Egyik nap véletlenül megpillantottam az interneten egy eladásra kínált fésülködőasztalt. Egyáltalán nem olyan volt, mint amire vágytam, nem passzolt a lakásba, nem tetszett a színvilága sem, ráadásul kicsit sérült, kopottas, rozoga volt, de azért stílusra és méretre megfelelt az igényeimnek. Nem haboztam, hamar lecsaptam a pár ezres tételre. Filléreket fizettem ahhoz képest, hogy a tükrös, fiókos „pipere” asztalokért negyven-, ötven-, de akár hatvanezreket is elkérnek a nagyobb bútorgyártó cégek. Tudom, mert végignyálaztam a kínálatot, háborogtam is magamban, mert nem ezekkel a horribilis árakkal kalkuláltam, amikor a fürdőszoba felújítása mellett döntöttem.
A csendes felháborodás végül új utakra vezetett, kikerültem a megszokott rendszert, és bizalmat szavaztam egy számomra addig ismeretlen műfajnak: a bútorok „ráncfelvarrásának”.
Azt látom, hogy sokan ódzkodnak a használtbútor-vásárlástól, pedig nem ördögtől való műfaj. Valóban kicsi az esélye annak, hogy pontosan ugyanolyan bútort találjunk, mint amit megálmodtunk, ugyanazzal a színnel, stílussal vagy mérettel, de aki így áll a témához, annak sok gondja lesz, és nem fogja megtapasztalni azt a rengeteg lehetőséget és örömet, ami a használtbútor-vásárlásból fakad. Például azt, hogy a saját ízlésünkre formálhatjuk a kinézett bútordarabot fillérekből. Hogy a kacatból értéket varázsolhatunk, hogy a pazarlás helyett újrahasznosíthatunk és pár óra leforgása alatt akár egy teljesen új élet is megszülethet a kezeink között, és biztosak lehetünk benne, hogy ilyen komódja senkinek nincs az egész földkerekségen.
Fenntartható, tudatos és költséghatékony
Ha mindez még nem lenne elég, a használtbútor-vásárlás nemcsak a pénztárcát kíméli, de a környezetet is. Egyre nagyobb a társadalmi igény arra, hogy a fast fashion márkák helyett a használtruha-kereskedésekben vásároljanak az emberek, hiszen a társadalmi felelősségvállalás és érzékenyítés beindult: cikkek, dokumentumfilmek tömkelege szól a fast fashion környezetre gyakorolt elképesztően negatív hatásairól. Ezt a szemléletet át lehet vinni a berendezési tárgyakra, bútorokra is, hiszen azok újragondolása, megmentése, továbbadása, újraélesztése ugyanúgy a zero waste fenntartható életmódot erősíti. A „zöld bútorválasztás” tehát gazdaságos: a pénztárcánknak és a környezetnek is.
Igazi kincsekre lelhetünk, de ahhoz nyitott szemmel kell járnunk!
Érdemes körbekérdezősködni az ismerősöknél, családtagoknál, de léteznek a használt bútorokra szakosodott online közösségek, csoportok is. Figyeljük a bolhapiacokat, a garázsvásárokat és az adományboltokat is, ahova a kidobásra szánt bútorokat adományozzák. Sokan nem tudják, de a „használtbútorozás” igazi kincsvadászat is lehet, nem csak a rozoga, kopottas bútorok keresik az új gazdájukat! Rengetegen az alig használt, jó minőségű és állapotú darabjaiktól is megválnak – ahogy sokan a használhatatlan, szúlepte bútoroktól is.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én például nem vennék használtan párnát, ágyat, matracot vagy kanapét. Tudom, soha ne mondjam, hogy soha, de ebben az esetben nálam győznek a higiéniai okok. Nem, nem a másik ember a „fúj”, egyszerűen félek a szabad szemmel nem látható, szövetekben megbúvó hívatlan lakóktól, a bolháktól, az atkáktól, a szútól vagy a poloskától. Ezeket nem tudom leellenőrizni, pedig óriási kárt okozhatnak. Ha pedig az egészségemet érinti valami, akkor biztonsági játékos vagyok, és ezt nyíltan vállalom. Viszont komódot, szekrényt, széket vagy fésülködőasztalkát nyugodt szívvel vásárolnék (és vásároltam is), hogy aztán a saját ízlésemre formáljam.
Nincs olyan ötlet, amit egy felújítás során ne lehetne megvalósítani
Én egy elegáns, hófehér, letisztult külsőt képzeltem el az alapvetően barna fésülködőasztalkának, de ezerfélét ki lehetett volna belőle hozni. A festés előtt alaposan lefertőtlenítettem a fésülködőasztalt, meleg mosogatószeres vízzel letisztítottam, zsírtalanítottam.
Vártam pár órát, hogy teljesen megszáradjon a fa felülete, majd mindenhol átdörzsöltem dörzsipapírral. Ezt követte a portalanítás, az alapozó réteg felvitele, majd pedig a három réteg festés. Mindennel együtt, tisztítással, festéssel és száradási idővel pár óra alatt elkészültem.
Lett egy „régiúj” fésülködőasztalom, ami ezúttal tökéletesen passzolt a fürdőszobába. A pénztárcám sem bánta, és még a környezet erőforrásait sem pazaroltam saját kényem kedvem szerint.
Ajánljuk még:
MIELŐTT AFRIKÁBA POSTÁZNÁNK A MARADÉKOT – AZ ÉTELPAZARLÁS MÉRHETETLEN, DE A HELYZET
LEHET KICSI AZ ÖKOLÁBNYOMUNK, HA NEM LÁTSZIK KI A DIGITÁLIS SZEMÉT ALÓL – TUDTAD, HOGY MOST IS
NEM CSÓRÓ ÉS NEM IGÉNYTELEN, CSAK KÖRNYEZETTUDATOS: A HASZNÁLTHOLMI-VÁSÁRLÁS
