Klasszikus egy csavarral: sült szilvás gombóc

Elkészítés

A burgonyát enyhén sós vízben megfőzzük és még melegen szép simára áttörjük. Lehetőleg ne maradjanak benne apró darabok. Amikor langyosra hűlt a krumpli, a csipet sót, a cukrot, az egész tojást hozzáadjuk, és annyi lisztet, amennyit a burgonya felvesz, majd összegyúrjuk a tésztát. Mikor már szépen összeállt, lisztezett deszkára borítjuk és ott is jól átgyúrjuk. Ezután körülbelül fél centi vékonyra nyújtjuk, végül négyzeteket vágunk belőle.

A előzőleg félbevágott kimagozott szilvát megszórjuk vaníliás cukorral és őrölt fahéjjal, majd megtöltjük a keverékkel a gombócokat. Minden négyzet közepébe egy fél szem szilvát teszünk. A tészta négy sarkát összefogjuk és a tenyerünkben gombóccá formáljuk. Ha soknak találjuk a tésztát miután összefogtuk a gombócot, csípjük le a felesleget, ezt a végén majd ismét összegyúrjuk, nyújtjuk és újabb gombócokat készítünk belőle.

Végezetül pedig nem vízben főzzük ki, hanem  bő olajban kisütjük a gombócok mindkét oldalát. Mikor a tészta még forró, fahéjas cukorba forgatjuk.

És mivel a szilvás gombócról jól tudjuk, hogy sokkal több egyszerű szilvás gombócnál, ezt a receptet is érdemes kipróbálni! Ha pedig nekiláttok, nagyon ügyeljetek, hogy jó krumplifajtát válasszatok – több múlik ezen, mint hinnétek!

Ha pedig másik szilvás receptet keresnétek, ajánljuk ezt a lepényt, esetleg ezt a tutikönnyű lekvárt, vagy ezt a kevésbé könnyű, de zseniálisan finom lekváros fánkot!

Ajánljuk még:

Akik a legtöbbet tették a rendszerváltás után a népi kultúra népszerűsítéséért

Egy világot teremtő háziállat, amit mégis megéri megenni: a pulyka története

„Rőzsét, rőzsét, adjanak rőzsét! Ha nem adnak rőzsét, elvisszük a tőkét!” – Szent Iván éji hagyományok

Virágzó közösségek, áldáshozó hagyományok – az idei Úrnapja legerősebb üzenete Budaörsről

Országszerte több településen is szokás virágos sátrat és virágszőnyeget készíteni Úrnapjára. A hagyomány leglátványosabb formáit talán a Budapest környéki, jórészt sváb és szlovák nemzetiségű településeiben figyelhetjük meg, és a káprázatos virágözön jelentéstartalma és üzenete egyre gazdagabb, ahogy távolodunk a szokás 19. századi formáitól. Az eredetileg elsősorban paraliturgikus cselekvésként meghonosodott úrnapi sátor-állítás és virágszőnyeg-készítés szerepe mára jócskán túlmutat az egyházi, vallásos kereteken: a helyi közösségek identitásának szerves részévé vált, és felértékelődött generációkat összekovácsoló, közösségszervező ereje. Idén Budaörsön követtük nyomon az egyik legszebb oltár készítését, majd a szombati koszorúkötést, a vasárnapi virágszőnyeg leterítését, és elmondhatjuk: a látvány csak a felszín, a lényeg a közösségi összetartozáson van. A hagyomány emberi oldalát mutatjuk.