Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) kutatásai szerint az európaiak legalább egyötöde az egészségre károsnak tekinthető mértékű közúti közlekedési zajnak van kitéve. A probléma vidéken is detektálható, de természetesen a városokban nagyobb arányban van jelen. A legtöbb európai országban a városi környezetben élők több mint fele rendszeresen 55 decibelnél magasabb közúti zajban tartózkodik, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ez komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. Az EEA becslései szerint a környezeti zajnak való hosszú távú kitettség évente 12 000 idő előtti halálesetért felelős, és Európa-szerte 48 000 új szívbetegséghez járul hozzá. Becslések szerint 22 millió embert érint tartósan az erősen zavaró zajterhelés, és 6,5 millióan szenvednek krónikus alvászavarban.
Felmérések sora igazolja, hogy a zajos környezetben élők körében gyakoribb a magas vérnyomás, károsodik az idegrendszer, és jelentősebb a pszichés terhelés is. Stroke, szívroham, depresszió, diabétesz és alvászavarok nagyobb arányban jelentkezhetnek a túlzott zajban élőknél - és ez csak pár azok közül a problémák közül, amik összefüggésben lehetnek a zajterheléssel. A probléma minden korosztályt érint.
Ha hosszú távon hangzavarban élünk, az a gyermekek kognitív teljesítményének csökkenéséhez, valamint súlyos idegrendszeri- és alvászavarokhoz vezethet.
Csak a repülőgépek zaja miatt becslések szerint 12 500 iskolás szenved tanulási zavarokban.
Egyszerűen a szervezetünk nem arra teremtetett, és nem ahhoz szokott az elmúlt évezredekben, hogy ilyen auditív terhelésnek legyen kitéve. Ma már a kutatásokból tisztán látszik, milyen árat fizetünk zajos életmódunkért, az Európai Unió sem véletlenül veszi komolyan e kérdéskört. Ők a helyzet javításán dolgozva 2007-ben létrehozták a Electronic Noise Data Reporting Mechanism rendszerét, hogy átfogó képet kapjanak az európai lakosság zajterhelésével kapcsolatban. A különböző rendszereket összehangolva készülnek az egyre több adattal dolgozó NOISE in EUROPE jelentések, amelyek a probléma mértékének számszerűsítését, a folyamatban lévő intézkedések felmérését, valamint a probléma orvoslása érdekében tett és tenni szándékozott intézkedéseket kívánják meghatározni.
A EU zajrendszerei egyébként kifejezetten érdekes adatbázisokkal vannak tele, ahol országokra vetítve is betekintést nyerhetünk a legkülönfélébb adatokba, így könnyűszerrel megtudhatjuk, mi a helyzet Magyarországon. Külön kereshetünk városi és természetes környezetekre, és azt is kikereshetjük, mely szektorok felelősek a legtöbb problémáért. Hazánkban leginkább az utak mentén okoz gondot a zaj, ám a városon kívüli környezetben egész jó adatokat mértek.
Az egyik legnagyobb baj a zajszennyezés kapcsán éppen az, hogy jelenlétét olykor észre sem vesszük. Hiszen a zajnak millió formája van, és még akkor is "zajos" lehet a környezetünk, ha azt gondoljuk, egy csendes szobában ülünk. Egy irodai munkával kapcsolatos kutatás igen meglepő eredményeket mutatott erről: azt találták, hogy három órán át szimulált irodai zajnak kitett emberek szervezetében megemelkedett az adrenalinszint, fokozódott a sejtek oxigénellátása, gyorsult a hőcsere, a szívverés, emelkedett a vérnyomás- és a vércukorszintjük.
Nem véletlen, hogy városi környezetben sok embert látunk fülhallgatóval mászkálni: talán mind tapasztaltuk már, hogy a magunk által választott zene, a kiszámítható ritmus (egyáltalán: a ritmus) kellemesebb fülünknek, mint az utcazaj. Ugyanakkor – bár a zene valóban gyógyító hatású lehet – a csendet, amire szervezetünknek olyan nagy szüksége lenne, semmi sem pótolhatja.
Felértékelődik a csend
A csend gyógyít- vallják sokan, lehet, hogy nem is alaptalanul. Ugyanis a csend számos előnnyel jár. Utat enged a gondolatoknak, minőségibb odafigyelést eredményez. Segít legyőzni a stresszt, szorongást és a folyamatos teljesítménykényszert. A csend javíthatja az életminőséget és sokkal tartalmasabb emberi kapcsolatokhoz is hozzásegíthet bennünket.
Egy 2013-ban egereken végzett kutatás szerint napi két órányi csend támogathatja a sejtek regenerálódását. Később arra is rájöttek, hogy a csendet több betegség kezelése során is sikeresen alkalmazhatják, mint terápiát – például a depresszió leküzdésében. A csendterápia hívei szerint a csend maga az ellátás része, éppoly nélkülözhetetlen a betegek számára, mint a gyógyszeres kezelés vagy a higiénia.
Luciano Bernardi 2006-ban a zene emberre gyakorolt hatását vizsgálta, amikor meglepő módon arra az eredményre jutott, hogy a kétperces néma szünetek sokkal pihentetőbbnek bizonyultak, mint a „pihentető” zene.
A csendnek valóban ereje van. Érdemes lenne tudatosan beépíteni mindennapjainkba, ugyanis már ezzel sokat tehetünk egészségünkért! Ha pedig a természet hangjaival találkozunk, tárjuk ki a fülünket és a szívünket is – ezer okunk van rá!
