GolfÁramlat

Lehet az hazai is, avagy miért ne déli gyümölcsökkel és holland sajttal lakjunk jól

Míg egykor a ház tájáról, maximum a faluból összeszedtek minden reggelihezvalót, ma könnyen lehet, hogy a tej az alpesi dombokon legelő tehenektől, a sajt a holland manufaktúrákból a zöldség pedig Dél-Amerikából került az asztalra. Míg a termékek jórésze idehaza is megtalálható, ha nem figyelünk rá, mit teszünk a bevásárlókosárba, könnyen lehet, hogy a külföldi terméket olcsóbban, könnyebben megszerezzük. Csakhogy nagyobb kárt okozunk ezzel magunknak és a környezetünknek, mint hinnénk. 

GLOBÁL VS LOKÁL

Hogyan lesz egy helyi sajátosságból regionális, majd országos érték és sokak kedvence? Hogyan ér össze a magyar vidék kulturális, gasztronómiai, táji sokszínűsége a kereskedelem szabályai szerint működő termény- és termékkínálat változatosságával? Mi a szerepük a helyi vállalkozásoknak egy-egy lokális érték megőrzésében és megismertetésében? Ezekre a kérdésekre csak gyakorlati példákkal érdemes válaszolni, és szerencsénkre a magyar kultúra történeti távlataiból is bőven akad minta egy-egy helyi sajátosság elterjedésére.

A magyar paraszti kultúra „specialitásai” változó kínálattal vonzották a környék és a tágabb környezet figyelmét. A ma már hungarikumként elismert makói hagymát például nemcsak Makón fogyasztották élvezettel, de országszerte népszerű termény volt. A termesztés helyi sajátosságai adták különleges minőségét: ma már kevésbé tartjuk számon, hogy a speciális kétéves termesztési gyakorlatot a száraz éghajlati körülmények kényszerítették ki. A makói hagymát már országszerte, sőt az egész Kárpát-medencében ismerik és szívesen fogyasztják, akárcsak a kalocsai fűszerpaprikát,  a gyulai kolbászt, a dobostortát és minden olyan táji jellegű vagy egy-egy személyhez köthető ínyencséget, ami széles körben elterjedt.

MI KELL AHHOZ, HOGY A LOKÁLISAT VÁLASSZUK?

A helyi termények fogyasztása régen egyértelmű volt: a falu népe azt ette, amit a föld adott, szűkebb környezetükből szereztek be szinte mindent. Természetesen exportáru akkoriban is létezett, ám olyan luxus volt, amit kevesen engedhettek meg maguknak. Maradt hát a helyi, idényszerű élelmiszerek fogyasztása (és előállítása), illetve a házi tartósítási technikák.

A 19. század közepéig az élelmiszerek és alapanyagok települések közötti mozgását a rendszeres vásárok és a mozgóárusok biztosították, az iparosodás előrehaladtával azonban már nagyobb feldolgozóüzemek, gyárak és üzletek is elérhetővé tették az ország különböző pontjain a különböző termékeket. A házi tartósítás gyakorlata mellett 1882-ben Weiss Manfréd hozta létre az első gyári jellegű konzervüzemet, amely először főként a honvédség és a haditengerészet számára készített hús- és kávékonzerveket, majd zöldség- és gyümölcsfeldolgozással is foglalkoztak – 1913-tól Első Kecskeméti Konzervgyár Rt. néven működtek tovább. Az 1900-as évektől több feldolgozóüzem is megjelent a magyar piacon, amelyek a kezdetekben háziipar jellegű termeléssel készítettek gyümölcsízt, gyümölcslevet, szörpöt, savanyú káposztát és -uborkát: Bartha-féle gyár, Kolényi, Meinl, Schleicher, Fabriczky Lipót, Weiss Jakab, Pollatschek gyárairól is sokan hallottak már.

Nagy utat tett meg a magyar gazdaság a háziiparból a nagytermelői kapacitásig és később, már a 20. század második felében az újabb kistermelői üzemekig. A kommunizmus és az azt követő évtizedek import-stratégiája, a multinacionális áruházláncok megjelenése és a globalizált termékkínálat egyrészt jelentősen megnehezítette a magyar vidék érvényesülését, másrészt világossá tette, hogy értékeink megőrzéséhez a magyar kis- és középvállalkozói réteg és a helyi termelők megerősítésére van szükség.

Ipartörténeti szempontból is érdekes megnézni a rendszerváltás után kibontakozó magánszektor működési logikáját: egyfelől a helyi terményekre és táji adottságokra támaszkodva alakultak vállalkozások és nőtték ki magukat országos méretűvé az elmúlt 25-30 évben, másrészt a multik megjelenésével minden mindenhol elérhetővé vált.

Ugyanakkor hazai vállalatok és magánszemélyek egyaránt fontosnak tartják ma is a lokális termékek fogyasztását és népszerűsítését. Ilyen a Coop vállalata is, amely idén 15. alkalommal szervezi meg országjáró, ismeretterjesztő szakmai programját, a Coop Rally-t.

Mi a Coop Rally? 

Egy szakmai program, aminek célja a nagyközönség figyelmét a hazai termelésre, a kiváló minőségű, hazánkban előállított termékekre irányítani, megmutatni az ország élelmiszeriparának ma is élő értékeit. A rally résztvevői évről évre járják az országot, összekötik az érdekelt feleket, illetve élelmiszergyártókat és -forgalmazókat mutatnak be a közvéleménynek – az eddigi 14 év alatt 119 hazai gyártót és forgalmazót ismerhettünk meg általuk! Idén szeptemberben Nyugat-Magyarországon érdemes figyelni a rally autóit!

Idén hazai tésztákat, húsipari termékeket, tejtermékeket és borokat is megismerhetünk a rally jóvoltából, a verseny ugyanis a Balaton-partot is érinti. Az első nap végén egy jó pohár badacsonyi bor mellett beszélgethettek a résztvevők, ami természetesen helyi szőlőből, hazai gyártásban készült.

„A Badacsonyi Borvidék sajátossága, hogy a kéknyelű fajta csak itt terem meg olyan minőségben, hogy abból kiváló bort lehessen előállítani. Érdekessége, hogy az egyetlen olyan szőlőfajta, amely képtelen magát beporozni, ezért más fajtákkal együtt kell termeszteni: nálunk minden harmadik sor rózsatő vagy budai zöld. Ezek átporozzák a többi sort, így termékenyül meg a szőlő. Friss borként is izgalmas: virágos, könnyed gyümölcsös ízvilágú, komoly savgerinccel, ami az egyre melegedő éghajlat hatására tompul. Három-négy évnyi érleléssel lesz igazi jó érett bor" – mondja a Varga Pincészet vezetője, hozzátéve, hogy természetesen a kéknyelűt más szőlészet is feldolgozza Badacsonyban, hiszen ez helyi sajátosság. 

Manapság – élve a modern kor nyújtotta előnyökkel – felelősen dönthetünk: szinte minden áruházban választhatunk a hazai vagy külföldi termékek között, és ha tudjuk, ismerjük lokális értékeinket, tudjuk, melyek azok a termékek, amikből valóban jó a magyar alternatíva, ez a választás nem is lesz túl nehéz.

Ajánljuk még:

Hajdan ezen a napon kezdődött a tanév: erre emlékeztet a gergelyjárás hagyománya

Gergely napja a népi kalendárium szerint a jeles napok egyik leggazdagabbika – nemcsak a gazdaságban ekkor esedékes munkálatok miatt, hanem az iskolás gyermekek számára is. A balázsjárás erdélyi, palóc és alföldi szokás-párja ugyanis, a gergelyjárás éppen arra volt hivatott, hogy kedvet csináljon a gyermekeknek az iskolához. 

 

Már követem az oldalt

X