZEMÉTHELYZETET?

Ha a gyereked jövője múlna rajta, akkor sem lennél zöldebb?
A környezetszennyezés és túlfogyasztás témáját a többség pont úgy kezeli, mint a láncdohányosok a cigaretta-kérdést: megvonják a vállukat, és azt mondják, valamiben úgyis meg kell halni. De ha magunkért nem is megy a lemondás, mi van a gyerekeink jövőjével?