Kedves Olvasók, előre is elnézést kérek azoktól, akik első ránézésre felháborodnak azon, hogy ehető zöldségekkel ékes karácsonyi dekorációt készítettem, és a fotó kedvéért uborkákkal aggattam teli a kerti kis fenyőt. A fenyő nem haragudott érte, vegetáriánus barátaim körében nagy népszerűségre tettek szert a képek, többeket meg is ihletett. Valójában nem ördögtől való dolog zöldséget tenni a karácsonyfára!
Amióta a decemberi ünnepkörbe beköszöntött a karácsonyfa, mint jelkép, azóta folyamatosan változik a díszítés divatja. Először csak almát, diót, később mézeskalácsot aggattak rájuk. A kor és a hely, a különféle kultúrák újabb és újabb fenyőfa-divatot teremtettek, a csillogó, ragyogó, elegáns és tékozló díszítések végül a műfenyők ledvilágítós, szivárványszínű és olykor megmagyarázhatatlan cicomákkal felruházott, karácsonyfának már alig nevezhető darabokig jutottak el.
Ahogyan mindenki másképpen értelmezi a karácsonyt, úgy alakítja ki saját fáját, úgy ad annak is saját tartalmat. Mutasd meg karácsonyfádat, megmondom, ki vagy, gondolhatnánk, és valóban mély igazság rejlik e mondatban. Ahogyan az almát, a diót, a házi mézest, a szalmacsillagot és a csuhéangyalt felváltották a kézzel fújt és színesre festett üvegdíszek, úgy került egyre több érdekes vagy furcsa dolog is a karácsonyfára.
Nálunk vannak régi, a déditől és a nagyiktól örökölt üvegdíszek, amelyek nagy becsben vannak. Külön dobozban töltik az év 11 hónapját azok a fenyődíszek, amelyekhez kedves emlék fűződik. Jó érzés, amikor a fenyődíszítés közben eszünkbe jut az a gondos kéz, aki a mini csuhé-betlehemet készítette. A fiatal lány, akitől az apró virágokat rejtő betlehemi csillag érkezett. Van gömb, amin a ma már kiskamasz, akkor épp megszületett unokák néznek szigorú farkasszemet velünk. Apró aranydoboz, aranyszalaggal átkötve, egy kedves emlék, amiről sosem árultam még el, hogy miért épp a karácsonyfadíszes dobozban és a fenyőfán kapott helyet. A három pici angyal valamikor négy volt, törékeny életük nem határtalan, de mindig emlékeztetnek azokra a réges-régi karácsonyokra, amikor a zenélő karácsonyfatalpban forgott a pici fenyőfa, és apró, táncoló gyertyalángot keringtek vele békebeli boldogságban.
Ha szétnézünk a mai karácsonyfadísz kínálatban, a kedvezőbb árú kínai díszek mellett néhány éve újra megjelentek a míves üvegdíszek. Több üvegesmester is újraálmodja a régi gömböket, gombákat, jégcsapokat, szívecskéket. Vásárolhatunk szépséges üveg hóembert, sapkás mikulást, kisangyalt, csillagot, ördögöt, macskát, és természetesen zöldségeket, akár a tárnoki üvegmestertől, akinek díszein nemzedékek nőttek már fel.
De hogy kerülhet a díszek közé uborka? Úgy tartották, ennek németországi hagyománya van. A német és az osztrák karácsonyfákra is előszeretettel aggatnak üveg-uborkát, de vallják, az uborka-tradíciót biztosan nem itt kell keresni. Ugyan él egy legenda, hogy a türingiai Lauscha városában a XIX. században gyerekjátékként készültek üveg savanyúságok. A népszerű üvegfigurák a kivándorlókkal együtt keltek át az Atlanti-óceánon és végül az Újvilágban tettek szert óriási népszerűségre.
A másik legenda szerint bajor származású katonát, John C. Lower közlegényt az amerikai polgárháború alatt bebörtönözték. Karácsonykor már nagyon éhezett, könyörögni kezdett az őrnek, hogy legalább a savanyú uborkáját adja neki. Ő megsajnálta, és megosztotta vele. Ezt később életmentőnek nevezte a közlegény, és szabadulása után, a háború után ennek emlékére minden évben uborkát akasztott a karácsonyfára. Másik történet szerint súlyosan megbetegedett, és savanyúságot kért utolsó vacsoraként. Miután megette, egészsége javulni kezdett. Néhány év múlva elengedték és évről évre uborkát akasztott a karácsonyfájára.
E hagyomány szerint a Télapó akasztja fel az uborkát, miután megette a neki szánt sütit és megitta a tejet. A zöld uborka a színe miatt viszonylag jól megbújik a tűlevelek között, elég nehéz rálelni. Aki először megtalálja az uborkát, az egy plusz ajándékot vagy édességet kap vagy ő kapja elsőként meg az ajándékát.
Azt is mondják, hogy az uborka-történet eredete Spanyolországba vezet, ahol savanyúságos hordóba zártak két kisgyereket, akiket Szent Miklós püspök engedett szabadon. Lehetséges az is, hogy csak egy jó marketing fogásnak köszönheti az üveg-uborka a létét, hiszen amikor az üvegdíszek divatja elterjedt a huszadik század első éveiben, az amerikai kereskedők hatalmas üzletet láttak a német üvegfúvók ünnepi díszeinek forgalmazásában. Erről tanúskodik egy 1909-es katalógus is, ahol gyümölcsök és zöldségek is szerepelnek a palettán.
Hogy a divat az óceánon túlról érkezett-e vagy tényleg egy elfeledett német hagyományt tisztelhetünk benne, talán sosem fog kiderülni. Az viszont biztos, hogy michigani Berrien Springsben minden év decemberében megrendezik a karácsonyi uborka fesztiválját, ahol mi más lenne a középpontban, mint a fenyőfára akasztható, csillogó uborka. Ha pedig uborkadíszt akasztunk a fára, elővehetjük azt a szokást is, hogy aki elsőként pillantja meg, arra kivételes szerencse és jóság fog várni a következő évben.
Csak rajtunk múlik, hogy a családi hagyományokat miként követjük, elhagyunk-e belőlük, vagy kiegészítjük újabbakkal. Akár uborkával, akár üvegpadlizsánnal vagy koromfekete műfenyővel.
További adventi cikkeinket itt olvashatják.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Advent Erdély szívében
Kolozsvár élmény, történet és tükör.
