Egy másik időben, egy másik dimenzióban, amikor Imi még velem volt, sokszor előfordult, hogy este, amikor végeztem a munkával, a kapuban várt, a kocsiban kaptam egy banánt vagy esetleg egy kocka csokit. Ahogy hazaértünk, röviden elmeséltük, milyen volt a nap és bizony előfordult, hogy mindketten panaszkodtunk, de csak röviden. Aztán úgy döntöttünk, hogy egy ócskább nap is megérdemel egy jó befejezést. Főztünk egy olaszt, ittunk egy pohár bort, bevackoltunk az ágyba, és néztük a Miami helyszínelőket. A bevackolás magasabb szintje a bekuckózás, amit gondosan megtervezünk, amiről a rohanós napokon csak álmodozunk. Az otthonos, kényelmes időtöltés egy meghitt, kuckós hangulatban az élet egyik igazi ajándéka.
A bekuckózás a tudatos visszavonulás hangulata, amikor nyugalmat, biztonságot és kényelmet teremtünk magunk körül. Inkább a hideg időszakhoz kapcsolódik, ilyenkor szinte elengedhetetlen kellék a puha takaró, a jó könyv vagy film, a forró tea. Ez az időtöltés nem pusztán fizikai, hanem lelki pihenést is hoz, hiszen lelassulunk, kizárjuk a külvilág zajait és egyszerűen csak töltődünk, mint a lemerült telefon a töltőn. Kiszakadunk a mindennapi rohanásból, kicsit gondoskodunk magunkról, vagy egymásról, s ezáltal igyekszünk visszatalálni a belső középpontunkhoz, egyensúlyunkhoz.
A bekuckózás szinte ellenpontként hat a rohanó, modern élet ritmusával szemben. Nem pusztán a kényelemről szól, hanem az önmagunkkal való kapcsolódásról, az elmélyülésről, a semmittevésről, mindeközben az alkotó energiák felélesztéséről. Van benne valamiféle ősi vágy, hogy menedéket találjunk a külvilág kihívásaival szemben. Lényegében a belső biztonságérzet megteremtésének módja, amely segít annak felfedezésében, hogy mi az, ami valódi nyugalmat és örömet okoz az életünkben. Kíváncsi voltam, hogy vajon a családtagjaim, barátaim számára mit jelent az ideális bekuckózás. A következő bekezdésekben az ő álom-elvonulásukról olvashat a nyájas olvasó, s természetesen a saját gondolataimat is megosztom e témában.
Orsi barátnőm számára a hétvége adhat lehetőséget a bekuckózásra, a pörgős hétköznapokon ez lehetetlen: „Imádom a gyerekeimet, de a bekuckózás számomra egyet jelent a csenddel, esetleg a halk zenével, a beszélgetéssel. Igénylem a társaságot. Számomra az igazán idilli hangulat azt jelenti, ha a lányaim átmennek a nagymamához és a nagypapához. Ilyenkor a férjemmel együtt töltjük az időt, bekucorodom a kanapéra, magam alá húzom a lábamat, szól a visszavonulásra hangolt muzsika és figyelem, ahogy a férjem a konyhában készíti a forralt bort kettőnknek. Igazi élmény, ha együtt megnézzük a nagy klasszikust, a Keresztapát Marlon Brandoval és Al Pacinoval. A másik verzió egy szombat vagy vasárnap reggel, amikor már túl vagyunk a reggelin, és visszafekszünk az ágyba, lehet, hogy csak egy félórára, de az egy igazi energiabomba, annyira jóleső és pihentető. Az érzés, hogy abban a burokban vagyunk, ami csak a miénk. Lehet, hogy csak szimbolikusan húzzuk magunk köré a takarót.”
Karinának a bekuckózás varázsához a rend is hozzátartozik. „Számomra a bekuckózás egyenlő a fizikai biztonságérzettel. Nem kell, hogy patikatisztaság legyen, de nekem fontos a rendezett tárgyi környezet, azért, hogy ha szellemileg vagy lelkileg hullámzok is, a környezet legyen nagyon nyugodt és biztonságos. Nagyon szeretem a spot fényeket, az állólámpa és a mécsesek fényét. Nyári lány vagyok, szóval legyen meleg, nem szeretem, ha hideg van, és vastag pokrócot tekerek magam köré. És ami talán a legfontosabb: nekem az otthon-élményhez és a bekuckózós puha érzéshez hozzátartozik egy kicsi állatka. Az otthon egyet jelent egy macskával, vagy egy kutyával. Az ideális téli vagy vasárnapi bekuckózás a kanapén, mellettem macska-kutya, egy jó könyv, vagy pörgetem a mobilt, hangulatvilágítás, meleg, és ha még valami jó illat is van, az nekem tökéletes. És valami az agyamnak, most például egyszerre négy könyvet olvasok. Az egyik kedvencem Csepelyi Adrienn Nagymamám magyaráz című könyve. Magával ragadott, mert egyszerre etimológiai kutatási anyag és regény is. Az író büszke szatmári gyökereire, vásárolt egy régi házat, beszéli az ottani tájszólást, és a közösségi médiában mutatta meg nagyon ízes tájszólással folytatott beszélgetéseit, ebből lett a könyv. Az olvasással számomra teljes az élmény.”
Lilla képzeletbeli listáján is szerepel az olvasás, sok minden más mellett: „Nekem a bekuckózás egy könyvet jelent, egy meleg gyömbéres-citromos teával, jobb napokon valódi gyömbérrel, csend, lélekmelengető időtöltés saját magammal. Inkeri Markkula: A soha fel nem engedő föld című könyvét olvasom, a hideg témát, a gleccserek világát kiválóan ellenpontozza a meleg takaró. Ja és a takaró galambszürke, úgy fordítom, hogy a puhább fele legyen felül. Egyébként olvastam valahol, hogy akinek fontos a takaró, annak a testi kontaktus, érintés, bugyolálás is fontos. Szóval fekszem a takaró alatt, félhomály van, az okoslámpát a telefonommal irányítom, épp annyi fényt adok, ami elég az olvasáshoz, és közben érzem az almás-fahéjas gyertya illatát. Ha a párommal kuckózunk, akkor könyv helyett film vagy sorozat, de a takaró elmaradhatatlan.”
Zsuzska a bekuckózást egyfajta menedékként éli meg, ami lehetőséget ad a belső utazásra: „A bekuckózás számomra nemcsak télen jelent meleg ölelést; sokkal inkább egyfajta menedék, ahol kizárólag önmagam lehetek. Ilyenkor megáll az idő, elcsendesednek a gondolatok, és teljes lelki nyugalomra találok. Egy könyv, egy kedves film, egy meleg takaró vagy egy csésze tea mellett valódi feltöltődést, nyugalmat élhetek át, ami a mindennapok rohanásában ritkán adatik meg. Ilyenkor hallom a saját gondolataimat, érzéseimet, és újra rácsodálkozom a hétköznapok apró szépségeire: a fény játékára az ablakon, a tea, gyertya illatára, vagy arra, ahogy a csendben csak én vagyok jelen. Ahogy látom a szemben álló fenyőfákat, amelyeket fúj a szél, vagy a telihold fényét, úgy gyullad ki bennem is a fény; és amikor kintről beszűrődik a madarak éneke, szinte lelki mosolyra fakaszt. Ezek a pillanatok adnak erőt, hogy kívülről is nyitott, kiegyensúlyozott maradhassak, és tudatosan élhessem a napjaimat.”
Jómagam alaposan és tudatosan készülök a bekuckózásra, ugyanúgy, mintha egy randevúra mennék. A partnerem ezúttal én magam vagyok. Nálam is illatos a tea, a gyertya, kellemesek a fények, mintha egy másik világban, egy szigeten lennék, azzal a jó érzéssel, hogy nem hagytam figyelmen kívül a saját igényeimet, ez segít hosszú távon, hogy kiegyensúlyozott legyek, maradjak. Testi pihenés, lelki feltöltődés, inspiráció, ilyenkor újraéled a kreatív énem is.
S vajon te, aki e sorokat olvasod, vajon elég jó vagy-e magadhoz, adsz-e néha magadnak egy kis én-időt, amikor beburkolózol egy biztonságos belső világba, egyedül vagy valakivel közösen? Melyik történetben ismertél magadra? Számodra mit jelent a bekuckózás, mikor érzed azt, hogy megtaláltad a legbelső egyensúlyt? Lehet, hogy a te történeted egészen más. Egy a fontos: bármilyen is, éld meg a bekuckózás élményét.
Matt smaragdzöld
A mindennapok csendes luxusa
