Szilvalekváros csavart fánk

Gasztro

Szilvalekváros csavart fánk

Borbás Marcsi receptje

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 6 dkg olvasztott vaj
  • 5 dkg cukor
  • 5 tojássárgája
  • 5 dkg élesztő
  • 3–3,5 dl zsíros tej
  • csipet só
  • 1 citrom héja
  • 1 ek rum
  • olaj vagy zsír a sütéshez
  • kemény szilvalekvár a töltéshez 

 

Tovább olvasok

Elkészítés

A tej felét meglangyosítjuk, majd belemorzsoljuk az élesztőt, és adunk hozzá egy kanál cukrot is. Miután felfutott, hozzáadjuk az öt tojássárgáját, és az egészet jól elkeverjük. Ezután hozzáadjuk a sóval elkevert liszthez. A maradék tejjel beállítjuk a tészta állagát. Figyeljünk, nehogy túl kemény legyen! Akkor jó a tészta, ha ragadós és lágy – csak így lesz levegős és puha a végeredmény. Közben ízesítjük a rummal és a citrom lereszelt héjával is. Ha már összeállt, beledagasztjuk a vajat is.

Egészen addig gyúrjuk, amíg el nem kezd levegősödni a tészta. Ekkor egy tiszta konyharuhával letakarjuk, és meleg helyen kb. 45 perc alatt a duplájára kelesztjük.

Ha megkelt a tészta, lisztezett deszkára borítjuk. Sodrófával óvatosan téglalap formára és vékonyra nyújtjuk.
A kinyújtott tészta hosszabbik szélére teszünk egy sor szilvalekvárt. Ezután a tésztát gondosan visszahajtjuk, jól lenyomkodjuk, nehogy kisüljön belőle a lekvár, majd késsel levágjuk. Az így kapott csíkot 15 cm-es darabokra vágjuk, óvatosan megtekerjük, majd félbe hajtjuk, és a két szárát összefonjuk. Így kapjuk meg a különleges, fonott fánkformát. A folyamatot megismételjük, egészen addig, míg el nem fogy a tésztánk. A fonatokat kicsit pihentetjük, majd közepesen forró olajban pirosra sütjük. Porcukorral tálaljuk.

Ajánljuk még:

„Életem lényege: nem hasonlítani” – Marton Évával beszélgettünk

Az élet nagyáriájában nem fordulnak elő hamis hangok, hiszen csak az szólalhat meg, ami igaz és örökérvényű. Marton Éva világhírű szoprán élete és művészete a pleine voix a „tisztán éltem, híven szerettem” akkordjaira íródott, és bár befogadhatatlanul gazdag életművet kínál elemzésre kortársai és az utókor számára, sem művészetében, sem hétköznapi jelenlétében nem találunk benne harmóniaidegen hangokat. Különleges hangjával és egyéniségével mindenképpen, de beszélgetés közben még a pillantásával is tanít: koncentrálni, a fontosat látni, méltósággal őrizni a precízen szabott mércét.