Tyúkhúr, ibolya, zamatos turbolya – máris szedhetjük, csak tartsuk be a gyűjtés szabályait!

Régi szakácskönyvekben olvashattunk a turbolyamártásról, az ibolyával készült édességekről, az „Ízletes hadiételek” közt a csalánfőzelékről, csalánlevesről, amelyekről dédnagyapáink – hadifogságban megélt élményeik közt – is megemlékeztek. Aki lépést tart a trenddel, tavasszal medvehagymát és pitypangot eszik, ősszel csipke- és bodzabogyóval, borbolyával egészíti ki étrendjét. Zöldturmixot és bodzavirág szörpöt iszik, és a világért ki nem hagyná a tyúkhúrt a salátájából. Trendi éttermek is megpróbálják felvenni palettájukra a gazokat, olykor vajmi kevés sikerrel – vagy éppen érthetetlenül túlárazva. 

A természet ízeit csak azok élvezhetik, akik nyitottak az apró csodákra, akik ízlelőbimbói nem kényelmesedtek el az ipar által előállított termékektől. Akik fogékonyak a zöld erő jelenlétére, táplálékot és örömet nyernek belőle. Az alapanyagot ehhez mind a természet kínálja.

Ha nem megyünk növényismeretei túrára, itt a legjobb alkalom, a tavaszi kerti munkák alkalmával megismerni kertünk ehető vadnövényeit!

Barátkozzunk meg a vadnövény-gasztronómiával! Amíg zöldségeink éppen csak magba rejtve nyújtóznak a földben, vagy gyönge palántaként tekingetnek a jövőbe, addig a csalán vígan virít, a komlóhajtás kecsesen kacsingat a kerítésen, a tyúkhúr pedig alig várja, hogy friss alapanyagként salátástálban végezze.

Csak le kell hajolni értük!

Itt van például a tyúkhúr, ami hazánkban helyenként tömegesen fordul elő, szinte kiirthatatlan, a hó alatt is megél, akár télen is virágzik. Apró levelei, fehér, csillag alakú virága miatt könnyen felismerhető. Virágzó hajtása gazdag C vitaminforrás, a tavaszi saláták legértékesebb alkotó eleme.  Ott a helye a sajtkrémekben, fűszervajban, zöldturmixban is, de főzeléket és levest is készíthetünk felhasználásával. Számos gyógyhatását is ismerjük: epe-és veseműködést segít a teája. Egyike azon ritka gyógynövényeknek, melyek a vérben lévő koleszterinszintet csökkentik.

Tyúkhúr – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A turbolya egy méltatlanul mellőzött növényünk, ami hazánkban szinte mindenhol megtalálható, az akácosok szívesen viselik gondját. Illata ánizsos, íze a petrezselyemére hajaz, hatása vértisztító, anyagcsere-serkentő. Az íze pedig magáért beszél!

A francia Fines Herbes fűszerkeverék elengedhetetlen része a turbolya (sőt, már egy XVII. századi francia szakácskönyv is jegyzi e fűszerkeveréket, s benne a turbolyát), s az ismert frankfurti zöld szósz sem nélkülözheti. Jómagam imádom rágcsálni a turbolya friss leveleit, szószba, salátába vagdalni. A turbolyás palacsinta ilyenkor kihagyhatatlan. Ehhez vajat forrósítok a serpenyőben, erre kerül az édes palacsintatészta, zsenge turbolyalevelekkel. Amint megfordítjuk, máris sülnek a levelek, isteni finom illatot árasztva. Ha még jobban szeretnénk élvezni a turbolyás tobzódást, akkor vajon futtatott, finomra vágott turbolyával öntjük nyakon, és arra még kerül némi porcukor is.

Tyúkhúr – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Az ibolya a tavasz első, igazán illatos kis virága, az ehető virágok egyik legismertebbje. Erős illata, édes aromája sokféle módon történő felhasználást tesz lehetővé, sósan és édesen is. Nagyobb, kerti változatait éppúgy használhatjuk, mint az apróbb, ámde illatosabb, vadon termő fajtákat. Az ibolya virágait teljesen kinyílt állapotban szedjük, lehetőleg a reggeli harmat felszáradása után: ízük, aromájuk ekkor érvényesül a legjobban, s ekkor a legszebbek is. Annyi történet, annyi hiedelem, oly sok recept kapcsolódik az ibolyához, hogy nem is lehet mindent egyszerre felsorolni. Az ibolya szörbet Néró császár egyik kedvence volt, de Napóleon felesége sem vetette meg.

Shakespeare Szentivánéji álom című művében a szerelemi bájital legfontosabb alkotóeleme az ibolya volt, Erzsébet királyné udvarában a kandírozott ibolya kapott kitüntető figyelmet.

Talán ennyi érv is elég amellett, hogy az ibolyát nem hagyhatjuk ki a gasztronómia tavaszi kelléktárából.

Nagyon fontos viszont, hogy a vadnövények esetében betartsuk azokat a fontos szabályokat, amelyek az etikus gyűjtésre, az élelmiszerbiztonságra és a tudatos felhasználásra vonatkoznak! Csak biztos növényismerettel felvértezve induljunk növényeket gyűjteni, tiszta helyről szedjük, és ne taroljunk le egyetlen példányt sem. Hagyjunk rajta bőven levelet, virágot. Felhasználási ötleteket pedig hiteles forrásból merítsünk.